Fradi-híradó (1974)

1974. május

úszóedző — a régi sikerekért

vei később a Bp. Építőkhöz került és 1971-ben már a klub vezetőedzője lett. Ekkor fejezte be tanulmányait a TF-en mint úszó szakoktató. Most pedig az FTC- nél dolgozik, tele ambícióval, szinte megszállottan. Vajon mit szeretne elérni? — Erről már ő maga számol be:

— A legnagyobb létszámú szakosztályunk nekünk van Budapesten. A múlt év végén 136-an úsztak az FTC-ben, de — sajnos

— az eredmények nem álltak arányban ezzel a létszámmal. Tavaly Gyarmati Andrea sikerei fémjelezték a szakosztályt: ő egymaga hat országos bajnoki aranyérmet nyert; a felnőtt mezőnyben még a női vegyesváltó lett bajnok

— aztán tovább semmi. Hogy Gyarmati Andrea eredményei nélkül csak egy hellyel kerültünk volna lejjebb az országos egyesületi pontversenyben, azt a gyerekeknek köszönhetjük, elsősorban a tavalyi 11 éveseknek, a delfin korosztályúnknak. Ezek a kis úttörők sorra nyerték a korcsportjuk bajnokságait, ezek a gyerekek azok, akik miatt optimista vagyok. Bízom abban, hogy az FTC múltjához méltó úszógárdát tudunk kinevelni és nem kell szégyenkeznünk az egyesületi versenyben elért ötödik hely miatt.

— Csaknem másfélszáz versenyzővel nyilván nem egyedül foglalkozik. Kik a segítőtársai?

— Az utánpótlás csoporttal — ez az úszóknál a legfiatalabbakat, a tizenegy éven aluliak béka- és delfin korcsoportját jelenti — Kis Miklós és Sáros Tiborné, a középső korosztályokkal, a 11—12 évesekkel Molnár Róbertné és Kováts Miklósné foglalkozik, az úgynevezett első versenyzőcsoportnál hárman vagyunk Horváth Miklóssal és Szeli Lászlóval. Szaktanácsadóként Székely Éva dolgozik nálunk. Kitűnő vele a kapcsolatunk, sok segítséget kapunk tőle. ö edzőként egyetlen versenyzővel foglalkozik: lányával, Andreával. Ez a jelenlegi edzőgarnitúra mind képzettsége, mind ügyszeretete és összehangoltsága révén alkalmasnak látszik arra, hogy megfelelő úszógárdát neveljen ki.

— Mikorra?

— Jogos a kérdés, hiszen a klubot szerető olvasót nyilván nem az érdekli elsősorban, hogy kik nevelnek és milyen módszerekkel, hanem az, hogy kik hoznak dicsőséget az FTC-nek, magyarán: mikor lesznek újra bajnokúszói az egyesületnek. Sajnos, némi csalódást kell okoznom a válaszommal: az 1974-es esztendő még nehezebb lesz, mint a tavalyi volt. A felnőtt mezőnyben továbbra is csak Gyarmati Andreát köszöntheti bajnokként a szurkoló. De azért lesznek FTC úszók a döntőben. így például a 16 éves Kormos István gyorsúszásban dinamikusan fejlődik. Idén sorozatban úszta az 57 mp-es időket a 100 m-es távon. Turányi Győző mellúszásban, Bánkúti Zoltán hátúszásban kerülhet a legjobb hat közé, Cornides Edit a 200 m-es hátúszásban juthat a döntőbe. Egyik legtehetségesebb fiatalunkat Ernszt Ágnest a szülei más klubba irányították, holott ő boldogan maradt volna az FTC-ben.

— És jövőre?

— A következő év már valamivel könnyebb lesz. Egyrészt azért, mert néhány tehetséges versenyző jelenleg nálunk tölti kivárási idejét. így például a válogatott Dugántsy Anna 1975-ben már az FTC-ben úszik. Ha pedig valaki Juhász Gábort az Építők képviseletében látja győzni gyorsúszásban, akkor gondoljon arra, hogy ez a fiú az FTC-ben edz és január 1-től a mi klubunk versenyzője. Másrészt könnyebb lesz a következő év, mert remélhetőleg a nevelő munkánknak is megmutatkozik már az eredménye. Bár hozzá kell tennem, hogy a sportban egyetlen esztendő felette rövid idő klasszisok kinevelésére.

Az FTC vezetősége türelmi időt adott a szakosztálynak és mi türelmet kérünk a sezurkolóktól is. A kapott bizalmat feltétlenül megháláljuk. Vannak tehetségeink, van kitűnő, sokat segítő szakosztályvezetésünk, vannak a klubért áldozatkészen dolgozó edzőink — tehát az eredménynek meg kell jönnie.

— Ennyire rózsás tehát a jövő?

— Hiszem, hogy igen, két-há- rom év múlva remek gárdánk lesz, pedig elképesztően súlyosak a gondjaink. A Sportuszodában készülünk, de itt edzenek a Dózsa, a Vasas, a Spartacus, az OSC az MTK és az Építők úszói, itt folynak a klubok és a válogatott csapatok vízilabda edzései. Irtózatos harc folyik a pályák elosztásáért, már az is előfordult, hogy tettlegességé fajult a veszekedés. Mi edzők, szinte beleőrülünk abba, hogy tehetséges gyerekeinknek nem tudunk elég edzésidőt biztosítani. Egy 10—12 éves gyereknek napi három órát kellene úsznia, a 14 éves kor után naponta 6—8 órás az edzésadag. Hat másik klub és seregnyi vízilabdázó mellett egyetlen uszodában hogyan biztosítsunk ennyi időt 136 versenyzőnek?! Semmi mást nem tehetünk, csak azt, hogy szelektálunk és csökkentjük a létszámot. Fölülről kezdjük a kiválasztást és fájó szívvel megválunk néhány derék, szorgalmas úszótól, akiben már nem látunk elég fantáziát. Teljes létszámban megtartjuk viszont a delfin korcsoport mintegy 40 gyerekét. Elsősorban rájuk építjük a jövőt, remélve, hogy köztük van a holnap Gyarmati Andreája és Hargi- tay Andrása.

így látja tehát a jövőt a klub úszóinak új vezetőedzője. Ha azt az akaraterőt, sőt megszállottságot, amivel ő rendelkezik, át tudja plántálni versenyzőibe, akkor nem kell féltenünk az FTC úszószakosztályát.

ZSOLT RÓBERT