Fradi-híradó (1974)
1974. május
négy alkalommal végeztek fiaink az előkelő első helyen. Négy év töretlen sikerekben. A Fradi jégkorong szakosztály arany korszaka következett. A 17 legény mindent megtett a sikerért. Egymást felülmúlva igazi Fradi szívvel hálálta meg a hóban, fagyban hűségesen kitartó tábor lelkes és odaadó biztatását. A fiúk közös akarattal készültek és készülnek ma is a nagy feladatokra. Kiemelkedő együttes A mai bajnokcsapat tagjai külön klasszist képviselnek. A szakosztály történetében ilyen egységes, taktikailag és technikailag valamint erőnlétileg magas színvonalú együttes még nem lépett jégre. A csapat sziporkázó játékkal ontja góljait. És van egy csendesen meghúzódó, a nyilvánosság fényétől távolálló valaki, az edző. Munkája nem látványos. A közönség csak egy melegítőbe öltözött férfit lát a cserepadnál, aki szolgálatkészen nyitogatja a pályáról lejövő és az őket felváltó legénység előtt a palánkon levő ajtót. A lelátókról csak Mészölyt, az ördöngősen cselező Póth öcsit, a sziklakemény „Be- nyákot” és a többi harcos külsejű zöld-fehér „matadort” biztatják. Pedig a győzelem kollektív munka eredménye. Az edző nyugtalan éjszakákon „álmodja meg” a követendő taktikát, az összeállítást. Stratégia ez. Minden mérkőzés más, más taktikát kíván. A helyzetekhez való gyors alkalmazkodás, ritmusváltás sorsdöntő lehet. A játékosok játszanak. Az edző figyel. Az ellenfelet, az órát, saját játékosait és még ki tudná megmondani mennyi mindent kell számításba vegyen, mielőtt új csatársort küld a pályára. Nagy a felelősség. Ö a „navigátor”. Dr. Jakabházi maga is jég- korongozó volt. És, hogy nem is akármilyen, bizonyítja 16-szoros válogatottsága. 1962-től egyik fő részese a zöld-fehér sikereknek. Jó játékos volt. Bizonyítékul egy Népsport idézet: „Jakabházt új színt hozott a zöld-fehér gárdába. Hatalmas lendülete alkut nem Ismerő gólratörö csatárjátéka külön klasszist képvisel.” Az évek rohanva követik egymást a 10-es mez szögre kerül. Lacit nem érte váratlanul az elkerülhetetlen. Imádta a hokit, életcéljául választotta. Testnevelő tanári diplomája mellé edzői, majd szakoktatói képesítést szerzett. A Fradi kire is bízhatta volna legénységét. Jakabházi László edző lett. Megszállottként vetette magát a munkába. Napi 10—12 óra korcsolyában. Akik látták, meg-meg mosolyogták. A siker kovácsa De ő nem látott maga körül semmit, csak a hokival, a játékkal törődött, külföldi szakirodalmat tanulmányozott. Tanult és tanított. Azután egy merészet gondolt. Megírta disz- szertációját és egyszercsak ott ékeskedett neve előtt a két, sokat jelentő betű. Az egésznapi kemény munka után éjszakánként szerzett tudomány két betűje. Azóta Laciból — dr. Jakabházi László lett. A Fradiban a munka, ha lehet, még csak erősödött. Télen nyáron edzés edzést követett. „A tanár úr” a maximumot követelte. A munka nagyrészét kondíciótermekben, szabad téren végezték. A „szegény ember vízzel főz” mondás itt valóban érvényesül. De azért időnként kilátogattak csehszlovák szomszédainkhoz és a nyári kánikulában fedett pályákon próbálták pótolni a behozhatatlannak tűnő hátrányt. A klub segített. Anyagi áldozatoktól sem riadt vissza. Nyugodtan mondhatjuk megérte. Európa újból megtanulta a Ferencváros nevét a jégko- rongozóínk révén. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában oda-vissza alapon simán fektették két- vállra az olasz bajnokot, a kanadaiakkal teletűzdelt Bolzanót. Majd amire senki sem számított, otthonában 8:7-re, Budapesten 5:3- ra győzött a nyugat-német bajnok Füssen ellen. Az FTC így Európa legjobb négy klubcsapata közé került. A döntőbe jutás lehetősége ugyan Tilburgban elveszett, de a búcsút megszépítette a holland bajnok elleni hazai győzelem. A csapatot a közönség lelkes éljenzése köszöntötte e mérkőzés végén. Mindenki örült, de Jakabházi szomorú szívvel hagyta el a Kisstadiont. Mivel is zárhatná a jeges krónikát, az egykori játékos mint azzal: „Szép volt fiúk”! És mit mondhatok az edzőnek? Köszönjük tanár úr! SIMON LÁSZLÓ A bajnokcsapat. Balról: Goaolák, Enyedi, Poth, Kereszti, Bikár dr., Mészöly, Muhr, Havrán, Krasznai, Földi, Treplán. Schilling, Szabó, Hajzer II, Kovács, Molnár, Hajzer I (Deák hiányzik a képről)
