Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 77. szám
t „Pacal” legnagyobb meccse t ■ Fehér Lajos, hogyan lett „Pacal"? Miért ragadt rá ez a becenév? Zöldfülű kis inasként, mivel otthon minden fillért meg kellett fogni, csak a legminimálisabb pénze maradt kajára. A legolcsóbb húsféle a pacal volt, ezt vásárolta hát szinte nap mint nap. A pékségben kenyértészta közé rakta a pacalt és kisütötte. Hamar híre ment a többi szaki között, hogy mit is kajál a fiatal srác. Valaki aztán előbb Pacalós- nak, majd Pacalnak keresztelte. — Már akkor is bunyózott? — Tizenöt éves koromban, 1942-ben kezdtem öklözni, szinte hihetetlen, hogy jövőre már negyven éve lesz, hogy eljegyeztem magam ezzel a csodálatos sportággal, s a Fradival. — Ki volt az első edző? — Drága Szántó Csöpi bácsi, aki ma is a Ferencváros ökölvívóinak szaktanácsadója. Hetvenéves, de a szeme a régi, ha egy gyerekben a tehetségnek valami kis reménye is pislákol, azt 6 észreveszi. — Mikor nyerte élete első nagy versenyét? — 1944-ben a Sportcsarnokban voltam először ifjúsági bajnok pehelysúlyban. A döntőnk háromszor is félbeszakadt, mert bombazápor hullott a fővárosra. — A felszabadulás után magyar válogatott lett, megismerte a nevét az egész ország. — Ahogy kijöttünk a pincéből az első utam az Üllői útra vezetett. Az tribün alatti tornatermet mi hoztuk rendbe annyira, hogy edzeni lehessen. Felejthetetlen évek következtek, kijutottam az 1947-es dublini Európabajnokságra, ahol csak bírói praktika miatt nem lettem bronzérmesnél jobb. Egy éhező ország, éhező gyerekétől szerintem ez is szép teljesítmény volt. — Összesen hányszor volt magyar válogatott? — Harmincháromszor. — Hány Európabajnokságon vett részt? — Három EB-n képviseltem hazám színeit, közülük a legsikeresebb a dublini volt, ahol harmadik lettem. — A vitrinjében melyek a legfényesebb érmek? — Egyértelműen a két magyar bajnoki arany, valamint a két Budapest-bajnokság és az öt Hadsereg-bajnokság plakettjei. — Meddig bunyózott a Fradiban? — 1949-ig, ekkor mint oly sok sportoló, én is a budapesti Honvédba kerültem. Itt is hagytam abba a versenyzést 1957-ben. A Ferencvároshoz azonban nem lettem hűtlen, 1962-től 1967-ig a zöld—fehér szakosztály vezetőedzője voltam. — Jelenleg milyen tisztséget tölt be a szakosztályban? — Amikor 1974-ben ismét létrehozta a Fradi az ökölvívó szakosztályt, én az elsők között voltam, aki felajánlotta társadalmi munkáját. Azóta is technikai vezetőként dolgozom, nagy lelkesedéssel és örömmel, mert sok tehetséges sráccal foglalkozunk. Az Ökölvívó Szövetség propaganda- munkájában is segítek, mint bizottsági tag. Van időm, huszonöt évi szolgálat után századosként mentem nyugdíjba, a hadseregből. — Tudom, hogy ahol Fehér „Pacal" van, abban a társaságban nem lehet unatkozni. Nagyszerű anekdotázó! — Szeretem, ha körülöttem jó hangulat van, mosolyognak az emberek. A sportoló társaim is mindig szerettek, mert sztoriztam. Ha ez is kevés volt, akkor elővettem szájharmonikámat és zenéltem. Sőt tangóharmonikán is játszottam ... — Most kérnék egy hamisítatlan „Pacal" sztorit! — Puskásékkal együtt a sportszázadban voltunk és itt rengeteg csínyt eszeltünk ki. Egy nap például krémest kaptunk ebéd után. Minden tányéron két habos, gyönyörű sütemény volt. Megláttam és máris kész volt a terv. Intettem Öcsinek, hogy