Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 86. szám

Kézilabdázók. Hölgyek és urak. Ők kilencen, akik az utóbbi néhány évben a legtöbb ferencvárosi siker fő részesei voltak, akik több- -kevesebb alkalommal sze­repeltek a legjobbak között is. Ami közös bennük, hogy imádják ezt a gyorsaságában a jégkoronghoz hasonlítható sportágat, imádják a Ferenc­várost, no és az, hogy immár hosszú évek óta titkon mindannyian arról álmodoz­nak — talán még önma­guknak sem bevallva . . . — hogy milyen csodálatos is lenne egyszer a zöld—fehér együttest bajnoki elsőséghez vezetni... Az alább következő né­hány sorban megpróbáljuk őket közelebb hozni szur­kolóink számára egy rövid bemutatkozás erejéig. Ak­kor hát kezdjük, terítsük szét a kézilabdás ferencváro­si miniposztert! BERZSENYI MÁRIA (1946-ban született, 170 cm magas, 60 kg a súlya, eddig 150 alkalommal szerepelt a válogatottban, kapus) Még az egykori szövetségi kapitány. Török Bódog ne­vezte el Görgeinek. Hogy miért, azt senki nem tudja. Még Berzsenyi sem. Egy idő­ben legendák születtek ar­ról, milyen alapossággal ké­szíti jegyzeteit az ellenfelek legveszélyesebb játékosairól, ki hova, melyik kézzel szo­kott kapura lőnni. Ma már nemigen kell ehhez a mód­szerhez folyamodnia. Alig­hanem azért, mert már fej­ből tud mindenkiről min­dent . . . Testnevelő tanári diplomája van, azon kívül atlétikai edzői képesítése, jelenleg a kézilabda edzői tanfolyam hallgatója, ősz­től pedig szeretne beiratkoz­ni a TF sportszervezői sza­kára. Legnagyobb sikerének a pozsonyi világbajnoksá­gon elért bronzérmét, vala­mint a KEK és MNK-győ- zelmet tartja. Amiről vele kapcsolatban még ma is áhítattal beszélnek a szur­kolók: három évvel ezelőtt egy nemzetközi kupamér­kőzésen a szovjet Zalgiris Kaunas ellen hét alkalom­mal is hétméterest hárított! Úgy, hogy az ellenfél a mai napig sem sejti, hogy „Gör- gei" a fájdalomtól alig tudta felemelni a bal karját... CSAJBÓKNÉ NÉMETH ERZSÉBET (1953. 168, 70,150, beállós vagy balszélső) A jelenlegi helyzet sze­rint neki van a legtöbb esélye arra, hogy bekerül a decemberi világbajnokságon a magyar válogatottba. Egy ötéves kislány büszke édes­anyja. Legjobb barátnője - bármily rendhagyónak tű­nik — a nagy rivális Vasas kitűnősége, Angyal Éva.- Tisztában vagyunk mindannyian azzal, hogy ezt a világbajnokságot meg kel­lene nyernünk Budapesten! Elvégre hol sikerüljön, ha nem éppen itthon? ... Én nagyon örülök, hogy most néhány meccset az új sport­Kézilabdás csarnokban játszhatunk, mert feltétlenül meg kell szoknunk ennek a hatalmas teremnek a légkörét, a mére­teit. Visszatérve a világbaj­nokságra: ha mégsem sike­rülne győznünk, a legrosz- szabb esetben a harmadik helyet el kell csípnünk, mert különben lemondhatunk az olimpiai részvételről . . . Kemény, férfias harcmo­dorban küzdő játékosnak ismerik, aki tizenegy éve azért jött boldogan Csorná­ról a Ferencvárosba, hogy bízva a korábbi Fradi sike­rekben, végre ő is részese lehessen az örömnek. De milyen a sors? Amióta Csaj- bókné az FTC játékosa, a csapat egyszer sem tudott aranyérmet nyerni... CSIHA MAGDA (1951.165, 59,13, átlövő) A három ferencvárosi hölgy közül az ő neve mel­lett szerénykedik a legkeve­sebb válogatottsági szám . .. — Igen, mert a múltban az én posztomon mindig akadt nálam sokkal jobb já­tékos, így például Tóth Har- sányi Borbála, Csíkné, most meg Gódorné . . . Amikor pedig mégis bekerültem a legjobbak közé, nem volt benne sok köszönet, ugyan­is én szélsőt képtelen va­gyok játszani, persze, hogy megint kimaradtam ... Az utóbbi időben több vidéki klub is hívta, de Csi- ha Magdi ellenállt a csábí­tásoknak. — Soha nem játszottam máshol, csak a Fradiban, el sem tudnám képzelni, hogy egyszer ne innen vo­nuljak majd vissza ... Szókimondó, egyenes beszédű, amolyan szellemi „motorja" a csapatnak. Nem véletlenül ő a csapat- kapitány.- Való igaz, szeretem hallatni a hangom, de csak­is a csapat érdekében. És azt hiszem, van kellő ön­kritikám is . . . Azzal pél­dául tisztában vagyok, hogy nincs esélyem beke­rülni a válogatottba a világ- bajnokságon, elismerem a vetélytársak nagyobb tu­dását. Csak abban remény­kedem, legalább sikerül majd jegyet szereznem a meccsekre a Budapest Sportcsarnokba ... SZILÁGYI ISTVÁN (1950. 183,83, 223, beálló) Ma a szakmai viták kö­zéppontjában áll a tavasszal lezajlott férfi kézilabda vi­lágbajnokságon nyújtott tel­jesítménye miatt. — Hát igen, sajnos nem tudtam megvalósítani a pá­lyán sem azt, amit a kapi­tány, Faludi Mihály kért tőlem, sem azt, amit én magam szerettem volna. Hi­ába, mégsem lett volna sza­bad elvállalnom az irányító szerepkörét... „Szacsa" a kézilabda „rokkantja": könyöke, ujjai, térdei nyikorognak, a fején egy jókora púp éktelenke­dik, még szerencse, hogy az oly sok bajt okozó gyo­moridegessége hála a gon­dos orvosi kezelésnek már

Next

/
Oldalképek
Tartalom