Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 102. szám
ség, imádok nassolni. Mi a véleménye a házasságról: nincs, mert még nem volt benne részem. Tudna más klubban sportolni: ez sok mindenen múlhat, de úgy érzem, hogy igen. További tervei, céljai: sok-sok évig szeretnék a mostaninál eredményesebben játszani és bekerülni a magyar válogatottba. A tanulást is folytatom, a III. évet járom a közgazdasági szak- középiskolában. Sikeresen akarom befejezni. Szerencsés embernek tartja magát: nem! Lehet, hogy ez ellentmond néhány elmondottal, mégis úgy érzem. K. M. FEHÉR ANDRÁS A Ferencváros vízilabda csapatának egyik legtechnikásabb játékosa, aki mesterien ért a helyzetek kihasználásához is. Rendkívül sok sorsdöntő gólt lőtt, számtalan mérkőzést hozott vissza a „sírból". A jelenleg még csak formálódó együttes vezéralakja, akit tapasztalatát, rutinját és tudását lat- bavetve segíti a szakvezetés munkáját, hogy ismét egységes gárda alakuljon ki az elmúlt idők kissé langyosabb időszaka után. — Mi volt a korábbi esztendők sikeres csapatának a titka? — Az a baráti szellem, amelyet örököltünk az előttünk járó korosztálytól. A korábbi évtizedekben a Ferencváros együttesét mindig az egészséges csapatszellem, egymás segítése jellemezte. Annakidején, például a hatvanas években, amikor a Fradi sikert sikerre halmozott, nemcsak a játéktudás, de a morális összetartás miatt is meghatványozódott a csapat ereje. Esetleg előfordult, hogy a Fradinál itt-ott voltak ütőképesebb, jobb játékosgarnitúrával rendelkező klubok, ám a baráti szellem sok siker kulcsa volt. Annakidején, amikor mi Szuper Kupát nyertünk, nálunk is ez volt a győzelem mozgatórugója. Rendkívül jó, egészséges légkör vette körül a csapatot, mind edzéseken, mind a mérkőzéseken. Egyszerűen hittünk egymásban, pontosan tudtuk, hogy az adott pillanatban mire számíthatunk, és mindig volt két-há- rom olyan emberünk, aki húzni tudta a társaságot. Sajnos, azonban elég felelőtlenül gazdálkodtunk erőinkkel. Ilyen vagy olyan okok miatt sorozatosan engedtük el azokat az embereket, akik éltek-haltak a Ferencvárosért, a klubért. Ilyen luxust egyetlen egyesület sem engedhet meg magának. Ennek isszuk most a levét, s a mostani elég lehangoló helyezés ennek következménye. — Milyen okok miatt hullott szét a gárda? — Sokat beszéltünk erről s mégis keveset. A tanulságok azt hiszem nagyon megszívlelendők. Képtelenek voltunk apró-cseprő dolgokon napirendre térni és bizonyos emberekért egzisztenicálisan olyan lépéseket tenni, amelyet más klubok kézenfekvőnek tartottak. Nálunk egyszerűen nyögvenyelősen mentek a dolgok, olyan kérdésekben is, amelyek akár Tatabányán, akár a Spartacusnál a vezetésnek legfeljebb egy telefonjába kerültek. Ezért olyan barátaim, játékostársaim távoztak, akik bizony még mai napig is oszlopos tagjai lehetnének a csapatnak és belül mindegyiküknél zöld—fehér szív dobog . . — Ki a legjobb barátja? — Gerendás György, aki egyike azoknak, aki nem egészen fájdalom nélkül távozott a klubtól. — Hobbyja? — Horgászás. — Tervei? — Fél évem van még hátra a TF szakedzőin és már van egy üzemmérnöki diplomám is. Igaz, még csak 28 éves vagyok, de ha egyszer szegre akasztom a pólóssapkát, úgy tűnik, nem lesznek gondjaim ... — Milyen a légkör most a szakosztályon belül? — Az Ambrus—Kárpáti kettős egészen