Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 100. szám
A mi szurkolóink Ha a papa egy kicsit türelmesebb lett volna... (SZÍNÉSZ A FUTBALLPÁLYÁN) Az idősebb Törekvés-szurkolók alighanem jól emlékeznek még a húszas évekből Kautzky József nevű középcsatárukra, aki a válogatottban is többször szerepelt Orth Györggyel és társaival. Nos, ezt a Kautzky Józsefet egyszer a Ferencváros szerette volna átigazolni a közlekedésiektől a visszavonulóban levő Pataki (Pity- ke) Mihály utódjául. Csakhogy a Fradi éppen akkor állt egy hosszabb dél- -amerikai túra előtt, amelyre még Patakit vitték el. Emiatt Kautzkynak csak annyit mondtak, várjon türelemmel. Ő azonban nem várt, és végül sohasem lett a zöld—fehérek játékosa. A szerelem azonban a Fradi iránt azóta is megmaradt a Kautzky-család- ban! „Hát igen, édesapám mindig is rendkívül önérzetes és makacs ember volt, az már szentigaz. Ha jól emlékszem, három hónapot kellett volna türelemmel várnia, és akkor teljesül élete nagy álma, hogy a Fradi centere legyen. En aztán örököltem apám természetét és futballszeretetét. . . Igaz, egy időben még ifiként a Kispesti AC-ban olyan balösszekötővel játszottam egy csapatban, mint Puskás Ferenc! De az NB ll-es Debreceni Kinizsinél nem vittem feljebb a gyepszőnyegen. Mentségemül talán az szolgál, hogy esténként akkor már egy éve színészként léptem fel Debrecenben ..." Kautzky Józsefnek, a Thália Színház művészének szavai egy regényes fiatalság élményeit takarják. Képzeljék el például, amikor a fiatal hősszerelmes színész — aki egyben a város ismert centercsatára is volt! - a művészbejáróhoz rendelt taxiban a próba után menetközben öltözött át Já- gó jelmezéből a kilences mezbe . . . Hogy aztán este hét előtt ugyanezt megtegye ugyanott, csak fordítva ... Még szerencse, hogy az egykori debreceni színházigazgató, Téry Árpád megértőén pártfogolta a fiatal Kautzky eme „kettős" életét. Amihez persze az is szükségeltetett, hogy az ifjú művész úr a színház labdarúgó csapatában is gólerősen szerepeljen! (A SZÍNÉSZ A PÁLYÁRÓL) Egy ideig lehetett ezt a kettős játékot művelni, ám egyszercsak elérkezett az a pillanat, amikor rá kellett döbbennie, hogy egy délutáni rangadó idegi és fizikai fáradalmaival a zsige- reiben nem állhat oda a közönség elé este a színpadon ... Az ötvenes évek elején egy darabig még játszott az ERDÉRT-ben, ahol az édesapja volt akkoriban az edző, de aztán a Vígszínház erősebbnek bizonyult. Maradt a smink, a paróka, a szemceruza, a rivaldafény világa. De a Ferencváros szeretete is ... ,A Fradi iránti vonzalmam egészen korai gyermekkori szimpátia lehet nálam. De én úgy vélem, amit legtöbben úgy intéznek el, hogy „Fradi-szív", az tulajdonképpen azt jelenti, hogy a Ferencvárosban a csapat mindig CSAPA T, igazi kollektíva volt, ebben rejlett valódi ereje. No, meg abban, hogy kivételes tudású futballisták húzták magukra a zöld- fehér trikót! Olyanok, akik képesek voltak átlendülni azon a bizonyos holtponton is. És ezzel elérkeztünk ahhoz a témakörhöz, ami számomra a mai csapattal kapcsolatban a leg- izgatóbb kérdés! Vajon mi lehet az oka annak, hogy az olyan kivételes képességű futballista, mint Nyilasi, egy-egy nagyszerű játék után sokszor hetekre eltűnik a jók közül? És ugyanakkor egy olyan Szokolai, akit az utóbbi években állandóan meneszteni akarnak, az pedig rendre hozza a meccseket a csapatnak a góljaival, csupaszív játékával? . . . Valahogy Szervező Veszprémben Fürdős Károllyal furcsa módon hozott össze a sors. Vasárnap lévén, kétforintos hiányában, jegy nélkül merészeltem utazni a helyi járaton. Éppen leszállni készültem, amikor a buszban megszólalt az öblös férfihang. — A menetjegyeket és a bérleteket kérném, ellenőrzésre! — Nincsen — suttogtam alig hallhatóan. — Tetszik tudni, a város szélén lakom és sehol sem tudtam felváltani a pénzem — igyekeztem mentegetőzni. — Csak egy százas van nálam. — Büntetésnek a fele is elég — akarta lezárni az ügyet. Nem hagytam magam. Hallomásból értesültem róla, hogy az FTC a kedvenc csapata. — Uram, a Fradi pártoló tagja vagyok — kapaszkodtam az utolsó szalmaszálba. Látszott rajta, hogy kissé meghökkentette ez a védekezési forma. Az elevenébe vágtam. Felcsillant a szeme s szinte bocsá- natkérően így szólt: — Sajnos, ezt most nem tudom figyelembe venni — és kiállította a büntetésről szóló számlát. Azóta néhány év eltelt. A Ferencváros veszprémi „főhadiszállását" azonban csak a napokban ismertem meg. Vendéglátóm, kalauzom, a büntetésemet kiszabó Fürdős Károly volt. A másfél szobás emeleti lakás kisebbik helyisége valóságos Fradi-lak. Minden zöld—fehér. A sakktáblától elkezdve a térítőig. A falakat különböző méretű és nagyságú zászlók, képek díszítik. Az asztalon is többféle megoldásban látható az egyesületi címer. Sapkákon, trikókon, jelvényeken, öngyújtókon, tollakon, nyakkendőn ugyancsak ott díszeleg a „Hajrá Fradi" felirat. S amikor a látogató azt hiszi, hogy mindent látott,, az előszobában kinyílik az egyik beépített szekrény. Itt is minden „Fradika" és zöld—fehér. Karcsi bácsinak ez az archívuma. Könyvek, füzetek, naplók, újságok hirdetik, hogy a tulajodnos melyik csapatnak szurkol. Tehát az első kérdés nem lehet más, mint az: honnan ez az FTC iránti rajongás? — A negyvenes évek elejéig kell visszakanyarodnunk — emlékezett a 15-ös Veszprémi Volán Vállalat személyforgalmi üzemének forgalmi szolgálattevője, aki tizenhárom éve dolgozik ott. — Annak idején hírverő mérkőzést játszott Keszthelyen a Fradi. Gyerekfejjel láttam focizni Toldit, Sárosit, Tánczost, Lázárt és a többieket. Akkor döntettem úgy, hogy FTC drukker leszek. Készítettem egy gombfoci csapatot. A neveket az újságokból vágtam ki és úgy ragasztottam a gombokra. — Volt-e kedvenc posztja? — Természetesen. Kapus szerettem volna lenni. Éppen ezért Hádát három gombból csiszoltam össze, hogy minél jobban betöltse a kaput. Sajnos focista nem lehetettem, mert közbeszólt a háború. Leventeként Dániába kerültem katonának. Egyszer azonban mégis védtem válogatott mérkőzésen. — Hogyhogy?
