Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 62. szám

lett a fordulópontja a találkozó­nak. Az NB '-ben 157 alkalommal játszott és ebből 57-et a Fradiban. Nem sok gólt lőtt, úgy tízet, tizen­egyet, de nem is ez a feladata. Legemlékezetesebb mérkőzései: a Dózsa elleni 7:1 a Népstadionban és amikor Géczi búcsúzott, 3:0 a Bruges ellen és a felejthetetlen külföldi utazások, amelyek egy földrajzszakos tanárnak külön is emlékezetes. — Nem hittem volna, hogy amit egy földrajz könyvben lát­tam, egy függő gyaloghíd a mély szurdok felett az Andokban ke­ménykalapos indián bátyus asz- szonyokkal ott jó magam is át­kelek a lengő alkalmatosságon. 0 A KÖZEL JÖVŐ. Mindenki állítja, a játékos, a vezető, talán még a szurkoló is, hogy most jó a szellem a Fradi focisták között. Erről Judik Péter így beszél: — Van úgy nyolc-kilenc. játé­kos, aki összetart. Ez meglátszik a csapatjátékban is. Igaz, hogy már számoljuk a pontokat. Mi kell, mi várható, hogy a bajnokságban az első helyen végezzünk? Nem egy­öntetű közöttünk a vélemény. Én például azt mondom, hogy a rivá­lisok, ellen elért pontok a döntő­ek. Persze nem lehet a többi mér­kőzést sem könnyedén, lekezelve venni, hogy csak egyet említsek, idegenben a Dózsa elleni találko­zónk sem lehet majd sétagalopp. Elérhető a bajnokság. Ez a já­tékosok közötti vélemény, és az az eltökéltség, hogy a maguk ké­pességei szerint mindenki megtesz mindent a siker érdekében. 9 ERÉNY ÉS GYENGESÉG. Áttérünk a beszélgetés során 1979-es emlék: Judik a válogatott kispadján. Balról Dr. Botár Zoltán, jobbról Katzirz Béla. A szakállas hátvéd esete a Fradival EGYEDÜL. Bár olyan beszédes lenne, mint amilyen pontos és megbízható. Amikor a randevúnk­ról az edzés elhúzódása miatt ké­sett, telefonált, hogy jön. A be­mutatkozás nem vett sok időt igénybe, hiszen sokan ismerik Judik Pétert a Ferencváros közép­hátvédjét. íme azért néhány adat emlékeztetőül: Huszonhét éves, nős, család nincs. Volt elektroműszerész, majd diplomát nyert a pécsi tanár­képző főiskola földrajz és testne­velés tagozatán. Most jelentkezett a Testnevelési Főiskolára kétéves kiegészítő tanári szakra. Van egy 1200-as Ladája, csak annyit ül a volánnál, amennyit a közlekedése megkíván. Nem bolondja az autó­nak. — Tizenkétéves koromban kezdtem el focizni — beszél a múltról. — A KSI-ben a Vasas je­lenlegi pályaedzője Bacsó István vett először a gondjaiba. Akikkel akkor egy csoportban rúgtam a labdát, már egy sincs a pályán. Az idősebbek közül is csak Szokolai- nak és Sarlósnak a neve jut az eszembe. • JÓKORA VARGABETŰ. A KSI-ből tizenötévesen került a Fe­rencvárosba. Boldog volt, mert a Népstadion mellett nőtt fel. Ott volt minden meccsen és a családi hagyományoknak megfelelően zöld-fehér színben látta a világot. — Nem úgy sikerült, ahogyan elképzeltem — mondja. — Nem tudtam a bajnokságban játszó csa­patba kerülni. így azután a bará­tok révén a Bp. Spartacusba iga­zoltam át, ahol mindjárt játszot­tam az ifi csapatban. Aztán jött a katonaság, két évig játszott Kaposvárott a Tán­csics SE-ben, majd elfogadva a Dunaújváros ajánlatát 22 évesen került az akkor kiesés ellen küzdő NB l-es csapatba. Innen került vissza három év múlva az Üllői útra. Ez a jókora vargabetű kerek tíz esztendeig tartott. • SZERENCSE DOLGA. Nem játékbeli fejlődését hangsúlyozza, hanem szerencséről beszél. — Amikor eldőlt, hogy Bálin­tot elengedik, a középhátvéd he­lyére engemet hívtak a Fradiba. Azóta, hogy Novák Dezső lett a vezető edzőnk, kaptam állandó bi­zalmat az összeállítások alkalmá­val. Uj edző, új játékosok, átszer­vezett védelem — ez lett a szeren­csém. Aztán az az emlékezetes meccs a Pécs ellen, amikor 3:1-re nyer­tek. — Tizenkét perc. lehetett hát­ra, 1:1-re álltunk, amikor Pusztai elém játszott és gólt lőttem. Ez : 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom