Fradi-híradó (1973)

1973. február

Az 50-es villamos nagy csörömpö­léssel húzott el mellettünk. A Piros iskola mellett álltunk. Néhány perc­re innen lakik Kohut Vilmos. Csendes környék, kis, földszintes házak. Előttük kertek. Egész évben lehet bíbelődni velük. Valóságos oázis ez a kis utca az egyre zajosabb Pestlőrincen. Kiválóan alkalmas ar­ra, hogy kipihenje magát az ember. Pihenjen, s emlékezzen. Kohut Vil­mosnak van mit „visszalapoznia”. Élete tele van eseményekkel. A ma­gyar labdarúgás jelentős szakaszá­nak egyik nagy egyénisége volt. Üstökösként érkezett az élvonal­ba. A SZAC-ban kezdett játszani. Hamar kitűnt kivételes tehetsége. 1923-ban, 17 évesen már a Ferenc­városban játszik. A Nemzeti Sport hathasábos címben írta bemutatko­zása után:Üj, nagy balszélsője van a Ferencvárosnak! így igaz. A fiatalember a legjobbak között is gyorsan megtalálta helyét. Azok- az években, amikor nagyon jól ment a Ferencvárosnak a Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut csatársor valósággal ontotta a gólokat. A híres T-betűs csatársor egyetlen „idegen” tagja Kohut volt. Az alli- teráció kedvéért a szurkolók elke­resztelték. így lett belőle, persze csak tréfásan, Tohut! Nem haragu­dott érte. Inkább a szeretetet érezte ki belőle. A válogatók is felfigyeltek rá. 1925. január 18-án lett először vá­logatott. Csapatunk 2 : 1-re nyert Olaszország ellen. A Rémay III, Ta­kács II, Orth, Spitz, Kohut csatár­sor rohamozta az olasz kaput. Első válogatott gólját 1926-ban, Bécsben szerezte Ausztria ellen. Holzbauer kétszer talált az osztrák kapuba, Kohut pedig egyszer. Az első gólt azután követte a többi, összesen 25 alkalommal játszott a nemzeti tizenegyben. Mindig kitűnően! Legszebb emlékei mégis a Ferenc­városhoz fűzik. — A Ferencváros jelentette szá­momra a legtöbbet — mondta. — Amikor csak beléptem az üllői úti pálya kapuján, mindig megfogott valami. Ilyesmit akkor érez az em­ber, ha szereti klubját, társait. ÜLLŐI ÚT, MARSEILLE, LILLE Tíz évet játszott a Fradiban. Min­den mérkőzésnek megvolt a maga eseménye, minden gólnak a roman­tikája. — Elmondana néhányat? — Az NSC ellen játszott a Fradi. Ez 1926-ban történt. A befejezés előtt döntetlenre állt a mérkőzés. Nekünk mindenképpen győzni kel­lett, ha bajnokok akartunk lenni. Gallowieh Tibi, az NSC kapusa nagyszerűen védett. Csak úgy röpkö­dött a labdák után. Kaptam egy lab­dát. Átkeveredtem a jobb oldalra. Ml LETT VELÜK? MOST 50 ÉVE... Partra szereltek a védők. A bedobás után húsz méterre lehettem a kapu­tól, amikor hozzám került a labda. Olyan jól eltaláltam, hogy az alig fért he a jobb felső sarokba. Kimond­hatatlanul boldog voltam. Tovább pergettük a régi esemé­nyek lapjait. — Egyszer a 33 FC ellen Zsák Kar­csinak hét gólt rúgtunk. Ha jól em­lékszem én négy, vagy öt gólt szerez­tem. Mindegyik után olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. KOHUT VILMOS AZ ELSŐ VÁLOGATOTTSÁGA IDEJÉN — És a százszázalékos bajnokság? — 1931 32-ben minden mérkő­zést megnyertünk! Huszonkét mér­kőzés, 4<i pont! Megvertük kétszer az Újpestet, a Hungáriát, a llocskait, a III. kér. FC-t, a Budai 11-et, a So­mogyit, az Attilát, a Kispestet, a Nemzetit, a Vasast és a Saháriát. Százöt gólt rúgtunk! — Kik játszottak akkor? — Iládn, Takács, Korányi, Laky, Sárosi, Lázár. Táncos, Takács II, Tu­ray, Toldi s jómagam — ez volt a kez­dő csapat. De szóhoz jutott Szedla- csek, Amsel, Papp, Berkessy és Bu- kovi is. Csatártársaim közül Takács II <42 gólt szerzett, Toldi 23-at, Turay 12-őt. Kohut Vilmos ezután Marseillebe került. Hosszú éveken át az Olym- piqueben játszott. A tengerparti vá­ros labdarúgó csapatának ünnepelt csatára volt. 1939-ben tért haza Ma­gyarországra. Állampolgárságát nem adta fel Franciaországban sem. 1938-ban, amikor a magyar válogatott hívta, ismét csatasorba állt. A VB selejte­zőkön övé volt a 11-es mez. Reims- ben Holland-India ellen 6 : 0 volt a magyar csapat javára. A Sas, Zsen- gellér, Sárosi dr., Toldi csatársor ötödik tagja volt. Gólt is szerzett. Liliében Zscngellér mellett játszott. A magyar csapat 2 : 0-ra győzött Svájc ellen. Itthon már nem szerepelt élcsa­patban. A Fradiban Gyetvai rúgta a gólokat. Sokan azt mondták, na­gyon hasonlít játéka a régi nagy Kohutéra . . . Játszott még 42 éves koráig a Sörgyár csapatában. Aztán edzőskö- dött. 1960-ban mondott végleg bú­csút a futballpályának. MOST IS AZ FTC Kohut Vilmos jól megérdemelt nyugdíját élvezi. Ha labdarúgásról esik szó, azonnal megváltozik. Ma is Fradi-szúrkoló. Szíve vágya, hogy a Ferencváros mielőbb bajnok le­gyen! — Most a második helyen végzett a csapat — mondta. — Nincsen nagy előnye az Újpesti Dózsának. Biztos vagyok: tavasszal megint kitcsznek magukért a fiúk. A közönség változatlanul szereti őket. A Vasas ellen is ötvenezren vol­tak kint. A kis lőrinci háztól, a Kemény Zsigmond utcától jó félórányira van a Fradi-pálya. Érdeklődött, hogyan épül, mikor adják át. Bizonyosan azért kérdezte, mert ott akar lenni az ünnepélyes meg­nyitón. Gondolatban megkeresi majd azt a helyet, ahonnan olyan emlékezetes gólokat rúgott, ötven esztendővel ezelőtt. Mert most, öt­ven éve, hogy az a 17 éves lőrinci srác bemutatkozott a zöld-fehérek­nél . . . VARGA BÉLA 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom