Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 76. szám

PERCEK ROl.

A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza azon a november estén vendégül látta az FTC Sporttörténeti Stúdió tagjait is, akik a legendás T-betűs csatársor három tagjával találkozhattak.

így ezen a napon egy kicsit a klub dicső történetének az a sikeres fejezete elevenedett meg, amelyet ezek a kitűnő labdarúgók tettek fényessé, felejthetetlenné. Olyan játékosok voltak ők, akikért hétről hétre ezrek mentek ki az Üllői úti pályára, hóban, szélben, fagyban.

Takács II. József, 1904-ben született, az FTC színeiben négyszer volt gólkirály. A zöld-fehér dresszben összesen 307 mérkőzést játszott, a válogatottban 32 alkalommal szerepelt.

— Kedves Józsi bácsi, most hogy él, mit csinál?

— Nyugdíjas vagyok, csendben élek, otthon segítenek a feleségemnek és ha egy kis időm van olvasom a sportújságot, megnézem a televízióban a labdarúgó közvetítéseket. A Népsportban persze mindig a Ferencváros eredményeit keresem meg először, mert ugye a vér nem válik vízzé.

— Milyen az egészsége?

— Sajnos elég változó és pont ezért járok most már ritkábban az Üllői útra, mérkőzésekre. Korábban alig volt olyan hét, hogy ne izgultam volna ott a lelátón. Annak ellenére, hogy néha gyengélkedem, nem hagyom el magam, mert még mindig, hetvenhét évesen is sportembernek érzem magam.

Kohut Vilmos, 1906-ban született, az FTC színeiben 441 mérkőzésen szerepelt. A magyar válogatottban 25 alkalommal játszott.

— Az utóbbi időben ritkán látjuk a Fradi-pályán, miért marad távol?

— Annyira felizgattam magam egy-egy rossz játékon, hogy már az volt az érzésem, hogy az egészségem rovására megy. Inkább otthon várom a rádió vagy televízió közvetítését. Ha nem úgy megy a csapatnak, legfeljebb kimegyek a kertbe elszívok néhány

cigarettát. Ott a helyszínen mindig borzalmas szívdobogást kaptam, ha nem ment a Fradinak.

— Hol lakik?

— Pestlőrincen egy kertes házban, itt dolgozgatok, serény- kedek egy kicsit.

— Vili bácsi annak idején mennyit keresett a Ferencvárosban a szerződtetett profi játékos?

— Én kétszázötven pengőt kaptam, erre jött a prémium, ami nálam körülbelül nyolcvan pengő pluszt jelentett.

Toldi Géza, 1909-ben született. A Ferencvárosban összesen 459 mérkőzésen szerepelt és ezeken a találkozókon 430 gólt lőtt. A magyar válogatott mezét 46 alkalommal húzta fel.

— Mint fiatal játékos milyen érzésekkel lépett be először a sztárok közé, a Fradi öltözőbe?

— Minden játékos nevét már gyerekkoromtól fújtam, ha álmomból felkeltettek akkor is el tudtam sorolni, hogy áll fel a zöld-fehér együttes. Képzeljétek el amikor kis zöldfülű legényként le kellett ülnöm a nagyok közé, csókolomot köszöntem mindenkinek. Mire teljesen feloldódtam heteknek, hónapoknak kellett eltelnie. Annak ellenére, hogy a többség már válogatott, menő labdarúgó volt, ez volt az egyik nagy erénye, hogy a játékostársak becsülték, tisztelték egymást és a pályán kívül is jó haverok voltak.

— Mit jelentett a zöld-fehér szurkolók bíztatása, mennyi szerepük volt a drukkereknek a sikerekben?

— Ez a másik dolog, amiért érdemes volt Fradi játékosnak lenni. Hajtott, űzött minket a közönség és hálás volt ha jól ment a csapatnak. Sajnos ma sokszor csak az ellenfelet pocskondiázzák, nem kiabálják, hogy: Hajrá Fradi! Bíztatni kell a fiúkat pontosan akkor amikor éppen nem megy úgy, ahogy elvárják tőlük.

— Takács II. Józseftől azt kérdeztük meg, hogy hetente hány edzést tartott az a legendás csapat?

— Kedden, szerdán és pénteken volt tréningünk, a fürdő pedig mindig hétfőre esett, mert a bajnoki meccseket vasárnap rendezték.

— Tudom, hogy Józsi bácsinak volt egy válogatott mérkőzése, amikor különleges dolog történt. Mesélje el.

— 1927. június 12.-én a franciák ellen játszottunk. A válogatott találkozónak az volt az előzménye, hogy én leakartam mondani, mert klubom pont akkor játszott nemzetközi mérkőzést Aradon. Kiss Gyula szövetségi kapitány azonban nem engedett el, pusztán egyetlen gesztust tett felém. Közölte, ha három góllal vezet a magyar csapat, lecserél és utazhatok a klubom után. Hat gólt lőttem és mi 13—1-re nyertünk.

— Kohut Vilmostól az alapvonal közvetlen közeléből lőtt ballábas bombák felől érdeklődtünk.

— Soha senki sem tanított rá, hogy hogyan is kell ezeket elvégezni. Gyerekkoromtól pontosan és erősen lőttem meg a labdákat ballal. Velem született tulajdonság volt ez, amit a sok-sok gyakorlással csak tökéletesítettem.

— Toldi Géza bár 1948 óta Dániában él, mégis szinte állandó vendég az Üllői úti pályán.

— Amíg dolgoztam a nyári hónapokban legfeljebb hetekre jöhettem haza, 1976-ban elmentem nyugdíjba és jószerével itthon élek. Most például már májustól kezdve Budapesten vagyok. Vonz ez a csodálatos város és a Fradi- pálya, a meccsek, az a hangulat ami nincs sehol másutt a világon.

— Takács Józsi bácsitól azt kérdeztük meg, hogy a testvére a hátvéd Géza, miért lett becenevén: Mari néni.

— Drága bátyám akkor kapta ezt a nevet, amikor a dél-amerikai túrára készültünk és s csapat teljesen új szerelést kapott. Mivel igen testes volt, így ő kapta a legbővebb nadrágot, amiben úgy nézett ki mint egy mosónő, aki szoknyában van. Amikor a társaság kifutott a pályára, hogy fotózzák, egy szurkoló felkiáltott:

— Nini, úgy néz ki, mint egy Mari néni! így ragadt rá szegényre ez a becenév.

— Kohut Vilmostól azt tudakoltuk, hogy az edzéseken menynyi szurkoló nézte kedvenceit.

— Előfordult, hogy ezernél is többen jöttek ki a tréningünkre. Tóth-Potya István az edzőnk akkoriban úgy dolgozott, mint az angol trénerek, a korszak legkorszerűbb módszereivel. A technika mellett már az erőnlétre is hangsúlyt fektetett.

— Toldi Gézától a vándordíj alapításának hátterét firtattuk.

— 1973-ban elhatároztam, hogy felajánlok egy olyan trófeát, vándordíját, amelyet minden évben az FTC legjobb formát mutatott játékosának ítálnek oda, az elmúlt bajnokságban nyújtott teljesítménye alapján. Az volt a célom, hogy lelkesedésén, a színeinkén való küzdést ezzel is serkentsem. Talán sikerült . . .

A hangulatos beszélgetés előtt még megemlékeztek az egykori játékostársak és a stúdió tagjai az 1963-ban elhunyt Turay Józsefről, aki 1905-ben született, s az FTC-ben 278 mérkőzést játszott. A válogatottban 47 alkalommal szerepelt, a népszerű „Császár".

Továbbá ismertették azt, hogy a Romániában élő Tácos Mihály levelet küldött a hallgatósághoz és mindenkit ismerőst és ismeretlent meleg szerettei üdvözöl. Sajnos felesége betegsége miatt nem tudott eleget tenni a meghívásunknak. A csatársor kitűnő jobbszélsője Táncos Mihály 1905-ben született. Az FTC-ben 441 találkozót játszott. A válogatottban ötször húzta fel a címeres mezt.

A sporttörténeti Stúdió egyik legsikeresebb programja baráti, kötetlen beszélgetéssel ért véget, majd a tagok és az egykori nagyságok sportfilmeket néztek meg, régi kilencven percekről.

T7