Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1977. május

sze van a lakásom is az üllői úti pá~ lyától. A munkahelyem, a Pénzverő, pe­dig közvetlen szomszédos a stadionnal. Ha kinézek az ablakomon, rálátok a zöld gyepre. Nagy öröm volt számomra, hogy vállalatunk készíthette el montreáli ér­meseinknek, Magyar Zoltán, olimpiai, vi­lág- és Európa-bajnok tornászunknak, a birkózó Baliának és Gálnak átadott, szé­pen kivitelezett emléktárgyakat, a klub ajándékait. Méghozzá én kaptam a meg­bízást, hogy átnyújthassam nekik. Bol­dogan csinált volna a Pénzverő mégr serleget, dísztárgyakat, másoknak is . .. — A birkózókat nagyon megszerettem, velük is rendszeres a kapcsolatom. Zsib- rita edző remek gárdát nevelt, amely bi­zonyára sok örömet szerez a zöld-fehér szurkolóknak, a magyar sportnak. A nagy szerelem azért számomra is a foci. Soha sem felejtem el a csendes, örök­mozgó dr. Fenyvesit, a taktikus Dékány dr.-t, a csupaszív Mátrait és Vilezsált, a különleges klasszist képviselő Albertet, akik egy-egy mérkőzést a „sírból hoztak vissza”. A mostani játékosokhoz is na­gyon ragaszkodunk. Reméljük, hogy Nyilasi valóban teljesen rendbejött és sérülése lelkileg sem hagy nyomot ben­ne. Azt várjuk, hogy a jó helyezés ér­dekében mindent megtegyenek és ha le­het ez újabb bajnokságot eredményez­zen, mert az lenne aztán számunkra a nagy öröm. — Ránk az egyesület mindig számít­hat, nemcsak a focisták, a többi szak­osztályok is. Üj tagokat toborzunk, ha lehet, minél több fiatalt, hogy minél több ember számára legyen élmény és szó­rakozás a sport, kapjon kedvet maga is a testneveléshez, a mozgáshoz, és ha te­hetsége a versenysportra is telik, küzd­jön a zöld-fehér színért. SIROKMANY LAJOS Ránk az egyesület mindig számíthat... Pszichológusok, sportvezetők vizsgál­ják hosszabb Idő óta, valójában mi a szurkolók Igazi lélektana: mivel kötődik olyan erős láncokkal az egyszer meg­szeretett sportklubhoz az ember, miért tartanak ki egyesek a csapat mellett válsága idején is, mi erősiti az együtt­érzést a többi, soha nem látott társak­kal a diadalok vagy a kudarcok idején, hogyan tarthatja meg őket a leghaszno­sabban az egyesület, amely nem lehet meg nélkülük. A Ferencvárosnak ez kü­lönösen nagy gondja, hiszen vitathatat­lanul a legnagyobb számú szurkolótábor­ral rendelkezik. Az eddig sorra került 999 mérkőzésen a nézők, az elmúlt év­tizedek Fradi-barátai persze sok tízezer fajta szándékkal, indítékkal ülte le a le­látókra, közülük mi egyet emeltünk ki, talán a legáltalánosabbat. — Amióta az eszemet tudom, a zöld- fehéreknek szurkolok — mondotta be­szélgetésünk során dr. Masson Imre, az Állami Pénzverő személyzeti főosztá'y- vezetője. — Annak ellenére, hogy csak 19€4-től vagyok fizető-pártolótag. Már gyermekkoromban a grundon borzasz­tóan megsértődtem, ha cimboráim nem abba a csapatba állítottak, amely Fradi­nak nevezte magát. Később a szenvedé­lyes nézők közé számítottam, az FTC si­kerei és hullámvölgyei idején is. Öreg szakmunkás szervezők közreműködésé­vel kerültem mind közelebb az egyesü­let belső életéhez. Megismerkedtem leg­eredményesebb sportolóit, részese lettem a zöld-fehér közönségnek. Olyan érzés ez, mint amikor az ember a régi iskolá­jára gondol, ahol barátokat, élményeket szerzett és azok egy életre elkísérik. A klubban sem lehetett ellenállni a von­zásnak ... — A 999 mérkőzésből több százat én is láttam. Ott voltam akkor Is, amikor a régi falelátó beszakadt és súlyos szeren­csétlenséget okozott. Kitartottam a csa­pat mellett, amikor sajnálatos megkü­lönböztető politikát alkalmaztak a Fe­rencváros ellen. Előtte már részt vettem a munkásmozgalomban, és sértett, hogy egyes emberek, vagy csoportok maga­tartásából általánosítanak mlndany- nyiunkra, az egész klubtagságra. Nem mondom, hogy mindig, mindennel egyet­értettem, ami az FTC házatáján történt, dehát ez elkerülhetetlen. Láttam olyano­kat, akik — felhasználva a klub nagy népszerűségét —, saját törekvéseiket kí­vánták azon keresztül megvalósítani. Vagy a „nagy balhé” kedvéért lejáratták az egész Fradl-közönséget. De nem értet­tem egyet azokkal sem, akik általánosí­tottak, és a külsőségekből Ítélkeztek. Szerencsére a magyar közvélemény már ezen túljutott és inl Is „csak a szépre emlékezünk”. — Az új stadion, úgy érzem megint olyan erős bástyája lesz az egyesület­nek, mint a régi, volt elődei — mondotta dr. Masson Imre. — A klubban mindig pezsgő az élet. A régi Fradisták itt em­lékeznek, vitatkoznak, kicserélik véle­ményüket, részt vállalhatnak a teendők­ből, bátorítják a sportolókat. Nem mész­TISZTA HÍZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom