Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 102. szám
lebecsülendő teljesítmény, mert a nők nekifutásból is csak úgy 5 méter körül ugrottak. Ekkor az én távolugró egyéni csúcsom 4,98 volt, ezt 1928-ban értem el. Tudom, tudom, ez a mai klasszisokétól messze elmarad, de hát mi nem úgy edzettünk, mint a nyolcvanas években. — Hogy folytak a tréningek? — Háromszor egy héten délután háromtól ötig, hatig kint játszadoztunk az Üllői úti pályán. Ez nem volt másra jó, csak némi kondíciójavításra. A rugalmasságunkat, a gyorsaságunkat szisztematikusan alig-alig fejlesztettük, mert úgy voltunk vele, hogy ezek alapadottságok, született tulajdonságok. — Milyen volt akkoriban az atléták sorsa? — Erről már korábban beszéltem, de hogy világosabb legyen a húszas évek végének gondolkodásmódja, még elmondanék egy-két adalékot. Alig volt női atléta. Egyszerűen nem tudott kialakulni egy élgárda, a sok tortúra miatt. A nők versenyére például nem engedtek be férfiakat, még az időmérő is hölgy volt, vagy aki a startpisztolyt kezelte. Én magam a Testnevelési Főiskolán ismerkedtem meg behatóbban az atlétikával. A TF-en akkoriban hároméves képzés folyt, s Magyarországon mi voltunk az első évfolyam, amelyik itt diplomát kapott. Ma már egyébként aranydiplomás vagyok, akárcsak a férjem. 1978-ban lehettem részese ennek az ünnepélyes pillanatnak. — Milyen volt a légkör az akkori Fradiban? — A klubon belül is sok olyan vezető edző, aki ellenezte a női atlétikát. Kezdetben nem volt döntő szavuk, de aztán 1932-ben addig-ad- dig romlott körülöttünk a légkör, míg végülis felbomlott a szakosztály. — Erkölcsi okokra vezethető visz- sza ez az ellenszenv? Szűklátókörűségre? — Elhangzott egy olyan vád ellenünk, hogy milyen alapon edzenek egy pályán, egy időpontban nő és férfi atléták? Egyszerűen ők is fújták azt, amit a kormány és az egyház. Családellenes a női atlétika. Ugye, ez ma már teljesen nevetséges érv. — Egészében véve hogyan maradt meg emlékezetében ez a négy év, amit az FTC-ben töltött? — A keserű pirulák ellenére is egy életre a zöld—fehérekhez kötődtem, és ma is fradistának vallom magam. Ötvennégy esztendő távlatában azt kell mondanom, hogy érdemes volt szélmalomharcot folytatni, hadakozni a középkori nézettek. A női atlétika szerencsére életképesnek bizonyult ... Gyenes J. András NYERTESEK A sporttörténeti stúdió tagok részére rendezett Népstadion-beli látogatásra közel száz fradista jelent meg. (Sokan még vidékről is felutaztak!) A stúdiótagok még egy „feladatot" is megoldhattak. Valamennyien kaptak egy 13 + 1-es Fradi totó szelvényt, amelyet a helyszínen kiállítottak. Az értékelés után a helyes megfejtők között — az október 22-i rendezvényen — a Lottó Áruház által felajánlott értékes ajándéktárgyakat sorsoltak ki, amelyet a helyszínen át is adtak. * * * A „Kik vannak a kupában?" című rejtvényünkre számos helyes megfejtés érkezett. Közülük hárman bizonyultak szerencsésnek, hiszen az FTC egyik edzőtáborozására egy egy napos meghívást kaptak. A nyertesek: Göndöcs Ede Budapest, XIX., Toldy u. 11. Oszlopi László Budapest, XIV., Egressy út 56—58. Tomasekné Vida Anna Budapest, XIX., Béke tér 12. * * * Az 1000 nap című kiadványunkban azoknak a hűséges olvasóinknak, akik valameny- nyi lapunkat megvásárolták és a 10 db igazolószelvényt egyesületünk címére beküld- ték, ajándékokat, helyesebben mondva utazásokat ígértünk. A Cooptourist által felajánlott két nyeremény közül az egyiknél vidékiek, a másiknál budapestiek voltak érdekelve. Az október 19-1 sorsoláson előbb a vidéki beküldők közül húztak ki egy borítékot. Novák László oroszlányi szurkolónk meghívót kapott az FTC—Békéscsaba mérkőzésre. A Cooptourist pedig vendégül látta új létesítményében a Hotel Regében. A budapestiek közül Pandula Rudolf szurkolónk volt a szerencsés. Őt a Tatabánya— FTC mérkőzésre utaztatja és látja vendégül a Cooptourist. Amíg nem késő A3 : 1-es Videoton elleni meccsen történt. Vezettünk már, jól is játszott a csapat, amikor a játékvezető ellenünk ítélt. Mellékesen igaza is volt. S ekkor a VI. szektor egyik felső sorából mocskos káromkodás harsogott — amennyire egy gyerekhang harsogni tud — a játékvezetőre. Sajnos általános. De ami utána következett, az nem volt az. Mert még el sem hangzott az előbbi, indulatos férfihang csattant fel a közelében: — Fogod be a szád! Ha még egyszer ilyet mondsz, vagy a lelátó aljában találod magad, vagy a rendőrök visznek el . . Őszülni kezdő középkorúnak látszó férfi volt. Kifújta magát és folytatta. — Én már akkor Fradi-meccsre jártam, amikor az apád nem is élt, de ha valamelyik kölyök csak fele ilyen mocskosán beszélt volna, az öregebb szurkolók ellátták volna a baját. Nevetnivaló volt, ahogy a nagylegényből ici-pici megszeppent kölyök lett. — Igen bácsi, értettem ... — mondta majdnem sírva. S amíg a környéken volt, még a téves ítéleteknél is hallgatott. Én meg elgondolkoztam. Úgy őszintén: hányán vagyunk, akik esetenként legalább megpróbálunk fegyelmet tartani? Engem pár éve — 3 : 1-re vertük a Dunaújvárost az Üllői úton — majdnem megvert egy fiatalember, mert rászóltam. A fiam már az életem féltette — míg közel negyven perc után valaki más is mel- lémállt. Rendbontónk amint látta, hogy nem vagyok egyedül, felállt és eltűnt, mintha ott sem lett volna. A múltkori 5 : 3-as Vasas meccsen pedig a szurkolásban elmerült apja helyett kellett rászólni egy tíz év körüli kölyökre, hogy hagyja abba a káromkodást. És még az apa engem akart felelősségre vonni ... Jó, tudom, hogy var., amikor az átlagember nem tehet semmit. Egy kétméteres, másfélmázsás Magilla Gorillával vagy egy csoport „üvöltő dervissel" nem lehet ilyen egyszerűen elbánni. De legalább azt tegyük meg, amit lehet... * Idáig volt készen a cikk, amikor a rádióból és a sajtóból értesültem róla: a győztes MTK elleni mérkőzés után egy kis csoport magát Fradi-szurkolónak nevező fiatal „Angliát játszott" — már amennyiben kishíján súlyos sérülést okozó garázdálkodásuk játéknak nevezhető — a Hungária körúton. Azt az ellenérvet, hogy egyes vidéki pályákon így vagy úgy van, nem tudom elfogadni. Mint ahogy a felelni kihívott diáktól sem fogadom el, hogy más sem készült. Valamit tenni kell. Nekünk, szurkolóknak. Amíg nem késő ... NDI FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Lapzárta: 1982. október 19. Készült az MGSZ PRINT gondozásában Felelős vezető: Tulipánt József (82382) 7
