Fradi-híradó (1974)

1974. október

Az ezüstérmes vízilabdacsapat. Allé sor, balról: Kérési intéző, Gyére, Kásás, Steinmetz, Goór István mesteredző, Wiesner, Popper Imre szakosztályvezető. Lent: Bállá, Kövecses, Ipacs, Gerendás, Füri. Legfelül: Debreczeni és Szellő í jobbnak. Többen már az ifjúsági vá­logatottban is számításba jönnek. — A női, a férfi kajakosok, vala­mint a kenusok közül melyik rész tűnik erősebbnek? — Eléggé kiegyensúlyozottan fej­lődik mindhárom. — Több fiatalt is tudnának foglal­koztatni? — Igen. És jó is lenne, ha minél többen jelentkeznének, hiszen a ki­választás is könnyebb lenne. Vízi­telepünk minden igényt kielégít, ha­jót, lapátot tudunk adni minden kez­dőnek. Kérem is a kajakozáshoz, ke­nuzáshoz kedvet érző fiatalokat, hogy jelentkezzenek. — A felnőtt versenyzők teljesít­ménye kielégítő? — Igen. A nyolc első osztályú sportolónkból hét tagja a válogatott­nak: Vargha Csongor, Nagy Tibor, Csizmadia István, Hesz Mihály, Po- vázsai Péter, Kiss Gábor és Rajnai Klári, ők a válogató versenyeken is jól szerepeltek. Arany is lehetett volna A Ferencváros OB I-es vízilabda­csapata az idei bajnokságban három ponttal az első helyezett OSC mögött a második helyet szerezte meg. Az előző évi szerepléshez képest javult az eredményük, hiszen akkor csak harmadikok lettek és nyolc ponttal maradtak el a bajnoktól. Ennek el­lenére maradéktalanul nem lehetnek elégedettek a zöld-fehér játékosok, hiszen, ha az első fordulóban jobban szerepelnék, az aranyérem megszer­zése sem lett volna elképzelhetetlen, bajnokként ünnepelhették volna a jubileumi esztendőt. A csapat edzője Goór István a rajt előtt a megváltozott felkészülési módszer következményeként bízott abban, hogy a csapat még mozgéko­nyabb, gyorsabb lesz, mint az előző években. Ez komoly feladatnak tűnt, mivel az FTC addig is a leggyorsabb együttesek közé tartozott. A tervek­nek ez a része valóra is vált. Sok mérkőzésen szinte pokoli iramban úsztak le-fel a fiúk. Csak éppen a góllövés nemigen akart menni. A csatársorban gólerejéről ismert há­rom játékos, Wiesner, Kövecses és Ipacs csupán néhányszor talált az ellenfél hálójába. A sokmozgásos tá­madások hatására gyakran kerültek emberelőnyös helyzetbe, de ezek ki­használása döcögött. Egyre idegesebb lett a légkör, így aztán még inkább nem sikerültek az elgondolások, gólt ígérő helyzetekben rossz átadások sorozatát lehetett látni. És sajnos a közönség sem segítette máskor oly sokat ígérő buzdításával a csapatot. Pedig már számtalanszor bebizonyo­sodott — legutóbb az MNK döntőn, ahol sportszerű, szűnni nem akaró szurkolás szárnyakat adott a játéko­soknak —, hogy a nehéz helyzetek­ben a közönség bizalma, szeretete. milyen sokat használ. Az első forduló akadozó játéka után a másodikban aztán végre az 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom