Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 71. szám

poollal szemben például a negyedik!!) találkozó után biztosították a döntőbe jutást a kupában.

Londonban több neves profi klub is működik: Tottenham, West Ham, Chelsea, Crystal Palace, Queen's Park Rangers, Fulham, mégis az Arsenal az, amelyik a legnépesebb szurkoló- táborral rendelkezik, s nélküle csaknem ugyanúgy elképzelhetetlen a brit főváros, mint mondjuk a Big Ben, a Tower, a Bobbyk vagy a piros emeletes autóbuszok nélkül. Népszerűségüket tekintélyes múltjuknak köszönhetik: az 1886-os alapítás óta 8 bajnokságot és 5 kupagyőzelmet szereztek. Övék lett 1972-ben az ÜEFA kupa is. Híres menedzserük Herbert Chapman dolgozta ki a 30-as évek elején az akkor forradalminak számító WM rendszert. Ez — angliai ritkaságként — három, sorozatban elért bajnoki címet is jelentett számukra: 1932/33, 1933/34, 1934/35. Sok legendás hírű játékos viselte az ágyúsok piros—fehér színeit. Az Arsenal a korai időktől fogva szívesen szerződtet „külföldi" játékosokat. Érdekes képet kapunk, ha megnézzük, hogy fennállásuk során hány játékost adtak az egyes brit válogatott csapatokba: Anglia—36, Skócia—16,

Wales—14, Észak-lrország—13, Írország—8.

Még néhány érdekesség a sportstatisztikai csemegéket kedvelőknek:

— A híres-nevezetes Highbury stadion már az ötödik otthona az Arsenalnak, igaz csak kezdetben vándoroltak sokat, hiszen 1913-tól kezdve a jelenleg 62 000 nézőt befogadó ódon Highbury-ben rendezik hazai mérkőzéseiket.

— Az Arsenal legnagyobb bajnoki vereségét (0—8) és legnagyobb győzelmét (12—0) is ugyanaz ellen a csapat ellen érte el, ez a Loughborough együttese, s a század végén születtek ezek az eredmények.

— A legtöbb gólt az 1930/31-es bajnokságban szerezték, 127-et.

— A házi gólcsúcsot a maga korában félelmetes hírű középcsatár Ted Drake tartja az 1934/35-ös évadban elért 42 góljával.

— A legtöbb válogatottságot az Arsenaltól Pat Rice érdemelte ki, ő 49-szeres északír válogatott, s még ma is játszik a csapatban.

— A legtöbb bajnoki szereplés 500, ez George Armstrong nevéhez fűződik. 1960—77 között érte el ezt a ragyogó teljesítményt.

Az Arsenal a Ferencvárossal kétszer találkozott, a színhely mindkét esetben az Üllői út volt. 1912-ben a londoniak 2—1 arányban győztek, 1926-ban 2—2 lett a végeredmény.

TANÁCSKOZNAK A RÉSZVÉNYESEK

Londonba érkezésem napján jelentős esemény színhelye a Highbury stadion nagyterme: déli 12 órától tartják éves közgyűlésüket a klub részvényesei. Jó alkalom ez arra, hogy megismerkedjünk egy hamisítatlan profi labdarúgó egyesület belső életével, szervezeti felépítésével.

Ken Friar, aki 1972 óta az egyesület titkára, kezembe ad egy Ízléses, piros kötésű könyvecskét, s máris látom, kincshez jutottam. Az anyag ugyanis tartalmazza az igazgató tanács lényegretörő jelentését a csapat elmúlt idény-beli szerepléséről, s a pénzügyi év valamennyi költségvetési-pénzügyi adatát az utolsó pennyig! Bár az adóhivatal miatt több adat is nyilvánosságra kerül, mégis szinte hihetetlen, de egyben nagyon megtisztelő, hogy ezt a végtére is bizalmas anyagot csak úgy külföldi vendégüknek ajándékozzák.

Visszatérve az ülésre, az rendben lezajlott, s talán érdeklődésre tarthat számot, melyek voltak a napirendi pontok:

1. Az igazgatók beszámolójának és a könyv- vizsgálói iroda jelentésének elfogadása.

2. Az igazgatók újraválasztása.

3. A könyvvizsgálói iroda újbóli megbízása, az igazgatók felhatalmazása bizonyos pénzügyi műveletek elvégzésére.

4. A játékos adásvételek és az egyéb pénzügy, üzleti tevékenységek megbeszélése. Az Arsenal egyébként jó évet zárt: csak

a mérkőzéseken eladott jegyekből 2 millió 227 ezer 533 font került a pénztárba! Ez a hatalmas összeg főleg a bajnoki meccseik 33 596-os átlagos nézőszámának köszönhető, jóllehet fanyalognak, mert néhány éve magasabb volt a látogatottság. Az említett átlag különben az elmúlt évben a negyedik legjobb volt a ligában;

1. Manchester United 51 608(!)

2. Liverpool FC 44 586

3. Manchester City 35 272

4. ARSENAL 33 596

Az Arsenal bevételét a nem csekély rádiós és televíziós jogdíjak, a hirdetésekért kapott összegek és az ajándéktárgyak, kiadványok eladásából befolyt nyereség egészíti ki.

