Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 41. szám
Es az úszók? Ai élet mindig produkál furcsaságokat és ez alól a sport sem kivétel. Ez jutott eszembe, amikor elkezdtük beszélgetésünket Székely Évával, az úszószakosztály vezetőedzőjével. Azzal a sportemberrel, aki pályafutása alatt sikert sikerre halmozott, se szeri se száma nagyszerű diadalainak, és olyan hírnevet vívott ki magának, amely még ma is körülövezi. Székely Éva olimpiai bajnok lett 1952-ben Helsinkiben a 200 méteres női mellúszásban, egyik részese volt a magyar úszósport siker időszakának. Itthon éveken át nem talált legyőzőre, 68 különböző országos bajnoki címet nyert, 117 alkalommal javított rekordot, s ebből 12 világcsúcs volt! Később mint edző is kitűnt, tanítványai közül elsősorban a leánya. Gyarmati Andrea lépett a nyomdokaiba: Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes, sokszoros rekorder volt. De ez az időszak is elmúlt már, s „Éva néni" immár négy év óta vezeti, irányítja, segíti klubunkban az úszók nagy családját. Hogy kik a családtagok? — erről később lesz szó. Első kérdésünk viszont az volt, hogy milyen érzés az egykor világhírű sportolónak ma még csupa ismeretlen fiatallal foglalkozni. — Amikor elvállaltam a vezetőedzői megbízatást, egyrészt tudtam, hogy a szakosztályban még nincsenek világklasszis úszók, másrészt nekem elsősorban a jövőt kellett megalapozni, — válaszolta jól ismert őszinteségével. — Tele voltam ambíeióval, tervekkel, elképzelésekkel, s ehhez megfelelő partnereket találtam. Az FTC vezetősége ma is mindenben támogat, s hogy még késnek a várt eredmények, az nem rajtuk múlik. De rajtunk, szakembereken, edzőkön sem ... Egy jegyzetlap került az asztalra, bizonyítva, hogy jól felkészült a beszélgetésre. Megismertük az edzők névsorát (Boros István, Molnár Róbertné, Balásy Péter, Pálinkás Tamás, Kozsik Márta, Ernszt Ágnes és Juhász Gábor); megtudtuk, hogy a 118 főt számláló szakosztályban hatévesek a legfiatalabbak, s a legidősebb sportoló is csak 22 esztendős (!); az első osztályú sportolók száma öt, az ifjúsági aranyjelvényeseké 14, s tavaly 235 ponttal járultak hozzá a zöld-fehérek értékes helyezéséhez az egyesületi pontversenyben. Ennél többet egyetlen más szakosztály sem tudott felmutatni. A különböző kategóriák úszói 86 Fradi-csúcsot állítottak fel, ami egészében is rekord. — Talán nem érdektelen elmondanom, hogy a 11-15 évesek alkotják úszógárdánk gerincét, hatvanan vannak; húsz éven felüli sportolónk pedig csak egy. A nemek közötti megoszlás: 75 : 25 a százalék a fiúk javára. Ha tehát a létszámot és a korokat nézzük, akkor rendkívül bíztatónak látszik a jövő, s a számok törvénye alapján várható, hogy néhány év múlva ebből a mezőnyből több klasszis úszó léphet a nemzetközi porondra. De ennek is van feltétele, ami az úszásban döntő tényező: a létesítmény kérdés. Kétségtelen, egyesületünk vezetőségének az erőfeszítései és segítése ellenére még mindig megoldatlan az uszoda probléma. Székely Évától megtudtuk, hogy pillanatnyilag a Margit-szigeten két medencében 2—2 pályát biztosítanak tanítványainak, reggel és délután pedig az Elektromos-uszoda áll rendelkezésre. De csak állt, mert a házigazdák felmondtak, költözni kellett a Dagályra. — Tudjuk viszont, hogy a Népligetben új, önálló létesítményünk épül, s ha ez kész lesz, megoldhatja minden