Fradi-híradó (1974)
1974. május
ZÖLD-FEHÉR KÉPREVÜ Öröm az újabb gól után. Ferencváros-Tatabánya 5:0 Jelenet a Ferencváros-Haladás mérkőzésről Nyolc Ha úszóedzésre megy el valaki, azt hihetné, egy általános iskola testnevelési órájára tévedt. Más sportágban — egy-két kivétellel — a húszéves kor után kezd beérni a versenyző, a játékos, az úszásban a tizenévesek viszik a prímet. Az FTC-ben különösen. Itt teljesen fiatal a szakosztály, de még az edzők sem idős, komoly bácsik, hanem korban és szemléletben is közelebb álnak tanítványaikhoz, őket is ugyanaz az ifjonti lelkesedés vezeti, mint a versenyzőket. A vezető edző, Boros István mindössze 31 esztendős. Pályafutása nagyon emlékeztet Széchy Tamásra, aki szintén sohasem volt nagy úszó, viszont elnyomhatatlan fanatizmussal és iszonyatos sok tanulással látott neki, hogy valami újat és valami mást próbáljon csinálni a tespedt vizű medencékben. Világbajnokot, nagy úszókat nevelt. Boros István egy ugyanilyen pályának járja az emelkedő lépcsőfokait. Biológiakémia szakos tanár, de diplomájának megszerzése után egyetlen percet sem tanított iskolában: az uszodákban annál többet. Hajnaltól éjszakáig. Az úszósport az élete. Amikor Pápán volt középiskolás, jóformán naponként utazgatott Győrbe, úszóedzésre. Nem nagy tehetségnek képzelte magát. Egyszerűen anélkül nem volt teljes a napja. Budapesten az OSC-ben úszott és vízilabdázott. Amikorra a sok edzés végre eredményekhez vezetett volna, abbahagyta az aktív sportot. Boros István már diákként is olyan furcsa ember volt, hogy nem versenyzőként tűzött ki nagy célokat maga elé, hanem már akkor is inkább azért sportolt, hogy az itt szerzett élmények segítsék majd edzői pályafutását. Mert mindenek felett edző akart lenni. Egyetemistaként teljesült a vágya: a III. kér. TTVE-nél már 1965-ben oktathatott, Peterdi Pál mellett. Két év-
