Fradi-híradó (1973)
1973. augusztus
NÉGY ARANY, EGY BRONZ Átkozottul nehéz volt, de ők Is tudták: a sikert nem adják ingyen. Éveken át fogukat összeszorítva készültek. Nagyon sok mindenről le kellett mondaniuk. De képesek voltak rá, mert mindannyiuk előtt ott lebegett a cél, amely minden megpróbáltatáson átsegítette őket. Tudták, hogy egyszer eljön az a nap, amely mindenért kárpótlást nyújt. Nagyon várták azt a napot. Mégis, amikor Magyar Zoltán tornász Grenoble-ban, Csányi Béla, Bencze János és Nagy László tekézők Prerovban, Gál Henrik birkózó pedig Lausanne-ban ott állt az ünneplés középpontjában — szokatlanul bizonytalan és megilletődött volt. Évek és másodpercek — Üjból kezdjük! — csattant Vigh Lászlónak, az FTC edzőjének a hangja. — Gyerünk elölről! — Képtelenség ezt végigcsinálni — mondta elkeseredetten Magyar Zoltán. — Nincs az a tornász, aki nyolc C-elemet össze tud a lovon kapcsolni. Legalábbis én soha nem fogom tudni. Hagyjuk abba... Zoli a lábát fájlalva elbicegett a sarokba és leült egy zsámolyra. Az edző nem szólt egy szót sem. Hosszú ideje, 1964-től, amióta Magyar az FTC sportolója, foglalkozik már vele. Lassan már jobban ismeri, mint a saját tenyerét. Néhány percet várt tehát. Többet nem kellett. — Folytassuk! — jelentkezett le- horgasztott fejjel a tanítványa. — Majd jobban figyelek. Sokáig tartott, amíg a versenyző elsajátította ezt a feladatot. Évekbe. Pedig csak nyolc másodperc az egész... A lólengés gyakorlatának csak az első része. A grenoble-i Európa-bajnokság előtt, még azok is óvatosságra intették a bizakodókat, akik tudták, hogy Magyar Zoltán képes egyedül a világon erre a teljesítményre. Hiszen hol volt biztosíték arra, hogy éppen az EB-n sikerül hibátlanul végrehajtani azt az elképesztően nehéz gyakorlatot. A tornában nem lehet biztosra menni. Elég egy apró figyelmetlenség, egy kis megtorpanás és máris ritmuszavarba kerülhet a versenyző. De ha eredményesen túl is jut a legnehezebb elemeken, még mindig hátra van a gyakorlat kétharmad része... Magyar Zoltán már megoldott nagy feladatokat. 1970-ben és 1971- ben első lett az Olimpiai Reménységek Tornáján. Tavaly tagja volt az olimpián nyolcadik helyezést elért magyar válogatottnak. Nem lebecsülendő eredmények ezek a tizenkilenc éves tornásztól. A vetélytársak azonban még ennél is nagyobb címekkel büszkélkedhettek. Klimenko az 1971. évi madridi EB összetett egyéni bajnoka, aki Münchenben lólengésben olimpiai bajnokságot nyert, Andrianov, az olimpiai játékok legjobb európai versenyzője, hogy csak néhányat említsünk. Az eredmény ma már köztudott. Magyar Zoltánnak sikerült a bravúr. Az FTC versenyzőjének tiszteletére Pataki Ferenc 1948-as olimpiai bajnoksága óta először, ismét felcsendült nagy világversenyen a magyar himnusz. így is, úgy is tapsoltak A tizenhárom éves kissrác bábut állított Szegeden egy kocsma melleti tekepályán. — Kellett a pénz — mondta Csányi Béla. — Egy hét alatt meg lehetett keresni akár ötven forintot is. Amikor a versenyzők kimentek áldomást inni, a gyerek maga is megpróbálkozott. A nótáskedvű visszatérők rendre megmosolyogták. — Nehéz az a golyó, még a végén összeesel az erőfeszítéstől. — Te csak állíts! De Csányi dönteni akart. És sikerült is. Prerovban egy hétig tartózkodott. Ez hajdanán ötven forintot jelentett. Most három aranyérmet. Május 21-én csapatban, 24-én — Révész Jánossal az SZVSE sportolójával az oldalán — párosban, 25-én pedig az egyéniben nyerte meg az ifjúsági Európa-bajnokságot. Több férfi versenyszám nem volt... A volt bábuállító nem most bizonyította be először nemzetközi versenyen a képességét. Tizenhét évesen már beverekedte magát a felnőtt válogatottba, 1970-ben tagja volt a világbajnokságon bronzérmet nyert csapatnak. Rá egy évre, 1971-ben a