gondunkat, — folytatta. — Az ötvenméteres versenymedence és a 8 X 16 méteres tanmedence fontos bázisa lehet az egész magyar úszósportnak. Mert a Fradinak változatlan a vonzereje, s bár a szülők gyakran nem veszik jónéven, hogy hol itt, hol ott vannak az edzések, szívesen küldik a gyerekeinket hozzánk. Nekem már készek a további terveim, nagyon várom a napot, hogy hozzálássak a megvalósításhoz. De addig is igyekszem edző kollégáimmal együtt alkalmazkodni a jelenlegi körülményekhez. Székely Éva szavaiból érződött, hogy mint edző, szakvezető, ugyanolyan szívós, győzelemre törekvő, mint versenyző korában volt. Oldalakat lehetne írni arról, hogy személyes kapcsolatait is kihasználva mennyit tesz egyesületünkért, szakosztályáért, az úszósportért. Ebben például egyik legjobb segítője Horváth Ferenc helyettes szakosztályvezető, aki sokszor időt és fáradtságot nem kímélve próbálja a gondokat csökkenteni. „Neki is tartozunk jó eredményekkel a fáradhatatlanságáért . . . " — jegyezte meg az edző. Néhány hónap múlva olimpia lesz. A magyar úszók is készülnek Moszkvára, a válogatott keretben viszont Fra- distával nem találkozunk. Meddig lesz ez így? — kérdeztük. — A mi sportágunk is egyike azoknak, amelyekben gyors sikerre nem lehet számítani. Óriási erőfeszítéseket kell tenni a versenyzőknek. A tehetségeknek nagy szorgalommal gyakorolni, hogy előbb a hazai élvonal színvonalát érjék el, majd megpróbáljanak felzárkózni a nemzetközi mezőnyhöz. Akadnak reménységeink, mint például Besze Gábor, Horváth Zsolt vagy Virágh László, akik 1982-re már kopogtathatnak a válogatott kapuján. A „kicsik" közül viszont feltétlenül érdemes megjegyezni például a 13 éves Kuji Gyöngyi nevét, aki mindössze 1977 óta úszik, s a 100 méteres mellúszásban már 1 : 19,6, a 200 méteren 2 : 50,4 percnél tart. Vagy a nála egy évvel „idősebb" Me- lega Márta is ugyancsak a jövő reménységei közé tartozik. És még sorolhatnék több nevet is, de várjuk meg amíg a A11 -es bölcsőjénél A labdarúgás szabályai csak lassan alakultak ki. Vámos Soma, az egyik „ősbírónk,, is sokat foglalkozott ezzel a témával. Az 1947-es Sport újság egyik számában érdekes adatokat publikált. Olvassák el Önök is . .. 1880-ig játékvezetők nélkül folytak le a mérkőzések. Az 1880—81-es időben tűnt fel először Angliában a játékvezető. Egyenlőre még nem volt igazi játékvezető, csak volt egy ember, aki megállapította, hogy melyik csapat hány gólt rúgott, egyébként azonban csak akkor döntött, ha nagyon vitás helyzet állt elő játék közben. Tíz évvel később már jöttek a partjelzők is. Ezekben a régi időkben még nem ismerték a 11-est sem. Az 1891-es Stoke és Notts County mérkőzésen például még nem tudták, mi a 11-es. Negyedórával a befejezés előtt a Notts County 1 : 0-ra vezetett, de a Stoke egymásután vezette a támadásokat s úgy látszott, hogy minden pillanatban egyenlít. Már csak pár perc volt hátra, amikor bombalövés ment a County kapujára. A kapus már verve volt, de ott állt még a hátvéd, aki ököllel visszaütötte a labdát. Szabadrúgás. Erre a Notts County minden játékosa beállt a kapuba s a szabadrúgás emberről visszapattant. Az eredmény 1 : 0 maradt. Ez az eset akkoriban nagy felzúdulást okozott, igazságtalannak tartották. Gyorsan módosították a szabályt és megszületett a 11-es. A sors azonban kigúnyolta a Nottst. Nem sokkal később újabb 12