senki se egye meg a krémesét. Kiadtam a jelszót: legyen háború, olyan mint a burleszkfilmekben. Lett is olyan balhé, hogy a falakról is folyt a krém. Úgy nézett ki minden, mintha tataroznának. A parancsnok az egész társaságot úgy ahogy voltunk, rögtön kihallgatásra hívta. Krémeses hajjal, arccal álltunk előtte. Laktanyafogságot kaptunk, amely persze csak két napig tartott, mert vasárnap Puskás Öcsiéknek és nekünk bunyósoknak is fontos meccsünk következett. Pacal a sporttörténeti stúdió plakettjét adja át Toldi Gézának az egyik rendezvény után. — Ha már így benne vagyunk a régi történetekben, akkor most folytassuk egy kimondottan sporttal kapcsolatossal. — 1951-ben Budapesten szerepelt a nagyon erős csehszlovák ökölvívó válogatott, amelynek legnagyobb sztárja a magyar Torma II Gyula volt. Ő néhány évvel korábban még itthon versenyzett, úgy, hogy jól ismertük egymást. Gyula ellenfele Papp Laci lett volna, de megsérült. Gondban volt Adler Zsiga bácsi, hogy kit állítson ringbe ezen a nem túl sok jóval kecsegtető összecsapáson. — Mi történt, ki került össze Torma ll-vel? — Én. Vállaltam a meccset, méghozzá önként. A mérlegelés az Astoria Szállóban volt, s itt egy igen kellemetlen eset történt. Torma Gyuszi odajött hozzám és felpöckölte az orromat, csak eny- nyit mondott: ,,Pacal add fel az első menet után, jobb lesz!" Vörös lettem és így válaszoltam: „Szó sem lehet róla. Na haragudj én már félig agyonvertem a családodat, már csak egyedül te hiányzol a skalpoddal." Torma a hallottak nyomán dühösen fordult Adlerhez: — Hallja mit mond a Pacal7 — Adler mosolygott és így válaszolt: — Gyula, van némi igazság a dologban. Kérdezd csak meg a két testvéredet Torma l-et és Torma lll-at, mit csinált velük a Pacal. Valósággal játszóteret rendezett az állukon." Tényleg így volt a két Tormát simán kiütöttem. — Mit mondott erre a nagy ellenfél? — Semmit. Leforrázva elvonult. — Mennyi ember volt a mérkőzésen a Sportcsarnokban? — Zsúfolt ház előtt csapott össze a két ország válogatottja. Egy gombostűt sem lehetett leejteni. — Ki nyert? — Az első menetben Torma Gyuszi úgy hajtott, mint a megszállott, döntésre akarta vinni a dolgot. Annyit ütött, mint máskor egy egész mérkőzés alatt. Be akarta tartani a szavát, hogy a meccs, csak egy menetig tartson. Nem tudott kiütni, s amikor az első gong végén leültem a szorftó- sarokban, Adler azt kérdezte, hogy nagyon elfáradtam? Mester, ha többi már csak levélben jönne, akkor is elég pofont kaptam, — mondtam, de ő meg sem várta a választ, így küldött vissza a ringbe: — Üssél sokat és verekedj úgy, ahogy szoktál, mert a Torma készen van. — Igaza lett Adler Zsigmond- nak? — Igen, s olyan második, illetve harmadik menet következett, amelyikben kiegyenlített küzdelem volt. Életem egyik legnagyobb mérkőzése volt ez az összecsapás, hiszen a világklasszissal szemben álltam helyt. Torma II Gyula a zuhanyozóban átölelt és azt mondta: — Pacal gratulálok, ilyen nagyszerű bunyót ilyen szívvel, lélekkel való hajtást én még nem láttam. Itt ért véget a beszélgetésünk az ötvenes évek kitűnő ökölvívójával, mert Fehér Lajos sietett a Fradi öklözök edzésére. Onnan pedig az FTC Sporttörténeti Stúdió rendezvényére rohant, ugyanis ott is ő az egyik lelke a szervező munkának. Precíz, pontos, hiszen ő csak így tud dolgozni. Gyenes J. András 13
