Fradi-híradó (1974)

1974. október

VIZES SPORTÁG GONDJAI, EREDMÉNYEI igazi Fradit láthattuk. A válogatott kerettagok Kásás, Bállá, Debreczeni vezényletével egyre sikeresebbek let­tek az akciók. A helyzetek nagy ré­szét most már kihasználták a fiúk. Tulajdonképpen igaz az a vélemény, hogy ebben a gárdában „benne van” egy bajnoki aranyérem. És az utánpótlás? Ez a terület né­hány évig eléggé elhanyagolt volt. Most azonban már etgyre inkább lát­szik Szittya Károly kitűnő edzői munkája. Az ifjúsági és a serdülő csapat harmadik, az úttörő második lett a bajnokságban. Mindhárom együttesben fizikailag jól felkészí­tett fiatalok játszanak, akikből né­hány év múlva a felnőtt gárda tagja lehet nem egy közülük. Biztató jövő A zöld-fehér úszószakosztály baj­noki aranyérmei és nemzetközi sike­rei évek óta biztosítottak voltak. Gyarmati Andrea azonban az idei esztendőt tanulmányai miatt kihagy­ta, s ezzel mindjárt maga mögött hagyott 4gy nagy (gondot is: ki, vagy kik lehetnek azok, akik — ha nem is a helyébe lépnek —, de győzel­meket, érmeket szereznek a hazai versenyeken a Ferencvárosnak. S esetleg szóhoz jutnak a nemzetközi versenyeken. Egy gond hosszú idő után megol­dódott. Emst Ágnes, aki januárban még távozni akart az egyesülettől, végül mégis zöld-fehér színekben maradt, s ha a kihafeyás némileg vissza is vetette, újra a 100 és 200 méteres mellúszás, valamint a 200, 400 méteres vegyesúszás legjobbjai közé tartozik. — Ha idén még nem, jövőre már feltétlenül komoly nemzetközi sike­reket várok Ágitól — mondja Boros István edző. Rajta kívül Kormos Istvánt említi, a 100, 200, 400 férfi gyorsúszásban, továbbá Dugantsi Annát, aki a Bp. Honvédből igazol át, s Juhász Gá­bort. A felnőtt mezőnyt ezzel majd­nem teljesen ki is merítettük — hiá­ba, Gyarmati nagy űrt hagyott maga után —, az utánpótláskorúak vi­szont sok kellemes meglepetést sze­reztek az eimúlt időszakban. — Minket is meglepett — mondja Boros István —, hogy a harmadik legjobb nevelőegyesület rangját ér­demeltük ki a KS1 és az Eger mö­gött. A gyermek és serdülő korosz­tályban összesen kilenc aranyérmet szereztünk a bajnokságokon. A fiúk közül Mészáros, Molnár, Laczkó, Katona, a lányok közül Domonkos és Baracska nevét emliteném, de az egész gárda elismerést érdemel. A jövőben tehát nem kell félnie az FTC úszószakosztályában. A közel­jövőtől sem, ha figyelembe vesszük, hogy Gyarmati Andrea újra csata­sorba áll, s hogy egy év múlva Ernst Ágnestől még jobb eredményeket várnak. A junior bajnokság pontver­senyében kivívott harmadik hely (a Bp. Honvéd, az Ű. Dózsa, a BVSC előtt) — sok jóval biztat! Fiatal edzők, fiatal versenyzők A közelmúltban átalakuláson ment keresztül a Ferencváros evezős szak­osztálya. A ‘gárda jelentős része ki­cserélődött, megfiatalodott, s az ed­zők is a fiatalabb korosztályhoz tar­toznak. Maiina Lajos a felnőtt gár­dát, Sarlós az 1968-ban Xochimilcó- ban ezüstérmet szerzett kormányos nélküli négyes tagja pedig az után­pótlást készíti fel. — Végre sikerült egységes stílust kialakítanunk — mondta Maiina Lajos. — Technikailag valamennyi versenyző „közelít” egymáshoz, s en­nek köszönhető, hogy végre egysé­ges, mindenkire egyformán kötelező elképzelések alapján dolgozunk. A felnőtt gárdát két „öreg”, Kokas és Dávid, valamint tíz fiatalabb ver­senyző alkotja. Legnagyobb remé­nyekre a kormányos kettés — Diera János, Gelley Antal, k.: Nánási Ká­roly — jogosít, akik idén már' a nemzetközi versenyeken is bizonyí­tottak. Nottinghamben például, a nagyszabású regattán, amelyen a vi­lág szinte valamennyi számottevő evezős nemzete képviseltette magát, a harmadik helyét szerezték meg. A teljes gárda 24 fő, tehát a 12 felnőtt mellett ugyancsak tizenkét junior versenyez az FTC evezős szakosztályában. — Valamennyien rendesen dolgoz­nak, sok közöttük a komoly remé­nyeket ébresztő versenyző — mond­ja Maiina Lajos. Az elmúlt évekhez képAt tehát örömteli változásról számolhatunk be. A hangulat legalábbis nagyon jó, a körülményeken talán még kellene változtatni — de ez már az egész magyar evezőssport gondja. — A lényeg az, hogy most már kialakult, kik azok, akikre a közel­jövőben és a távolabbi jövőben szá­míthatunk — fejezte be az edző a rögtönzött interjút. KOCSI TIBOR Ferencváros—Saint Ger­vais mérkőzés. A 30. percben Havrán ki­bújt a védők közül, a ka­pu mögé korcsolyázott, ke­resztbeütötte a korongot, Mészöly lekezelte, lövőcselt alkalmazott, a védők elzu­hantak a vélt lövés irányá­ba, majd okosan a kapu rö­vid sarkába pöccintette a korongot. Az ellenfél 6-os számú játékosa sportszerűen meg­tapsolta az akciót és a gól­szerzőt. Saint-Gervais — Holland profiválogatott mérkőzés. A 6-os számú játékos megszerzett egy korongot, kilőtt a védők közül, lövés­re készült, mikor a kapus és a hátvédek kétségbeeset­ten elévetődtek, hirtelen keresztbecsúsztatta a pak­kot és a jókor érkező Bibi­ét nem hibázott. A mellettem ülő dr. Ja- kabházy László elismerően csettintett: „Fantasztikusan nagy játékos ez a Gaston Pelletier!" Örömmel válaszol a kér­désekre. □ Eddigi pályafutása so­rán milyen csapatokban játszott? — Kezdtem a kanadai Québec „A” csapatában. Majd Brighton következett, ahol tíz évig játszottam. Visszamentem Kanadába egy évre az Asbestas csapa­tához. Ezután öt év követ­kezett az ACBB Paris csa­patában, majd négy év a Villars együttesében. Utá­na amolyan levezetéskép­pen még két évet játszot­tam a Chamonix csapatá­ban. □ Hány bajnokságot nyertek ezalatt? — Hatszor voltam baj­nokcsapat tagja. □ Edzői tevékenységet is folytat? — Egy évig voltam a francia válogatott és négy évig a svájci válogatott edzője. Jelenleg a svájci 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom