Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 41. szám

€

gyerekek hívják fel magukra a figyelmet.

Székely Éváról köztudott, hogy befejezve csaknem két- évtizedes versenyző pályafutását, tudományos alapon is foglalkozott az úszósporttal, ismeri a külföldi szakirodalmat, a leghíresebb edzők szisztémáit. Ez is biztosíték arra, hogy szakosztályunkban nyugodtan nézhetünk a jövő elé, s ha Moszkvában még nem, de négy évvel később Los Angelesben talán már szurkolhatunk az FTC úszóinak is. S hogy esetleg éppen az „Üllői útiak" járulnak hozzá a legklasszikusabb számban, a 100 méteres gyorsúszásban a hazai sivárság megszüntetéséhez, erről így vélekedett:

— Kár lenne szépíteni a dolgot, hiszen ebben a hagyományos magyar számban valóban a hosszú évek óta nincs fejlődés. Mi edzők vagyunk a hibásak, felfogásbeli tévedések történtek, hiányzott például az úgynevezett „szakosítás". De most mintha úgy tapasztalnám, hogy kisebb fellendülés történt már, s ebből mi is igyekszünk kivenni a részünket. Szép volna például, ha szakosztályunk éppen egy kiváló gyorsúszó révén érne el újból nagy sikert!

Idáig jutottunk, amikor Székely Éva az órájára nézett. Közeledett az edzés-idő, s ő egyetlen alkalommal sem akar hiányozni, függetlenül attól, hogy kitűnő kollégákkal dolgozik együtt. De hátha valaki beteg lett vagy másért nem tud jönni, s akkor ő „ugrik be" helyette.

Az edzés nem maradhat el.

Kozák Mihály

Nem hinnénk, hogy akadna valaki is a fradisták nagy családjában, aki ne ismerné Hunyadváry Zoltánt, vagy ahogy őt már hosszabb ideje szólítják: a Zoli bácsit. Mitagadás, a „bácsi" dukál is neki, hiszen a korát tekintve nem tartozik az ifjak közé, 60 éves mújt. S a hat évtizedből csaknem ötöt az Üllői úton, a zöld—fehérek táborában töltött el még akkor is, ha nem mindig itt dolgozott. Kölyök futballista korában jegyezte el magát az FTC-vel, s noha a sportpályán nem jutott el olyan magasra, mint sok egykori társa, mégis mindig megbecsülték, szerették.

Zoli bácsi hűségét, ragaszkodását, vonzalmát bizonyította, hogy három fia is itt kergette a labdát, s ígéri: unokáit sem vezeti máshová. Az évek elszaladtak, hajának színe ma már egyértelműen ezüstösen csillog, érthetően nem olyan fürge már, mint régen volt, mégis szívesen jön az első hívó szóra, bárki kéri a segítségét.

— Magam is nehezen hiszem el, hogy elérkeztem a nyugdíjhoz, amely mindenkinek az életében egy korszakváltozást jelent, — mondta az FTC klubházában történt találkozásunk alkalmával. — De ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítanék második otthonomnak, remélem továbbra is igénylik a közreműködésemet.

Biztos, mert Zoli bácsi „mindenes" volt a Ferencvárosban. Több mint másfél évtizede már, hogy ide jött dolgozni

gépésznek, szerelőnek, technikusnak, egyszóval mindennek, ami műszaki munkával volt kapcsolatos. Javított munkagépet, gépkocsit, kazánt, autóbuszt, fűtőberendezést, — és méghozzá egyedül. Kezdetben ugyanis még nem volt segítője csak később, ahogy nőtt, szélesedett, terebélyesedett az FTC létesítményeinek száma, fokozódtak a feladatok. Két szakosztály pedig különösen közel-áll hozzá: a labdarúgó és a jégkorong. Hogy miért? - erre ezt mondta:

— Tavasztól—őszig sokszor segítettem a labdarúgásnál, például amikor a csavaros stoplikat vezették be, volt is elég gond vele. A telet viszont mindig a jégkorongozók körében töltöttem el, ma is féltő gonddal élesítem a korcsolyáikat, s büszke vagyok eredményeikre. Az idén sorrrendben kivívott tizedik, „jubileumi" bajnokságot talán nekem szánták ajándékul a búcsúhoz .. .

Szép emlékekről beszélgettünk, például arról, amikor 1968-ban a focisták a Fradi 21. bajnokságát nyerték ebben a sportágban, s egy porcelánból készült futballistát kapott emlékként. Aztán arról, hogy a szeme előtt alakult át az Üllői úti „fellegvár", épült fel az ország egyik legszebb stadionja. De szomorúság is érte. így a búcsú a régi pályától. „Rosszul esett hallani a strófákat, hogy: szerezze be tűzifáját, lebontják a Frad- pályát ..." — emlékezett vissza. De hát az idő vasfogának nem lehetett ellenállni és a követelmények is ma már másak, mint például a harmincas években voltak, amikor a kis Hunyadváry Zoli kergette a labdát a zöld gyepen.

Már csak egyet kérdeztünk: a csaknem fél évszázad alatt ki volt a Fradista- ideálja?

— Ezen nem kell gondolkodnom! — válaszolta. — Toldi Géza, akihez hasonló „csupaszív'' sportemberrel se előtte, se utána nem találkoztam. Ezt az igazi Fra- di-szívet hiányolom sok mai sportolónkban.

De Zoli bácsinak sem akármilyen a szíve!

K M,

mérkőzést játszott az Aston Villával. Ezen a mérkőzésen meg az Aston Villa vezetett 1 : 0- ra. A mérkőzés vége felé a Notts 11-est ért el. Az Aston Villa játékosai egy kicsit húzták az időt, lassan került a labda a 11-es pontra. Az idő közben letelt s a játékvezető a mérkőzés végét jelezte. Újabb felzúdulás s utána a szabálymódosítás: A 11-est akkor is rúgatni kell, ha közben letelt a játékidő.

szélni, de most csak egy csokorra való régiséget, szabályokat és megszületésük időpontját közöljük:

1875: Bevezetik a félidőket, addig ugyanis minden gól után kaput cseréltek.

1882: Először végeztek két kézzel partdobást.

1895: A gól akkor érvényes, ha a labda a gólvonalon teljes egészében áthalad.

Hogyan alakultak vagy változtak a szabályok? Erről bizonyára sokat lehetne be1903: A 16-os vonalon kívül elkövetett szándékos durvaság vagy a labda kézzel érintése esetán közvetlen szabadrúgást kell ítélni és ebből gólt lehet szerezni.

1913: Szabadrúgásnál a sorfalnak 9 méterre kell állni! (Addig csak 5 méter volt a távolság.)

1921: Bedobásnál nincs les!

1924: Szögletrúgásból közvetlenül is lehet érvényes gólt szerezni.

1925: Ekkor lépett életbe az új lesszabály. Ennek értelmében nem három, hanem csak két játékosnak kell az ellenfél játékosa és a kapu között tartózkodnia.

1929: A 11-es büntetőrúgásnál a kapus a labda el rúgásáig nem hagyhatja el a gólvonalat. 1937: A 11-es büntetőrúgást elvégző játékos védelmére a 16-os vonal elé félkört rajzoltak, amelyen belül a kapuson és a büntetőrúgást elvégző játékoson kívül más nem tartózkodhat.

13