romániai ifi EB-n egyéniben a legjobbnak bizonyult. A teke egyik legeredményesebb fiatal sportolója Csányi Béla. Nevét ennek ellenére közel sem ismerik úgy a sportbarátok, mint más sportágak legjobbjait. — Hiába, ehhez már hozzá kell szoknunk — mondta. — Nemrégiben belecsöppentem egy társaságba. Nem tudom kitől hallották, de annyit tudtak rólam, hogy négyszeres Eu- rópa-bajnok vagyok. Pillanatokon belül én lettem a legnépszerűbb ember. Körbefoglak, kedveskedtek. Mindaddig, amíg egy kérdésre el nem árultam, hogy a tekézésben szereztem érmeimet. Egy pillanatra csend lett. Aztán, szinte mondanom sem kell ettől kezdve egy másodosztályú labdarúgó lett a társaság központja. Csányi Béla 1969-ben igazolt át a Szegedi IKV-tól az FTC-hez. Edzője azóta is Staffa Károly, aki már több nagy egyéniséget nevelt. A zöld-fehéreknek ezúttal is három versenyzőjük kapott helyet az ifjúsági Európa-bajnokságot nyert csapatban. Csányin kívül a huszonhárom éves BENCZE JÁNOS és a tizenkilenc esztendős NAGY LÁSZLÓ. Az előbbi a MEDOSZ ERDÉRT-ben kezdte a pályafutását. Két éve került az FTC-hez. — Állítom, sehol nincs olyan remek szellem, mint a mi egyesületünkben — mondta Bencze János. — Más kiindulásból nem is lehet sportolni. Benczéék csak így képe- seg végrehajtani azt a 160—240—300 gurítást, amely egy-egy edzésprogramban szerepel. Csak így ad örömöt az a látszólag monoton, de hallatlan figyelmet és összpontosítást követelő felkészülés, amely elengedhetetlen a jó szereplés érdekében Prerovban a csapat bajnoki győzelem után, május 23-án együtt ünnepelték az FTC versenyzői az aranyérmet és Csányi 23. születésnapját. Bár Bélának ez a nap kettős ünnepet jelentett még nála is boldogabb volt Nagy László. A tizenkilenc éves fiatalember alig néhány hónapja még Lovásziban versenyzett. Mindennél többet jelentett számára, hogy az általa oly nagyra becsült Csányival együtt ünnepelhetett. Nyílt titok, az FTC-ben a szakemberek Nagy Lászlóban Csányi utódját látják. Amíg két sporttársa jövőre már csak a felnőttek között indulhat, ő még négy évig ifi lesz. Feltehetően Csányi Béla szavai adhatnak neki a jövőre nézve még nagyobb lendületet. — Elérheti azt amit én elértem, ha továbbra is ilyen céltudatosan készül. Különösen a tarolásban erős! Akkor pedig nem lehet nagy baj. Hiszen már Csányi is bebizonyította, nem csak a bábukat — az érmeket is érdemes tarolni! Kettős erő Huszonhárom évesen is volt ahhoz ereje, hogy újat kezdjen. Merte vállalni a kísérletet. Belefogott abba, amiről sokan úgy vélekedtek nem fog sikerülni. Gál Henrik közel egy évtizeden át a kötöttfogású birkózásban bizonyította be fantasztikus küzdeni tudását, 1970-ben a kötöttfogású Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett. A müncheni olimpiai játékok előtt Zsibrita Jánossal és Kruj Istvánnal történő hosszas elemzések után úgy döntött, hogy a jövőben a sza- badfogásúak mezőnyében lép a szőnyegre. Elindult minden viadalon. Verseny versenyt követett. Bebizonyította, hogy fizikai ereje fantasztikus akaraterővel párosult. Az 52- kilogrammosok súlycsoportjában régi nagy vetélytársát az NDK-beli Bockot valamint az NSZK-beli Sa- vatimit tussal legyőzte. Holtversenyben a 7—8. helyen végzett. Lausanne-ban az Európa-bajnok- ságra már esélyesként utazott. Az első három fordulóban csak egy hibapontot szerzett. Pontozással verte a lengyel Stecyket, tussal a görög Avdzyszt, a harmadik fordulóban pedig erőnyerő volt. Ekkor, akárcsak az olimpián, Savatinivel került ; szembe. Ezúttal nem sikerült a bravúr. Döntetlent hozott a találkozó. A török Riza Alan és a szovjet Alah- verdiev már jobbnak bizonyult nála. Ennek ellenére az alig félévvel az átállás után a szabadfogásúnk kontinens-bajnokságán is a harmadik helyen végzett. GYÁRFÁS TAMÁS
