Fradi-híradó (1973)
1973. február
ZÖLD-FEHÉR KÉPREVÜ A kézilabdái lányok évzáró ünnepélye a klubházban. Ünnepi KI5Z taggyűlés. November 7-e alkalmából. Balázs László párttitkár ünnepi beszédet mond Öregfiúk a kispadon. Balról a második Lázár Gyula, mellette Toldi Géza figyeli a játékot. TITKaS BqZÉS A két fiatalember egy mái mellett lakott egy ferencvárosi bérházban. Mindketten technikumba jártak és az is közös vonásuk volt, hogy rajongtak a fociért. Az egyik kerítéssel körülvett aszfaltozott sétatéri ,,pályán" ádáz csatát vívtak a tizenévesek között és Béla meg Tibor nagy vágya volt: bekerülni a Fradi ificsapatába. Rendszerint együtt rohantak a villamos megállója felé és egyszer a vezető rosszaiban jegyezte meg: — Rossz stílusuk van, a hajrában ellankadnak, no de én addig nem indítottam, amíg maguk a kocsihoz nem értek. Nem sportolnak? —1 De igen, focizunk — mondta a magasabbik. — Milyen poszton játszanak? — Összevissza. Ha egyszer a Fradiba kerülnénk, én jobbszélső szerelnék lenni. — És maga? — fordult a vezető az alacsonyabbikhoz. — Én balszélső. Maguk nagyon mereven mozognak. — Tudjuk. Sőt azt is, hogy nemcsak a végén nem erősítünk, hanem az időbeosztásunk is rossz. — Akkor sokai kell edzeni ük , — oktatta őket a vezető. — Ügyeljenek a légzésre is, no meg lazítaniuk kellene az izmaikat. A szélsőnek sokai kell dolgoznia. — Focizott? — kérdezte az alacsonyabb a vezetőtől. — Sokáig. Előbb jó eredményt értem el négyszázon is. A két fiatalember a Rákóczi útnál elbúcsúzott a sportoló vezetőtől és leszállt. Ők ketten harmadnap ismét együtt indultak el hazulról a villamosmegállóhoz és a magasabbik elégtétellel állapította meg, hogy sokkal előbb ér a közeledő villamoshoz, mint barátja. így ment ez hetekig. Egyszer újra az a vezető áll! az indító mellett, aki már kioktatta őket és most megdicsérte javuló formájukat. Üjabb hetek teltek el. Továbbra is elkésve indultak együtt futva a villamosmegállóhoz. Egy napon a magasabbik, aki mindig előbb éri a megállóhoz, csodálkozva tapasztalta, hogy a másik remekül beosztja idejét és az utolsó húsz méteren mindig lehúzza őt. Mi történhetett Tiborral'/ — töprengett Béla. Elhatározta, hogy megfejti a titkot, rájön a formajavulás okára. Egy délután messziről megleste barátját, aki a villamosmegállónál ácsorgóit. Jött a villamos, de nem szállt fel. A következő villamosra sem. Végre a harmadikra felszállt. Talán egy kislányt várt? Megbeszélték, hogy a villamoson találkoznak és Tibor arra szállt fel, amelynek peronján megpillantja a lányt? Nem tudóit bizonyosságot szerezni, meri nem láthatott a villamos peronjára, messze volt'tőle. Közben Bélának teljesült a vágya, a Ferencváros ifi- csapatába került. Jól mozgott, de futásával nem voltak megelégedve. — Ha egy kicsit gyorsabb lenne, jó szélső válhatna belőled, — mondta neki az edző, — mert remek, pontos beadásaid vannak. Igen. ha olyan jól futnék, mint ő — gondolt barátjára és most már eltökélte, hogy ügyesebben fogja Tibort kilesni. Egy novemberi napon, késő délután azután sokáig figyelte barátját, amikor az megint a villamosra várt. Végre a negyedik érkező villamos első peronjára szállt fel. Ö ezúttal közelebb ment a kocsihoz és megpillantotta az indító mellett az ismert vezetői. Barátja szomjasan leste annak szavait. Tehát ez volt a titok nyitja. Titkos edzést vett a villamoson . . . l'AI.ÁSTI LÁSZLÓ 9
