Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 102. szám

Hangulatos Fehérvári úti lakás, ahol a vendéget elsősorban az impozáns vit­rinek ragadják meg. Az üveg mögött többszáznyi sportérem és plakett, ne­mes vetélkedések büszke emlékei. A könyvespolcon bekötve seregnyi régi újság, sporthírlap, amely ugyan­csak a múltat idézi fel. Beszélgető- partnerem Dollainé, Lukács Éva, a magyar atlétika egyik kiemelkedő alakja. Hogy mennyire helytálló ez a megállapítás, annak igazolására íme a Nemzeti Sport 1928. december 19-i szerdai száma: „Az FTC megalakította női atléti­kai szakosztályát Lukács Éva, Ko- vácshegyi Erzsi, Szabó Emília és Na- dányi Agnes már átigazolását is kérte a zöld—fehérekhez. A magyar női atlétika nagy elha- gyatottsága már régen fájt az FTC egyes vezető tagjainak, akik szívós propagandát folytattak a zöld—fehér klubon belül, hogy kezdjék meg ők is intenzíven a női atlétika propa­gálását. Hosszú ideig eredményte­len volt az előítéletek ellen vívott harcuk, röviddel ezelőtt azonban hathatós segítséget nyertek Dobler Antalban, az FTC atléták új amatőr trénerében, aki talán leglelkesebb harcosa a nők atlétikájának. Azzal tisztában volt mindenki, hogy az FTC akciója csak akkor lesz eredményes, ha nem kezdi egészen elölről a munkát, hanem a már eddig is versenyző hölgyek támogatásával vergődik át a kezdeti nehézségeken. Örömmel jelenthetjük, hogy a munka most már befejezést nyert, az FTC atlétikai szakosztálya elhatározta egy női csoport felállítását, a klub vá­lasztmánya pedig egyhangúlag adta meg beleegyezését ehhez és a béke­években már nagy sikerrel működött női tornászszakosztály felállításához is. Míg az új szakosztály átlábol a kezdeti nehézségeken, a tagok létszá­mát is megszabták 15-ben, az alapí­tók azonban remélik, hogy az eddigi tagok bizonyára jelentkező sok hoz­zátartozója kedvéért ezt a keretet alkalmasint hamarosan tágítani kell. Az a helyzet ugyanis, hogy a Test- nevelési Főiskola végzett növendékei csaknem teljes számban az új női klubba akarnak belépni, aminthogy nem is egészséges állapot, hogy még mindig a TFSC-nek a tagjai. A tegnapi nap folyamán már három testnevelő tanárnő: Lukács Éva, Kovácshegyi Erzsébet és Szabó Emília be is adta az FTC-be szóló át­igazolási kérelmét és példájukat Na- dányi Ágnes, az EKAC diszkoszve­tője is követte. Az FTC-ben fognak szerepelni a budapesti német gimná­zium növendékei is, akik Lukács Éva tanítványai. Az FTC elhatározását annál örven- detesebbnek tartjuk, mert most már a TFSC-vel, MTE-vel és a szakosztá­lyát néhány nappal ezelőtt más ala­pokon, de talán nagyobb lendülettel megszervező BEAC-cal együtt négy komoly női atlétikai egyesülete lesz Budapesten. És most már majd csak rászánják magukat a többiek is. Esetleg a MASZ is tudomást vesz a női atlétikáról." — Ez a bejelentés valóban új kor­szakát nyitotta a magyar sportnak? — Ezt a mai kor embere nem ért­heti meg, hiszen teljesen más világban élünk. Képzelje el, hogy akkoriban még az is felháborodást keltett, ha az atlétikai pályákon megjelent húsz- -harminc fiatal hölgy csupasz com­bokkal, rövid nadrággal. Tizenhattól huszonöt éves, izmos, életerős, férfi­atléták előtt így ugrálni, az az akkori kormányzat és az egyház szerint a lehető legkihívóbb erkölcstelenség volt. A Magyar Atlétikai Szövetség is eféleképpen vélekedett, sőt csatla­koztak ahhoz, hogy nemcsak frivol, de családellenes is a női combok mu­togatása. Pontosan ezért kellett egy időben harisnyában versenyeznünk. No, ezért jelentett mindenütt valami­féle áttörést a női atlétika meghono­sodása és valamiféle új szemlélet meg­nyilvánulása volt, amikor egy-egy egyesület beengedte a hölgysportoló­kat, szélesre tárta előttük kapuit, egészen addig, amíg nem kezdődött újabb hadjárat a női atlétika ellen. — Milyen számokban versenyzett? — Ötven-hatvan és százméteres síkfutásban, olykor-olykor még két­százon is elindultam. Ezenkívül távol­ugrásban is jó eredményeket értem el. Rendkívül jó volt a startom, vala­mint a kezdősebességem.-- Mennyi volt az egyéni rekordja? — 13,1. Ez remek időnek számí­tott abban a korban. Igaz, nem tar­tották nyilván, mint rekordot, mert a szövetség akkoriban még nem regiszt­rálta a csúcsokat. Sajnos ez is beleil­lik abba a képbe, amely a szövetség­ben akkor uralkodott a női atlétiká­val szemben. Az újságok írtak rólunk, de ők igazából nem sokat törődtek velünk. — Itt van előttem egy régi újság, amelyben egy 60 méteres eredménye olvasható 1930-ból. 8,2, ez még mai szemmel is elfogadható. — Pedig ha tudná, hogy akkoriban milyen nehéz volt egy-egy futócipő, és ráadásul a rajttechnika is teljesen elavult volt a mai sprinterekéhez ké­pest. — Beszéljen egy kicsit a távolug­rásról, amelyben olyan nagy sikere­ket ért el. — A nők eleinte helyből távolt- ugrottak, mert a kor elképzelései szerint ez sokkal jobban megfelelt a hölgyek alkatának. 1927-ben ebben a számban világrekordot állítottam fel 2 méter 56 centivel. Tessék csak elgondolni, hogy ez nem is volt olyan 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom