Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 100. szám

úgy érzem, a futball világában a pro­duktum korántsem áll arányban a te­hetséggel és a lehetőségekkel! Ez az­tán vagy a vezetés, vagy a vezetettek jellembeli hiányosságaira vezethető vissza. De egy biztos: az emberek aligha állhatnak oda a tükör elé, hogy nyugodt, lelkiismerettel szembe néz­zenek önmagukkal. . Kautzky József ha csak teheti, ott ül az Üllői stadion, illetve a Népstadi­on lelátóján, hogy kedvencei játéká­ban gyönyörködjön. Nincs bérlete, nincs megszokott törzshelye. Ő szé­pen odaballag a pénztárhoz, és vesz magának egy jegyet, aztán elvegyül a tömegben. Amelyben csak egyvala­mit visel el nehezen: a csak a hangos­kodás kedvéért kilátogatókat, azokat, akiket a legkevésbé a játék, futball szépsége érdekel, és sokkal inkább önmaguk minősíthetetlen szereplé­se! ... (A SZÍNÉSZ A SZÍNI PÁLYÁ­RÓL) Az első állomásról, Debrecen­ből már ejtettünk szót. Utána Pécs következett, majd a Vígszínház. On­nan pontosan húsz évvel ezelőtt „iga­zolt át" Kautzky József az akkor Pe­tőfi, ma Thália Színházba. Ahol a nagyszerű szerepek tömkelegét játsz­hatta el, ahol Kazimir Károly művé­szi irányítása mellett egy teljesen sajátos, újfajta színházművészet ho­nosodott meg. Amely bizony a színé­szektől is jóval több munkát köve­telt, mint más társulatoknál szokás. Alighanem ennek is egyenes követ­kezménye volt a két évvel ezelőtti esete: a Mester és Margarita előadásá­nak drámai pillanataiban, amikor ép­pen Inke Lászlóval volt nagyjelenete, rosszul lett. Végigjátszotta a darabot — infarktussal a szívében ... „Harmincöt éve vagyok a pályán, így elhihetik, hogy már sok mindent átéltem a színház világában. Valahol kísértetiesen hasonlít a színész élete a futballistáéhoz! Mindkettőnek teljes mértékben alá kell rendelnie mindent a produkciónak ... Én a huszadik előadáson sem játszhatom unottan, immel-ámmal a szerepemet, mert a közönség azonnal megérzi, hogy va­lami nem stimmel. Es így van ez a futballpályán is .. . Kazimir Károly ideális „vezető edző" nálunk, mert nem akarja ránk erőltetni feltétlenül az elképzeléseit. Hagyja, hogy a színész alkossa meg a figurát, és ez nagy dolog a mai színházi világban! Sőt, ha egyszer-egyszer téves „takti­kai utasítást' adott nekünk, akkor ezt később mindig el is ismerte! Itt a Tháliában mi nehéz darabokat ját­szunk súgó nélkül, tehát óriási szere­pe van a csapatmunkának! És a mi vi­lágunkban is létezik „kezdő csapat' és vannak, akik rendre „kispado­sok" . . . Szerencsére én azért leg­többször az előbbi táborhoz tartoz­hattam, bárhol is játszottam. Sze­retem a színházat, teljes egészében. Én boldogan megyek el nézőnek is, élvezem a kollégák játékát. Gondol­kozva nézem a színpadi cselekményt, csakúgy, mint a futballpálya lelátó­ján a játékot. Szerintem csak így ér­demes, egy kicsit a teljesítmények mögé pillantva..." Természetesen nagyon készül a Fradi Zürich elleni kupamérkőzésére. Ha nem lesz előadása, biztos, hogy ott ül majd a lelátón. A SZUR-okon hosszú évek óta már nem szerepel. No, nem az ötvenöt éve miatt. Sok­kal inkább azért nem, mert ő a kollé­gák többségével ellentétben focizni nem azért szeretett, hogy a neve ki legyen írva, hanem magáért a já­tékért . . . Felesége Kállai Ilona, a Vidám Színpad művésznője. Immár huszonhét éve élnek boldog házas­ságban, megcáfolva azt a tételt, miszerint két komédiás egy tető alatt sohasem férhet meg békesség­ben . . . Kautzky József már nagy­papa, boldogan sétáltatja kisunoká- ját. És közben időnként elmereng a gondolaton: vajon mit lett volna, ha a papa annak idején kicsit türel­mesebb, és mégis a Ferencvárost választja? ... Zsiday István Mi ;:'j v :c — Dániából hazafelé, 1944-ben az NSZK-ban angol fogságba estem több tár­sammal. A táborban nemzetközi tornát szerveztek a tisztek. Magyarország, Fran­ciaország és Olaszország foglyai mérkőz­tek az értékes díjért, ami nem volt más, mint egy dupla adag vacsora. Az ételből nem lett semmi. Nem nyertük meg a tor­nát. Azonban különdíjat érdemeltem az egyik alakításomért. Az olaszok ellen 0 : Ol­ás állásnál tizenegyest védtem. A kapum mögött lévő angol őr bedobott egy doboz cigarettát. Tizenhét éves voltam akkor. — Hazatérése után került szorosabb kapcsolatba az egyesülettel? — Nem. Nehéz idők jártak akkoriban. Reggeltől estig dolgozni kellett. Csak nagy ritkán kerültem Fradi-közelbe. Amikor le­szakadt a fa lelátó, akkoris kintről szurkol­tam a fiúkért. Persze, mindent elkövettem, hogy a magam módján népszerűsítsem a klubot. Várpalotán az üzemi bajnokság­ban a Ferenc-bánya csapatában védtem. Ennek a neve egy kicsit hasonlított a ked­venc együtteseméhez. Mint gondnok, zöld- -fehér szerelést biztosítottam társaimnak. — Mikor történt az igazi áttörés? — Tizenhárom éve. Akkor ismerkedtem meg Cseke Józseffel. Ő szervezte abban az időben Veszprémben a pártoló tagságot. Én tizenegy éve vagyok FTC pártoló tag. — S, öt éve a szervező ,.. — Igen. Cseke József halála után jelent­keztem, hogy szívesen ápolnám a veszpré­mi hagyományokat. Végtelen boldogsá­gomra az egyesület vezetése hozzájárult és teljesítette a kérésemet. — Hány pártoló tag van Veszprémben? — Ötven stabil. — Hát ez nem valami sok. — Nem a mennyiség, a minőség a fon­tos. Egyébként ez azoknak a száma, akik az én segítségemet igénylik. Viszont számta­lan olyan embert ismerek, akik maguk in­tézik az ügyeiket. — Nehéz ez a munka? — Szó sincs munkáról! Nekem hobbym a Ferencváros! így ötvenöt éves fejjel is. Szívesen csinálom. A tagdíjak beszedése és befizetése az ajándéktárgyak eladása, a Fradi műsorlapok terjesztése nem okoz különösebb gondot. — Szinte teljesen ismeri ezt a nagy csa­ládot. Van olyan sportoló, akit a szívébe zárt örökre? — Hát persze. A régiek közül Sárosi Gyurka, a mostaniakból Nyilasi Tibor. Azért természetesen a többi szakosztály­ban sportolók sikereiért ugyanúgy szurko­lok. — Ha kérhetne valamit, mi lenne az? — Szeretnénk a foci csapatot egyszer Veszprémben vendégül látni. A Bakony Vegyész a területi bajnokságban öt mér­kőzésből tíz pontot szerzett. Mire a sorok megjelennek mégtöbbet gyűjtenek. Szép időben bizonyára több ezren néznék végig a barátságos mérkőzést. Néhány évvel ezelőtt megyeszékhelyünkön az FTC—Va­sas MNK összecsapáson tizenháromezren állták körül a pályát. Még az oldalvonal mellett is ültek a nézők. Nagyon sokan szeretik — lehetnek többezren — városunk­ban a Fradit. — Mit vár ebben az évben a fiúktól? — Dobogós helyezést, hiszen a hagyo­mányok erre köteleznek. Fürdős Károly szerencsés embernek vallhatja magát. Munkaruhájának színe ugyanis megegyezik kedvenc csapatának színösszeállításával. Ha valaki Veszprém­ben a 3-as, az 5-ös és a 17-es busz végállo­másához tévedne, ott biztosan megtalálná a „Fradi egyenruhás” emberét, aki, ha ide­je engedi, szívesen foglalkozik a zöld—fe­hér hívőkkel. Otthonában pedig tovább végzi a szervező munkát, a huszonhárom éves Károly fiával. Mert ugye, az utánpót­lásra is szükség lesz Veszprémben és a IX. kerületben egyaránt... Donát Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom