Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 14. szám
1983/84-ES K>6NY. 14. SZÁM Fradi műsorlap 3 A közelgő Anyák Napja alkalmából édesanyákat szólaltatunk meg, Sportoló nőket, női szurkolókat... ANYÁK NAPI VALLOMÁSOK... Frankó Istvánné Zsuzsi néni A Bakáts téren születtem, ott, ahol a Fradi megalakult... Csoda-e, hogy ötven éve járok az Üllői útra, és szinte megszállottként követem a csapatot vidékre is. Mennyi emléket, élményt köszönhetek a Fradinak! Persze olyan is volt, ami kellemetlen. Na, nem csak maga a mérkőzés. Amikor még kislány voltam és apuval kimentünk Budafokra, egyszercsak leszakadt a tribün a nézőkkel. Rám egy 90 kilós férfi zuhant, de apu úgy-ahogy feltartotta, nehogy összenyomjon. Egyszer meg a játékosok nagy örömet okoztak: a találkozó végén a nyakukba vették a helyes pesti kislányt, aki elkísérte őket ungvári mécsesükre, és úgy hozták le a pályáról. Azt hiszem, ez is ritkán fordul elő, hogy a játékos hozza le vállon — a szurkolót... Régen Sárosi és Toldi voltak a nagy kedvencek, aztán a hatvanas években Albert, Varga és Szűcs. Napjainkban Ebedli Zoliért rajongok. Mivel régen kalauzként kerestem a kenyerem, sokszor kértem magam olyan villamosvonalra, amely a pályát érintette. Mindenki tudta rólam, hogy fradista vagyak. Ha kikapott a csapat, másnap a végállomáson sokszor „gyászjelentés” várt. Az idő elszaladt: most már katonafiam van. Belőle is nagy szurkolót neveltem, ágya fölé a Ferencváros csapatképeit ragasztotta. Együtt jártunk minden meccsre, vagy bármilyen ferencvárosi rendezvényre. Felejthetetlen volt a két évvel ezelőtti utunk, — amikor a Sporttörténeti stúdió szervezésében egri, lillafüredi kirándulás után érkeztünk a diósgyőri meccsre. Sajnos, idén már egyedül mentem Diósgyőrbe, — hiszen, mint mondtam, a fiam katona. A buszban rendezett vetélkedőn nyertem egy színes posztert — és a csapatképet a fiamnak adom emlékül. Nagyon hiányzik — hiszen 18 éve egyedül nevelem! — otthon is, a meccseken is. Bizony ez volt az első Nőnap, hogy nem kaptam tőle virágot — könnyeztem is —, de hót mit lehet tenni: levelezgetünk. Most türelemre van szükségem otthon is, a pályán is. A csapatunk alakul és bízom benne, hogy egy-két év múlva ismét vastaps szól majd az Üllői úton... Lejegyezte: Nagy Béla Pályáról pályára LABDARÚGÁS: MÁRCIUS 21. Országos Ifjúsági Kupa (a négy közé jutásért): Szekszárd—FTC ifi I. 1-3 (0-1). G.: Dukon, Répást, Borbély. MÁRCIUS 24. NB-s Ifjúsági és serdülő bajnokság, Keleti-csoport: FTC ifi I—DVTK 4-0 (2-0). Ferencváros: LancZkor — Túrái, Krecska, Sándor, Radics — Borbély, Dukon, Garas — Fischer, Molnár (Bartha), Vajda (Székely). Edző: Horváth László. Góllövőink: Garas 2, Fischer (11-esből), Borbély. FTC serdülő I—DVTK 0-0. Ferencváros: Holuda — Nagy Zs., Vedres, Harcsár, Varga — Horváth Z., Tóth Z. (Angyásl), Pétiké — Háber, Sz. Tóth (Károlyfalvi), Biró. Edző: Perlaky István. TOVÁBBI EREDMÉNYEK: Volán SC—FTC ifi II 0-2 (0-1). G.: Mészáros, Szilágyi O. Dózsa—FTC Ifi III 1-2 (0-1). G.: Csörgő, Holjencsik FTC serdülő II—BVSC 4-2 (2-1). G.: Vukovics 2, Janó, Sebes! FTC serdülő III—BVSC 1-1 (1-0) FTC serdülő IV—BVSC 4-0 FTC serdülő V—KSI 2-1 (0-0). G.: Blhaml, Soós FTC serdülő VI—Ganz-M. 3-0 (játék nélkül, az ellenfél nem állt ki) MÁRCIUS 31. NB-s ifjúsági és serdülő bajnokság, Keleti-csoport: Honvéd Szabó L. SE (Mezőtúr)—FTC ifi I 1-1 (1-0). Ferencváros: Lanczkor — Túrái, Krecska (Szalai), Radics, Sándor — Borbély, Garas, Dukon — Fischer, Répás! (Molnár), Zsivótzky. Edző: Horváth László. Góllövőnk: Garas. Honvéd Szabó L. SE—FTC serdülő I 0-3 (0-1). Ferencváros: Hőgyl — Nagy Zs., Vedres, Harcsár, Varga — Somogyi, Bíró, Pétiké (Szász) — Fekete, Horváth (Tóth Z.), Károlyfalvi (Sz. Tóth). Edző: Perlaky István. Góllövőink: Somogyi 2, Tóth Z. MŰSOR: Labdarúgás, utánpótlás bajnoki mérkőzések: ÁPRILIS 14. FTC Ifi II—Ü. Dózsa Népliget, 9.00 FTC Ifi III—MTK-VM Népliget, 11.00 Bp. Honvéd—FTC serdülő II Kispest, 9.00 Bp. Honvéd—FTC serdülő III Kispest, 9.00 Bp. Honvéd—FTC serdülő IV Kispest, 11.00 Bp. Honvéd—FTC serdülő V Kispest, 11.00 VÍZILABDA OB I: ÁPRILIS 11. BVSC—FTC Margitsziget, 10.45 KÉZILABDA NB I Nők: április 13. TFSE—FTC TF terem, 10.30 április 15. FTC—Bp. Spartacus Körcsarnok, 9.30 április 22. FTC—Bakony Vegyész Körcsarnok, 10.00 Férfiak: április 15. FTC—Debreceni Dózsa Körcsarnok, 11.00 április 20. Elektromos—FTC Fáy utca, 18.30 április 22. FTC—HODIKÖT Körcsarnok, 11.30 „Egy anya mit Bajczi Gyuláné Nemere Tünde 14 éve a Ferencváros tagja. A női kézilabda csapat egyik erősségével arról beszélgetünk, hogyan is került a zöld-fehér klubhoz? — Az általános iskolában, itt a közeli Bakács téren még asztaliteniszeztem, amikor olvastam egy felhívást, hogy a Ferencváros kézi- labda-toborzót tart. Nosza, nem kellett több bíztatás, már a következő napon zöld-fehér mezt húztam magamra. — Amikor valaki sportágat választ, általában egy bizonyos élmény befolyásolja döntését: vagy egy televíziós közvetítés, vagy egy nagy játékos-egyéniség hatása. Az ön esetében miről beszélhetünk? — Nálam egyértelműen a klubot kell mögötte keresni, és a labda szeretetét. Világéletemben a családon belül csak azt hallottam, hogy egyetlen klub létezik, ez pedig a FRADI. Így természetes, hogy nekem is az volt az álmom, hogy itt sportoljak. A kézilabdát tulajdonképpen alig-alig ismertem, mint sportágat, mert 10 éves koromig csak nagyon kevés meccset láttam. Azért tetszett, mert nem volt any- nyira kötött, mint a röplabda, vagy a kosárlabda, ebben az ember jobban szabadjára engedhette játék közben a fantáziáját. — Ki volt akkoriban a FRADI- fiatalok edzője? — Elekné Rothermel Anna, aki éppen akkor volt terhes a kisfiával, Góbival. Hogy múlik az idő... A srác ma már a Fradi serdülőcsapatában lövi a gólokat. — A szurkolók sokat beszélgetnék női kézilabda-csapatunk hullámzó teljesítményéről. Mi lehet ennek az oka? — Sajnos, nálunk nincs igazán kiemelkedő tudású klasszis játékos, aki képes lenne eldönteni egy mérkőzés sorsát. Gondolok itt olyan egyéniségekre, mint akik a Vasasban játszanak. Ott hárman-négyen is képesek arra, hogy teljesítményükkel meghatározzák a csapat játékát. Nálunk négy-öt embernek kell ahhoz jó passzban lennie, hogy győzelmet arathassunk. Egy-két lány vergődését még át tudjuk vészelni, de ha többen vannak formájuk alatt, akkor már baj van. A Vasasban abból a három-négy klasszisból mindig akad kettő, aki magával ragadja a többieket. — Milyen a csapaton belüli közösségi szellem? — A húsz-huszonöt év körüliek általában jól szót értenek egymással, aztán vannak idősebbek, akik hasonló korúak társaságát keresik. Sajnos, előfordul, hogy egyesek a társaikkal csak köszönő viszonyban vannak. A Vasasban sem „csípi" mindenki egymást, de ők képesek a pályán kívül hagyni az érzelmeiket, ha a csapatérdek ezt kívánja. — Mit jelent önnek a Fradiban játszani? — Többször lett volna lehetőségem arra, hogy más klubhoz igazoljak át. Legfeljebb fél napig forgattam ilyet a fejemben, de komolyan soha nem foglalkoztatott ez a kérdés. Eszem ágában sincs elmenni, hiszen szeretem ezt az egyesületet, itt nőttem fel a Ferencvárosban ... Az a típus vagyok, aki érzelmi okok miatt sem tudnék elmenni. Számomra