Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 86. szám
miniposzter a múlté. Még ma is kiveri homlokát a veríték, ha eszébe jut, ami egyszer Debrecenben történt vele a lengyelek elleni válogatott meccs félidejében: amíg ő a mosdóban a gyomrával kínlódott, addig a csapat szépen kiment a folytatásra, őt meg bezárták. Már jócskán elkezdődött a játék, mire a gyúró kiszabadította a fogságból ... FODOR JÁNOS (1960. 190, 96 , 56, jobb szélső) Ha van balszerencsés ember, akkor ő biztosan az. Négy évvel ezelőtt elmozdult az egyik csigolyája, műtét, két acélcsavarral erősítették meg a gerincét. Erre tavaly decemberben Trna- ván az egyik csavar kiszakadt a helyéről . . . Újabb műtét, szenvedések, hosz- szú hónapokig játék nélkül. Pedig ha valakinek, neki aztán biztos helye volt a válogatottban is. Olyany- nyira, hogy amikor Faludi Mihály ki akarta hagyni a legjobbak közül egy inkább mondvacsinált, mintsem valódi probléma miatt, a csapattanács nyomására mégis visszakerült.. . — Alig múltam tíz éves, amikor idekerültem a Ferencvárosba kézi labdázni. Itt nőttem fel, ebben a csodálatos közösségben, hát csoda, hogy eszembe se jut feladni a tengernyi szenvedés ellenére sem? Csak az orvosoktól félek, a fájdalomtól, amit a műtétekkel okoznak . . . Legutóbb mondták: ha még egyszer rakoncátlankodnának azok a fránya csavarok, akkor már csak úgy tudnak „ösz- szedrótozni ( hogy civilként sétálhassak az utcán. . Már alig várom, hogy újra edzésbe állhassak! KOVÁCS MIKLÓS (1954. 187, 80, 18, jobbátlövő) Az első edzésen mindjárt rajta ragadt a „Nyiki- ta" becenév, természetesen soha nem derült ki, hogy miért pont ez ... A válogatottban nem kapott sok lehetőséget, valahogy nem tudott eddig szorosabb barátságot kötni a címeres mezzel. Mindenesetre a kezdéshez képest az utóbbi nyolc év folytatása feltétlenül biztatóbb volt... — Amikor leigazolt a Ferencváros, az első bajnoki meccsemre jegyet kellett vegyek a kapunál az Üllői úton, mert nem akartak beengedni . . . Nagynehezen bejutottam, erre kikaptunk a Debrecentől, és hogy teljes legyen a kép, azon a meccsen eltört a lábam ... CSIZMADIA JÁNOS (1953. 195, 86, 1, balátlövő) Posztja alapvetően meghatározza pályafutását, hiszen akit ki kellene szorítania a válogatottból, az nem más, mint Kovács Péter... — Azt egy pillanatig nem vitatom, hogy Péter jobb nálam, de azért nem tudok beletörődni abba, hogy csereként, pontosan azért, hogy egy kicsit őt tehermentesítsem, ne kerülhetnék be a legjobbak közé! Nem voltam kint a világbajnokságon, de ez nem tör le, csak azért is meg akarom mutatni, hogy rám is lehet számítani! Öt évvel ezelőtt még az MTK—VM-ben kézilabdázott. Aztán egy evezőshölgyért elcserélték. Azóta számítja magát igazából kézilabdázónak ... LETTNER LÁSZLÓ (1944. 185,78, 3, kapus) A csapat nagy öregje meglehetősen regényes pályafutást tudhat magáénak. Elvégre egyáltalán nem jellemző, hogy valaki otthagyja vezető beosztását azért, hogy esetleg reménye lehessen kijutni az olimpiára ... — A montreáli olimpia előtt feltették a kérdést a munkahelyemen: vagy a nyomda, ahol litográfus voltam, vagy a kézilabda . . . Persze, hogy eljöttem, hiszen akkor bent voltam a keretben. Aztán mégsem vittek ki. . . „Lecsó" ragyogóan rajzol. Jelenleg éppen a zsűri előtt van a női kézilabda világbajnokságra készített plakátja. Mellesleg a ferencvárosi kézilabda kapusokkal foglalkozik, sőt, most már az ifikkel is, miközben az edzői tanfolyamra jár. Lassan pedig kezd megbarátkozni a visszavonulás gondolatával. No, nem azért, mert harmincnyolc éves, ugyan! A veséje rakoncát- lankodik az utóbbi időben ... HOFFMANN PÁL (1948. 181,74,1, kapus) Neki köszönheti a Fradi, hogy Szilágyi Pista a csapat játékosa. Ugyanis Szilágyinak Hoffmann az unokabátyja, aki „Szacsát" tizenöt évesen kézenfogta, és levitte az Üllői útra. Hoffmann a Fradiban kezdett, aztán egy kis kitérővel érintette a Dózsát és a Sparta- cust, de néhány éve visszatért a Ferencvárosba. — Hiába, az itteninél jobb közösséget elképzelni sem lehet, csak legalább már egyszer tudtunk volna bajnokságot nyerni . . . Az ő specialitása a hétméteresek előtti „műsor", amikor hosszasan a talpa alatt tartja a labdát, és csak aztán gurítja oda az ellenfélnek. Állítólag így, ezzel a „talpas" figurával lényegesen megnőnek a védésre az esélyei . ..
