Fradi-híradó (1974)
1974. május
iA ■ ■ jégkorong-szakosztály a Ferencvárosi Torna Club büszkeségei közé tartozik. A városligeti műjég, a Milenáris és a Kisstadion számtalan ferencvárosi jeges siker színhelye volt.' A zöld-fehér színek 1951-ben tűntek fel a hazai jégkorongpályán. Már ami az eredményt illeti; akkor nyerte első bajnoki aranyérmét az FTC. Az utóbbi évek folyamán sikert sikerre halmozott a jégkorongo- zó gárda, s a Kisstadion szikrázó jegén sorra születtek a győzelmek. Az 1973— 74. évi bajnokságban utcahosszal érkeztek legjobbjaink az első helyre és ez a bajnoki arany a már eddig megszerzett tíz trófea mellé kerülhet. A fiúk szép rekordot állítottak fel. A magyar jégkorongozás történetében 11-szer, tehát legtöbbször nyerték el a magyar bajnoki címet. így kezdődött 1951. Legjobbjaink Kinizsi Sportkör néven piros-fehér hokimezben küzdöttek a bajnoki címért és nagy küzdelmek után a nagymúltú egyesületek előtt újoncként szerezték meg az első aranyat. A korabeli krónikák így emlékeztek meg akkori csapatunkról: „Üj színek a fehér Jégen! Egy patinás egyesület fiatal titánjai nagy bravúrt hajtottak végre. A hazai Jégkorongozás apostolainak számító egyesületek legyőzésével egyetlen Idény alatt reményteli bajnokká cseperedtek.” A ma már sporttörténelemnek számító „meglepetést” a Bán, Futó, Háray, Kneu- ser, dr. Margó, Pozsonyi, Rajkai, Rancz, Silaki, Szende, Simon együttes érte el. Sajnos, a siker szalmaláng volt. Három év „üresjárat” következett, azután megint Fradi sikert, akkor már zöld-fehér színű örömöket. A csapat görbéje újból leszálló ágba került és a Bikár dr. csapatkapitány átveszi a bajnoki érmeket Pásztor Györgytől, a jégkorong-bizottság elnökétől. Mögötte Kertész István, a szövetség főtitkára négy következő idényben meg kellett elégedjen a bajnoki ezüst- és bronzérmekkel. De a vezetők és az akkori játékosok nem nyugodtak. Érezték, hogy a hagyományok köteleznek. És 1961-ben újból magára talált az együttes. Egymás után érte el hazai és nemzetközi sikereit. 1967-ig négy alkalommal szerzett aranyat egyesületének. A nemzetközi szereplés is méltó volt az FTC-hez. A külföldi nagy klubok _ ellen itthon sem vallottak szégyent akkori legjobbjaink. Az Einheit Berlin budapesti vendégjátékán 10 ezres lelátók előtt 7:l-es elsöprő vereséggel mutatkozott be a magyar közönségnek. Hogy az eredményt értékelhessük, tudni kell, hogy a csapat az NDK akkori bajnoka volt és az évben megtartott Magyarország—NDK válogatott mérkőzés 12 gólos vereséggel végződött számunkra. Ez felébresztette a szunnyadókat és komoly munka kezdődött, aminek nemsokára fényes bizonyítékai mutatkoztak. Európa középmezőnyét sorra kétvállra fektettük. Sőt elérkezett a nagy pillanat, amikor 1959- ben Plzen-ben a jégkorong világbajnokság „B” csoportjában együttesünk a második helyet szerezte meg. A magyar jégkorongozás legnagyobb sikerének fő részesei voltak akkor is a ferencvárosiak. A válogatott kapuját a legjobb magyar kapus, Pozsonyi Lajos védte, kinek nagy része volt a csapat jó szereplésében. A válogatott leggólké- pesebb csatársora a Ferencváros Kárász, Grimm, Simon összeállítású első sora volt. A Ferencvárosra ezután megint árnyékos idők köszöntöttek. És végre 1971 hozta meg a nagy fordulatot. Nagy sorozat indult. Azóta sorrendben „SZÉP VOLT, FIÚK!” 12
