Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 77. szám
A mi játékosunk volt Havasi Sándor Vannak játékosok, akik tulajdonképpen nem tudnak igazán rosszul játszani. Akiket mindig úgy küld csatába edzőjük, hogy bízvást tudja róluk, ha nem is brillíroznak, tündökölnek, de szívvel, lélekkel harcolnak, nem ismernek elveszett labdát s ami a fő, nem ismernek elveszett csatát sem. Ha hibáznak is, azt nem lezserségből, nemtörődömségből teszik, mindig tudnak lobogni, küzdeni, lelkesedni a csapatért s mindig tudásuk legjavát adják a diadalhoz. Ezek közé a labdarúgók közé számított Havasi Sándor is, a Ferencváros sziklakemény védőjátékosa. A Húsosból került az Üllői útra 1959-ben. Élvonalbeli pályafutása nem a legszerencsésebben kezdődött, ugyanis az elkövetkezendő évben már meglehetősen hosszú pihenőre kényszerült. A Vasas ellen játszott a Fradi, amikoris a fiatal védő összecsapott Farkassal, méghozzá olyan szerencsétlenül, hogy porcos lett a térde. Felépülése után a folytatás már szebb, kellemesebb volt. Tizenkilenc éves fejjel dél-amerikai túrára utazott a zöld—fehérekkel, ahol csodálatos napokat töltött. Később a bajnokságban ismét mellészegődött a balszerencse. ügy a szezon közepe táján a Csepel elleni találkozón a vasgyáriak szélsőjével, Kalmárral csatázott. Utána fordult volna a csepeli fiúnak, a térde követte is az irányt, a lábfeje azonban nem. A stoplik leragadtak, újabb súlyos térdsérülés szakította meg az elkövetkezendő idők játékát. Gyógyulását követően 1964—65-ben Salgótarjánba költözött, ugyanis kölcsönadta a Karancs aljára a zöld—fehér klub. De aztán hazatért s 1968-től 1970-ig számos nagy csatában vett részt, sok diadalnak volt részese. Amikor ismét elbúcsúzott a Ferencvárostól, egy évig még játszott a Sütőipar együttesében, utána átvette az edzések irányítását s már abban az esztendőben hét ponttal megnyerték a bajnokságot a BLSZ I. osztályban. Később innen is leköszönt s harmadszor is visszatért a jó öreg Franzstadthoz. De most már nem futballozni, hanem ed- zősködni. Az FTC ifjúsági csapatához. Két év után hívta maga mellé segítőnek egykori klubtársa, Thomann Antal az Építők gárdájához. — Túl messzire nem mentem most sem a Fradi pályától — kezdte a beszélgetést az egykori jeles védő — hisz jóformán mindkét sporttelepét látom egykori klubomnak. — Beszéljünk a leg-ekről — indítványoztam. — Legkedvesebb klubod? — Még kérded? — Legszebb emléked? — Sok van. De talán a délamerikai túrát emelném ki közülük. Chilében játszottunk egy tornán s az egyik ellenfelünk a világhíró Bota- fogó volt. Hű, micsoda káprázatos futballisták játszottak ott, Garincha, Didi, Zagallo, a későbbi szövetségi kapitány . . . Nekem ez utóbbi jutott ellenfélül s aki látta Zagallot cselezni, az érzékelheti mit kellett nekem gyötrődni mellette. Az újságok utána nagyon sok szépet és jót írtak teljesítményemről. Hát igen . . . igyekeztem, ahogy erőmből, tudásomból tellett s boldogan raktam el a lapokat. Kikaptunk ugyan 4 : 2-re, de számomra mégis csodálatos volt az a találkozó. — Legbecsesebb trófeád? — A bajnoki aranyérmek. — A legmaradandóbb tulajdonság, ami a futballpályáról való? — A győzniakarás. Még ma sem tudok veszíteni. Ha be- beszállok a srácok közé, én belebetegszem, ha vesztes csapatba maradok. Persze nem is nagyon hagyom veszíteni a velem levőket. ,tGyilkolom" őket, s amennyit tudok, any- nyit hajtok én is. De nem csupán a sportban, az életben sem szeretek vereségeket elkönyvelni. — Legkedvesebb játékosaid? — Sanyi és Attila. A két fiam. Sanyi ferencvárosi nevelés, ott játszott a serdülőben, meg az ifiben. Amikor kiöregedett, akkor igazolt a MEDI- COR-hoz. Beállós vagy balhátvéd s pillanatnyilag meglehetősen szikrázóan kemény bajnokságban edződik. De a vasat is tűzben hevítik. Attila viszont csatár. 11 éves s itt focizik nálunk az Építőkben. — Akkor otthon állandó beszédtéma a futball. Havasi Sanyi helyeselt. — Bizony az. Kijárok a gyerekek meccseire, aztán otthon átbeszéljük a tapasztaltakat. Néha kegyetlen vagyok hozzájuk, de ha jól játszanak a dicséret is kijár. — Az Építőknél főfoglalkozásban edzősködsz? — Nem. A Fővárosi Sütőiparnál dolgozom immár tizenhét esztendeje, mint anyagbeszerző. j — Az FTC-ben gyakran vendégeskedsz? — Ha van időm, meg-meg- látogatom a régi barátokat. Néha játszom az öregfiúknál, s ha időm engedi megnézek egy-egy bajnoki meccset is az Üllői úton. Ezt a klubot ugyanis sohasem lehet elfelejteni annak, aki viselte a mezét. így köszöntünk el egymástól. V.S.-----=COOPTOURIST= i s