ez valódi kötődés. — Ki az, aki az ön szemében megtestesíti a Fradi-szellemet, klu’b- szeretetet? — Mondhatok más sportágbelit is, nem feltétlenül kézilabdást? — Természetesen. — Magyar Zoltán, Csányi Béla és Nyilasi Tibor. — A csapatból Lányuknak van gyereke? — Csajbóknénak, Hrivánénak és nekem. — Elek Gyula, az edző mennyire megértő az édesanyákkal? — Tekintettel van ránk és mondjuk, ha a gyerek beteg, akkor gond nélkül elenged bennünket egy-két napra. — Mennyi idős most a srác? — Kétéves a Zsolti. — Milyen gyerek? — Egy anya mit mondhat? Természetesen felsőfokon fogalmaz a saját gyerekéről. Nyugodt, nagyon értelmes, jó kis gyerek. — S a labdával milyen barátságban van ? — Ha az utcán meglátja, hogy a nagyobb gyerekek mondjuk fociznak, akkor nem lehet vele bírni. Az apjával állandóan dobálják, vagy rúgják a labdát. Ha egyedül van, akkor ő még a kisautókkal és buszokkal játszik. — Hogyan tudja összeegyeztetni az élsportot az anyasággal? — Zsolti még nem óvodás, így az én szüleim és u férjem édes- anyjáék azok, akik sok terhet levesznek a váltamról. A gyerek ugyanis napközben náluk van. — Azt mesélik, hogy a maguk házassága az a Fradiban „köttetett”, hiszen itt ismerték meg egymást... Hogyis van ez? — Amikor 1978-ban felkerültem az ifi-csapatból a felnőttek közé, már a férjem, Gyuszi volt a szertáros. Ószintén megvallva, az első találkozásunknál nem vívta ki ro- konszenvemet. Szembejött velem és még arra sem méltatott, hogy köszönjön. Talán azt remélte, hogy ez az újonc kis fruska majd előre köszön neki... Aztán volt egy buli itt a pályán, a kajakosok szervezték a diszkót, s lényegében ettől kezdve jártunk együtt. — Akkor már köszönt? — Igen! Rendkívül udvarias lett. — Mikor kötöttek házasságot? — 1981. június 28-án. — Mi a három kívánsága, ha az a bizonyos mesebeli tündér teljesítené? — Szeretnék Zsolti mellé még egy kislányt, jó lenne lakást kapni, végül sikeresen befejezni a vendéglátóipari szakközépiskolát. Tünde sietett, hiszen a kis Zsoltinak vacsorát kellett adnia. A továbbiakban a férjet próbáltam faggatni. — Milyen terheket ró a férjre, ha a felesége élvonalbeli sportoló? — Kétségtelen át kell vállalni a házimunka egy részét, mert végül is az asszony nem tud százfelé szakadni. Nekem például általában a bevásárlás, s más férfiasabb házimunkák jutnak. — Sok türelem kell az asszonyhoz a fontos mérkőzések előtt? — Rengeteg. De van értelme. Mert szerintem az utóbbi időben sokat javult a játéka. Bár az igazat megvallva, még mindig nem vagyok elégedett vele. — Hogy-hogy? — Az adottságai alapján még többre képes. 0 nem elégedhet meg azzal, hogy jó átlagos pzintet nyújt. — Mi kellene ahhoz, hogy jobb játékos legyen? — Nagyobb elszántság, több odaadás és még több tűz a mérkőzéseken. Gy. J. A. Fradista szakácsok, figyelem! Azonnali belépéssel az FTC étteremben KONYHAVEZETOl ÁLLÁST ajánlunk. Jelentkezés és felvilágosítás a FRADI ÉTTEREM vezetőjénél (Bp. (IX.. CMlői (út (129.) Telefon: 339-373 OJJMPIÁRA KÉSZÜL: a „kajakos” lányok Polgár Anna, IHorváth Erika, Makrai Agnes Kajak-kenu szakosztályunk női versenyzői révén érdekelt az olimpiai felkészülésiben. Az előző olimpiákon a „gyengébb” nemnek két versenyszámban, a kajak egyesek, valamint a párosak 500 méteres futamában volt lehetősége indulni. Los Angelesben először szerepel a műsorban a nőknél a kajak négyeseik 500 méteres versenyszáma is. A rendező, a LAOOC azonban minden országból változatlanul csak négy versenyzőnőt hajlandó fogadni, velük kell mindhárom verseny- számot megoldani. A magyar kajaksport női szakága nagyon erős, ezt bizonyítják a legutóbbi évek felnőtt és utánpótlás világversenyein elért sikerek. Rendkívül kiélezett küzdelem várható tehát a közelgő válogatóversenyeken a kiadó négy helyért. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség hat főben állapította meg a nőknél az olimpiai keretet, közöttük van egyesületünkből POLGÁR ANNA és MAKRAI ÁGNES. Három további versenyzőnő mint válogatott kerettagok egészítik ki a létszámot, s az olimpiai felkészülés jelentős részében utóbbiak is részt vesznek. Közöttük található klubunkból HORVÁTH ERIKA. Az összesen kilenc fős keretnek tehát a harmada ferencvárosi, s bárhogyan is alakuljanak most a dolgok, a jövőre nézve ez mindenképpen biztató. A három lányról többször is írtunk már műsorlapunk hasábjain — volt miért. Közös jellemzőjük, hogy nagyon fiatalok, Polgár és Makrai 19 évesek, Horváth is mindössze 20. Mindhárman saját neve- lésűek. A Ferencvárosban kezdtek el kajakozni, KLUKA JÓZSEF tanítványai, jelenleg is ő irányítja felkészülésüket. Valamennyiük eredménylistája irigylésre méltó. Nyertek már IBV-ket, ifi EB érméket, s együttesen ki tudja hány serdülő, ifi, sőt felnőtt magyar bajnoki cím birtokosai... A maguk mögött hagyott tél, s most a tavasz minden eddiginél nagyobb terheket ró rájuk a felkészülést illetően, s e terhekkel nem egyenlő mértékben tudtak eddig megbirkózni. Igaz, Makrai Ági a válogatott februári Csorba-tavi magaslati edzőtáborozásán tornatermi edzés közben térdsérülést szenvedett, a Sportkórházban meg is műtötték. Horváth Erikának még az év végén mandularoűtéte volt, s ő még mindig nehezen tudja elrendezni magában azt a tényt, hogy tavaly, 19 évesen kijutott Tamperébe a világbajnokságra, de végül a tartalék szerepkör jutott neki. Azt is el kell azonban mondani, hogy e két lány nem tudta igazán ráhangolni magát folyamatosan olyan mindentől függetlenített, áldozatos munkára, ami egy ilyen időszakban elengedhetetlen. A szakosztálynak, s talán a válogatott keretnek is a „bezzeg” embere jelenleg Polgár Anna, viselve ennek előnyeit, s olykor jelentkező hátrányait is. A szövetségi kapitány, DR. PARTI JÁNOS mind a téli tátrai, mind pedig a márciusi olaszországi vízi edzőtábor után kimagaslónak minősítette versenyző- nőnk hozzállását, szorgalmát, s szakosztályi edzője, Kluka József is messzemenően elégedett munkájával. Valóban ... Akaratlanul is egy történet jut eszembe vele kapcsolatban ... Januárban szakosztályunk két hétig Mátraházán edzőtáborozott, s mint táborvezető én is velük tartottam. Alighogy búcsút intettünk Megyesi Lajos gépkocsivezetőnknek, kiadós hegyi futással „ünnepéltük” megérkezésünket. Egy 12 kilométeres távot tűztünk ki, Kluka edző a fiúk, jómagam a lányok csoportjával vágtunk neki a távnak. Polgár Ancsával a nagy lendülettől túlfutottuk kicsit a galya- tetői elágazást, s mikor észrevettük, megkérdeztem tőle, visszaforduljunk-e? „Nem — mondta ő — menjünk csak tovább!” Nos, süp- pedékes patakmedreken, ember alig járta erdőkön, mezőkön vágtunk át, meddőhányókon, bányákon futottunk keresztül. Hazatérve, a térképet böngészve aztán megállapíthattuk, hogy több mint 25 kilométert hagytunk magunk mögött, a tervezett táv több mint kétszeresét. És Anna egy pillanatig sem kelletlenkedett, igyekeztünk humorosra venni a dolgot, s végül „nagy futásunk” egy érdekes emlék maradt. Akárhogyan is alakuljon három versenyzőnőnk szereplése a válogatóversenyeken — amellett, hogy valamennyien kívánjuk sikereiket —, ha ez a bizonyos lelkiismeret tiszta lesz náluk, igazi sportembereknek kell gratulálnunk, olyanoknak, akik becsülettel végigüzdiötték a nagy harcot Magyar Zoltán
