Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 71. szám
A papa is a Fradiban A papa harmincezer mecsjegy társaságában ült. A jegyek az elkövetkezendő BEK összecsapás a Ferencváros—Bánik Ostrava mérkőzés belépői voltak. — Kérhetnék pár darabot belőlük? — mutattam a jegyhalomra. Hunyadvári Zoltán az FTC pénzügyese, a jegyiroda vezetője bólintott. — Természetesen. De ehhez majd le kell mennie az elővételi pénztárba, amikor megkezdődik az árusítás s vehet belőle kedvére. — A vezető nem adhat, hisz itt van bőven, miből? Nevetett. — Még magamnak sem vehetek el belőle. Ha nekem, vagy valamelyik barátomnak szüksége van jegyre, el kell mennem érte a pénztárba. Ez itt a dolgok rendje, ez vonatkozik mindenkire, a vezetőre úgyszintén. — Mióta ferencvárosi Hunyadvári Zoltán? — támasztottam meg a mellmagasságú fakerítést, mely elválasztott bennünket a pénztárban. Mert a rend úgy kívánta, hogy még az újságíró vendégnek is itt kívül volt tágasabb. — Tíz éves korom óta. Akkor jöttem le először az Üllői úti pályára, egy kölyöktobor- zóra. Száznyolcvanán topogtunk a korlátok mögött, eny- nyien próbáltunk szerencsét s maradtunk harmincán. A serdülő ötben kezdtem s úgy mentem fel a „szamárlétrán" egészen az ifi „egyig". Ott egy mérkőzésen megsérültem, három helyen eltörött a bokám s ezzel tulajdonképpen vége lett a labdarúgó pályafutásomnak. Amivel végül is di- csekedhetem, az a bajnoki aranyérem az ifistákkal. A legemlékezetesebb meccsem az volt, amikor a VVK győztes nagycsapat ellen játszottuk az utolsó felkészülési mérkőzést. Kikaptunk 5—1-re, mégis komoly dicséretet kaptunk Mészáros Dodó bácsitól. Hej, milyen jó volt akkor a Fradi. Alberték csodálatosan fociztak, ott azon a mérkőzésen hárman is megpróbáltuk leszerelni a Flórit s ahányan voltunk annyi felé futottunk. Tehát mint már említettem a lábtörés után már nem tudtam rendbe jönni. Bevonultam katonának s leszerelésem után már hiába erőltettem, nem ment. A legkisebb terhelésre bedagadt a bokám, s most sem más a helyzet. Nem egy strapás nap után ma is duplája lesz estére. — Ha focizni nem is, de dolgozni végülis visszajött a klubhoz? — Igen. Hívtak s jöttem. Most, mint annak idején én, a kisfiam lépett az örökömbe a játéktéren. Tavaly kezdte a serdülő ötben, idén már a négynél tart. Mit mondjak, egyelőre még nem a Rummenigge, egy kicsit súlyosabb s lassúbb a kelleténél, de már kezd nyúlni s gyorsulni is. Viszont jól rúg, energikus s imádja a futballt. Amikor lehoztam a legfőbb célom az volt, hogy feles energiáját levezessem a mozgással, a sporttal. Lassan, de lépeget előre. — Az elmúlt időben elégedett ember lehetett itt a jegyiroda vezetője, hisz ritkán maradt sok jegy a nyakán. Bólintott. — így igaz. Az elmúlt bajnoki évben is jól mentek a dolgok, s az idei idénynyitóra sem lehet panasz. — A legnagyobb invázió jegyügyben? — Több is volt, egyik a Liverpool elleni találkozón. Akkor az állatkertbe mentem a gyerekkel, oda jöttek értem az egyesületből, hogy azonnal jöjjek. Mondhatom hamar „kirabolták" akkor a boltunkat. Ami a klubmeccseket illeti, a Videoton elleni meccsen is jól mennek általában a jegyek, na és a rangadókon. Amit idén mind itthon játsszuk. — Mellyek a legkellendőbb helyek? — A legdrágábbak. Azok fogynak el a leghamarább. — Milyen a jegyiroda előtt a szurkoló? — Türelmetlen. A moziba zokszó nélkül sorban áll akár félórát, órát is, itt viszont ideges, ha nem kapja azonnal a belépőket. A korai érkezés is már régen a múlté a futball- pályákon. Most negyed órával a kezdés előtt jönnek ezrével s mélyen fel vannak háborodva, ha nem jut a kezükbe azonnal jegy. Ilyenkor aztán a sok mozgóárus is kevés, az idegesebbje pedig szid bennünket. S jaj nekünk, ha nincs már belépő. Akkor amit kapunk, azt tényleg nem tesszük zsebre. Pedig hát ha egyszer elfogy, akkor mi sem tudunk utána nyomni egyet sem. — A meccseken a jegyiroda vezető is ott üldögél? — Természetesen. Úgy a felnőttekén, mint a kicsikén. A serdülő négy összecsapásain. — Taktikai utasítást ad a gyereknek? — Ugyan. Arra ott az edző. En is tudom, hogy egy szülőnek csak drukkolni szabad. — Elfogy ez a „jegyhegy" a kupamecsre? — Minden bizonnyal. Mert azon a meccsen véleményem szerint nem fog unatkozni a nézősereg. A Fradi a nagy feladatokra mindig nagyon összekapja magát. így legyen. v. s.
