Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 76. szám
„Edzőtáborozott a Stúdió... Tatai látogatás Ott kezdődött a dolog, hogy az FTC Sporttörténeti Stúdió vezetése elhatározta, hogy egy nem mindennapi kirándulást csinál. Olyan helyre mennek ahová egy átlagember nem igen juthat be, de ha bejut sok érdekességet láthat, olyan falak közé kerül, ahol 33 esztendeje sporttörténel- mat írnak, ahol világhírességek töltik évről évre napjaikat, heteiket, elzárkózva a külvilágtól, róják a köröket a pályán, emelik a mázsás súlyokat, verítékeznek a tágas csarnokokban, vagy az erőt fejlesztő gépek között. Gyakorolnak kora reggel, délután, vagy épp az estébe nyúlva, gyötrődnek a csúcsokért, a győzelmekért. Tatára, az edzőtáborba készült a ferencvárosi szurkolók derékhada, de, hogy a lent készülődő versenyzők se szoruljanak ki a látogatás alkalmából birodalmukból, s a klub busza se hulljon alkotórészeire a túlterheltségtől, így csak egy negyven tagú delegáció képviselhette a stúdiót a félnapos kiránduláson. Negyvenen a törzsgárdából gyülekeztek a klubház előtt s ami a kor szerinti megoszlást illette, volt aki az ötödik életévéhez közeledett s olyan is, aki a hetvenet is maga mögött hagyta. A hallgatóság az FTC sporttörténeti stúdió tagjainak egy csoportja Medgyesi Lajos a klub „főpilótája" — aki az elmúlt közel harminc esztendő alatt néhány tucatszor megtette már a pályától a táborba vezető utat — avatott kézzel irányította a zöld-fehér nagy járgányt s szinte másodpercnyi pontossággal kanyarodott az edzőtábor főbejárata elé. A vendéglátó, a labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, Mészöly Kálmán elébe jött a társaságnak, így aztán mindenki simán bejutott az impozáns létesítménybe. Míg az egyik szállodai részből átsétált a csoport a szomszédos nagy klubterembe, addig az udvaron szembetalálkozott néhány robosztus, széles vál- lú férfiúval, akik a súlyemelő terembe igyekeztek, meg több csinos, karcsú lánnyal, akik vívófelszereléssel a szatyraikban jöttek az edzésről. A futballisták, a VB selejtezőre készülő válogatott tagjai viszont még szobáikban pihentek. A délelőtti foglalkozást már letudták s készültek a délutánira, így az edzés kezAz előadó Mészöly Kálmán szövetségi kapitány . . . detéig fennmaradó időt arra használta ki a szövetségi kapitány, hogy odaült a klubtagok közé egy kis beszélgetésre. Előtte természetesen szívélyesen köszöntötte a megjelenteket s kihangsúlyozta, hogy noha ő annak idején ugyan piros-kék színekben rúgta a labdát, de mindig becsülte s tisztelte a ferencvárosi tábort fanatizmusáért, he- vüléséért, klubszeretetéért. A klubtagok is köszöntötték a kapitányt. A stúdió vezetője, Nagy Béla díszdobozban zöld FTC címerrel díszített szép vázát nyújtott át Mészöly Kálmánnak a találkozás emlékére. Ezután elkezdődött a kérdezz-felelek játék. Sok mindenről faggatták a Fradisták a kapitányt, kezdve az elkövetkezendő mérkőzés összeállításától addig, hogy honnan vette a bátorságot, hogy két, szinte lét- fontosságú összecsapásra, a románok és a svájciak ellen be mert állítani egy alig ismert újoncot, a kis Sallait. A szakember pedig győzte szusszal s — válasszal. Elmesélte, hogy néha az is álmatlan éjszakákat hoz egy edző számára, ha több posztra is két jelöltet kell figyelembe vennie. Ilyenkor jön az ön- marcangolás, a tépelődés, hogy mire hallgasson az ember. Az eszére, a szívére, a megérzéseire? Változtasson, avagy ne egy győztes csapaton? Visszategye, vagy ne a korábban komoly érdemeket szerzett, nagy tapasztalatú játékosokat, akik mondjuk sárga lapok miatt maradtak ki, vagy hagyja bent azokat a helyetteseket, akik amazok távollétében tették le a voksot az együttesnél? Elmondta, hogy nem csak úgy, „vabank- ra" állította be Sallai Sándort. Míg a döntésig eljutott, többször is megnézte mások véleményét is meghallgatta a fiúról s amikor bizonyos volt abban, hogy ez a gyerek élni fog a bizalommal, hogy megszolgálja azt, akkor nyújtotta oda neki a kezdő csapat mezét. Ha kérdések nem is fogytak el, annál inkább fogyott az idő. Az edzés kezdetéhez. Meg aztán jöttek már a futballisták is, a klubtagoknál pedig ott volt egy-egy csapatkép, tehát megkezdődött a nagyszabású autogramm vadászat. Egy csoport a Fradistá- kat, Szántót és Rab Tibort „kerítette" be, míg egy másik a pályára igyekvő csatároknak és középpályásoknak vágott elébe. Közöttük ott volt az ezüst cipős Nyilasi Tibor is. Aztán a melegítős játékosok kedélyes játszadozásba kezdtek s némi kárörömmel néztek időnként kifelé, a pálya szélén húzódó korláthoz, ahol kapitányuk, Mészöly Kálmán körmölt nagy türelemmel, majd gyenge kísérleteket tett arra vonatkozóan, hogy kibújjon az őt körülvevő „stúdiósok" gyűrűjéből. Az edzést azért nem úsz- ták meg, mert a szakvezető végülis elköszönt mindenkitől s ment játékosai közé. Rövid eligazítás s kezdetét vette a gyakorlás. A stúdió tagjai pedig még egy kicsit néztek az edzésből a csípős széltől némileg védett csarnokfal tövéből, aztán pár integetés a játékosok felé s a társaság elindult a nagy zöld-fehér autóbusz felé. A szürkülő estében pedig úgy szálltak ki az egyesület székháza előtt, hogy egy szép élménnyel megint gazdagabbak lettek. v.s.