A bevételek fedezték a kiadásokat, sőt a részvénytársasági adó levonása után 261 067 font tiszta jövedelemmel, profittal zárta a club az évet. Ez több mint 15 millió forintnak megfelelő összeg, tehát mint már említettem, jó éve volt az Arsenalnak. Ennek ellenére Denis Hill-Wood úr az igazgató tanács elnöke kérte a részvényeseket, tekintsenek el a 10%-os osztalék fizetésétől. Az az igazság, hogy ezek a clubok üzleti vállalkozások ugyan, de a részvényesek többsége az egyesület iránti ragaszkodásból soha nem veszi át a neki járó osztalékot, hanem inkább bekeretezve a falra akasztja az erről szóló elismervényt — ha úgy tetszik státusz szimbólumként. Szabályok tiltják azt is, hogy „kívülről" tőkét fektessenek a clubokba profitszerzés céljából. Új részvényeket sem szabad kibocsátani az alaptőke növelése érdekében. Az utóbbi időben sok bírálat érte ezeket a konzervatív állapotokat. Egyesek itt már-már földindulásnak számító változásokat sürgetnek. Valószínűleg nem sok sikerrel, mert mindent egybevetve, a brit labdarúgás egyik legnagyobb ereje talán éppen a hagyományokban, az állandóságban rejlik. A nehéz gazdasági helyzet, a csökkenő nézőszám, a játékos adásvételek csillagászati árai azonban előbb-utóbb éretté teszik a helyzetet a változtatásokra. A liga csapatai közül ugyanis évről-évre kevesebb mondhatja magát nyereségesnek.

Tekintsük át most vázlatosan, hogyan is fest az Arsenal szervezeti felépítése:

Már szó esett a részvényesekről, akik többségükben üzletemberek. A legtöbb részvénynyel rendelkezők alkotják az igazgató tanácsot, ez az Arsenalnál 8 főből áll. A főrészvényes, Denis Hill-Wood a klub elnöke. Minden nagyobb egyesület, amelyik valamit is „ad magára", egy neves személyiséget felkér tiszteletbeli elnökének. Az ágyúsoknál a híres Sir Stanley Rous tölti be ezt a formális tisztséget.

Az igazgató tanács általában havonta ülésezik, a menedzser és a titkár is részt vesz ezeken, de nem döntési csak tanácskozási joggal. Természetesen két ülés között utóbbiak teljes felelősséggel, önállóan végzik munkájukat.

Az Arsenal a klasszikus menedzser—titkár felállást alkalmazza az irányításban, egyes klubok eltérnek ettől.

A menedzserhez tartoznak az edzők, orvos, gyúrók, szertárosok, Terry Neill menedzser felelős a szakmai munkáért, dönt a csapat összeállításáról, jutalmazásokról, elmarasztalásokról (utóbbi meglehetősen ritka), javaslatot tesz az igazgatóknak játékosok vételéről* eladásáról, nyilatkozik a sajtónak. Gyakran látogatja nemcsak a felnőtt, hanem a tartalék és az ifi együttes edzéseit is. Edzéseket nem vezet, legföljebb besegít az adott csapat edzőjének. Közvetlen segítői a főedző, Don Howe, aki minden csapat közvetlen szakmai munkáját irányítja, valamint Wilf Dixon menedzserhelyettes, főcserkész, aki az utánpótlás, az iskolákkal való kapcsolattartás, a játékos-figyelői rendszer lelke. A klub titkára Ken Friar rendkívül szerteágazó feladatait szinte észrevétlenül, mindenkor a szakmai munkának alárendelve végzi. Hozzá tartozik az adminisztráció, pénzügyek, jegyeladás, szerződés előkészítés, programfüzetek kiadása, szurkolói klub, a stadion fenntartása és még számtalan egyéb dolog.

Az Arsenal adminisztratív személyzete mindössze 15 fő, ez tartalmazza az ajándékbolt, az utazási iroda és a 24 órás(l) jegyiroda személyzetét is.

Összesen 9 fő az edzői, gyúrói, szertárosi létszám. A szerződtetett játékosok állománya 31, ezt 9 ún. inas, vagyis ifi korban lévő, első szerződéses fiú egészíti ki.

A stadion és a játéktér karbantartásáról, ápolásáról 21 ember gondoskodik.

Mérkőzések idején 200 fős rendezői gárdát foglalkoztatnak, ehhez jön még a forgóajtókat kezelő 80 jegyszedő. S ne feledkezzünk meg a Bobbykról sem, hiszen itt a rendőri készültségért is tetemes összeget kell fizetni.

A többi angol klub felépítése nem sokban tér el a fentebb vázoltaktól, bár a feladatok megosztása következtében (ez a menedzserek közismert túlterhelését hivatott csökkenteni) egyes helyeken ilyen tisztségek is léteznek: általános menedzser, csapat menedzser, gazdasági menedzser, gondnok menedzser, általános titkár.

A liga négy osztályának 92 csapata közül egyet len-egy, érdekes módon éppen a kétszeres BEK győztes Nottingham Forest nem részvénytársaság (limited company), hanem a múlt századot idézve még mindig egyesület (club). Részvényesek helyett 200 fős tagsággal, s az irányítást nem az igazgató tanács, hanem a választmány (committee) végzi.

Nem is Angliában lennénk, ha nem találkoznánk lépten-nyomon ilyen furcsaságokkal . . .

(Folytatjuk)