más módszerekkel dolgozik, röviden csak annyit mondhatok, az új seprő jól seper! RAB TIBOR Sokáig törtem a fejem, hogy mit írjak erről a szimpatikus, jó képességű játékosról. Ám nehéz helyzetbe kerültem. Semmiképpen sem lehet róla, mint egy góllövő csatárról hozsannákat zengeni. De emlékeztetni is nehéz a szurkolókat egy-egy remekbeszabott alakítására, pazar góljára, vagy kapusok esetében bravúrra. Nála egyetlenegy igazi kapaszkodó volt az újságíró számára, az a szó, amely sokszor a legnagyobb dicsőség, máskor pedig eléggé szürkén cseng: megbízható! Egyike azoknak a labdarúgóknak, aki az elmúlt években egyenletes teljesítményt nyújtott, s akinél alig akadnak szélsőségek. Ő az, akire bizton számíthat az edző, aki aligha okoz fejtörést a trénernek. Mindig pontosan lehet tudni, hogy körülbelül mire lesz képes ... — így látja ezt Ön is? — Ennek a megállapításnak van jó és rossz oldala is. Először is mindenképpen dicséret. Ám nekünk védőknek különös a lelkületűnk. Ha egy kisgyerek elkezd futballozni, természetes vágy nála, hogy gólt akar lőni. A háló rezdülésének boldogságát akarja érezni, és társai ujjongó elismerését kívánja bekaszírozni . .. Példa erre, hogy a kissrácok a legritkább esetben választanak maguknak példaképül hátvédet. A csatár az, aki igazán megragadja őket, aki kivívja a közönség tapsát. — Úgy hangzik ez az egész, mint egy kesergő ... — Pedig nem az, egyszerűen az a gondolatmenet, amely úgy hiszem minden olyan labdarúgónak a fejében megfordul, akinek ritkán jut eszébe a góllövés. Annakidején nekem is Albert Flóri és Varga Zoli volt az a sztár, akikért véresre tapsoltam a tenyerem. De honnan is indultunk el? Attól a szótól, hogy megbízhatóság. Ennél hízelgőbb kritikát aligha kaphattam volna. Nekem nincs lehetőségem mérkőzésről mérkőzésre még egy lapáttal rátenni a szurkolók rokonszenvéért. Aki gólt lő, az automatikusan a nézők kedvencévé válik. Most értem meg igazán, hogy amikor a régi öregek beszélgettek egymás között és Zakariás megbízhatóságát, nyugalmát emlegették, aki kulizott a nagy sztárok mellett, bár tisztelettel beszéltek róla, senki sem jött úgy tűzbe-lázba, mint amikor Puskást, Kocsist vagy Hidegkútit emlegették. Ez a világ legtermészetesebb dolga, ezen kár is polemizálni. — Vannak-e bajnoki esélyei a Fradinak? — Addig sok forduló van még. — Mi a kedvenc kikapcsolódása? — A zenehallgatás és a síelés, valamint az, ha kétéves Gergő fiammal és 4 éves Nicolett lányommal játszom. — Most fejezte be a Testnevelési Főiskolán a szakedzőit, edzőként kíván majd egykor dolgozni? — Majd meglátjuk, mert nem elégszem meg ezzel a képesítéssel. Jövőre valószínűleg felvételizem a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Addig is kihasználom az időt, angolul tanulok. — Hogyan tekint vissza a VB szereplésre? — Már az is nagy dolog volt, hogy a magyar válogatott ebből a nehéz selejtező csoportból kijutott Spanyolországba. Szerintem nem vallott szégyent a válogatott, úgy estünk ki, hogy egyáltalán nem kell lehorgasz- tott fővel járnunk. Egyéni pechem, hogy én pont azon a mérkőzésen kaptam lehetőséget, amikor a csapat mélyen tudása alatt szerepelt. A K. O.-val végződött argentin—magyaron. Azt hiszem, egy időre talonba kerül- ten a szövetségi kapitánynál ... De a válogatottságról ennek ellenére nem mondtam le! Gy. A. 5
