Fradi-híradó (1973)
1973. május
A SZÁZÉVES BUDAPEST ÉS A 181 ÉVES FERENCVÁROS „Történelem az élet tanító mestere” hirdeti egy régi római közmondás, ami magyarázatot ad arra, hogy írásunk címében nincs ellentmondás. Buda és Pest természetesen több mint százéves történelmi múltra tekinthet vissza, és a Ferencváros is közel 300 éves. Az évszámok csupán közjogi törvénycikkekhez kötődnek. Magyarország fővárosa névlegesen már a XVIllI. század elejétől Buda volt, sőt 1784-től az ország közigazgatási központja is. A vezető szerepet azonban a gazdasági központnak számító Pest játszotta. Nem volt tehát véletlen, hogy már akkoriban egyre gyakrabban nevezték a két várost Pest-Budának vagy Buda-Pestnek. Amikor azután a Lánchíd „összekötötte” a két várost, a hidat az egyesítés első lépésének tekintették. Szemere Bertalan belügyminiszter 1849. június 24-én elrendelte — Óbudát is figyelembe véve — a három városrész egyesítését. A szabadságharc bukása miatt rendeleté sajnos nem valósulhatott meg. Két évtizedet kellett még várni, hogy Buda és Pest szabad királyi fővárosok, valamint Óbuda mezőváros és a Margitsziget egyesített közgyűlése 1873. október 25-én ösz- szeüljön, és „Pest vármegyéből ki- kebeleztetvén Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesítettnek, mint erről az 1872. évi XXXVI. törvénycikk rendelkezett. Nagyon sokat mond napjainkban az a szám, hogy az egyesülés évében a főváros lakosságának száma 280 349 lélek volt. Fejlődésének gyors üteme az európai városok között Budapestet az elsők közé emelte, hiszen ma már 2 millió lakossal számolhatunk. Es a Ferencváros? Lakói, sportolói, szurkolói büszkén vallják magukat szép fővárosunk részévé, ha ennek a kerületnek története nem is olyan patinás, nem is olyan gazdag mint Budáé vagy Pesté. A külvárosok, peremvárosok sorsa ez. Mégis a múlt hagyományainak tiszteletétől vezettetve így is szeretjük kerületünket, mert megvan a maga kis története, szép és nemes emlékeivel, gondjaival, problémáival. Szeretjük kerületünket, mert otthont adott az FTC-nek. Lakosságának támogatásával, segítségével elértük, hogy sportolóink hozzájárulhattak szerte a világon ahhoz, hogy megismerjék a Ferencváros nevét, mint Budapest egyik kerületét. A mai Ferencváros közel 150 évig Pest városának „zöldségeskertje’’, később Buda-Pestnek külvárosa volt, majd ezt a jellegét a technika gyorsütemű fejlődése és az urbanizáció szüntette meg. A kerület területével kapcsolatba hozható első törvényt még 1699- ben hozta Pest város tanácsa, amelyben arról rendelkezett, hogy a városfalon kívül, törökök által lerombolt Szentfalva település romjainak helyén majorságokat telepítsenek. Ennek érdekében egy ideig ingyen földeket is osztottak azért, hogy a majorosok termékeikkel a város közellátását biztosítsák. így történt, hogy zsellérek, nincstelen iparosok özönlöttek ide és szétszórtan benépesítették a területet. 1733- ban Pintér Mátyás téglavető mester személyében már önálló bírája is volt a külvárosoknak, és a század végére a mai Ferencváros körvonala is kialakult. A lakott terület ugyan még kevés volt, nagyobb részt kukoricások, virág és konyhakertek borították. Erre utal még ma is számos utcanév — Viola, Liliom, Bokréta utca, —, valamint olyanok amelyeknek nevét időközben már megváltoztatták: a Szamuely utca régen Nyúl utca, a Kinizsi utca Tehén utca, a Kálvin tér pedig Széna tér volt és még sorolhatnánk a neveket, amelyek a mezőgazdasági, kertészeti, kisipari termelésre utaltak. 1792. XII. 4-én újabb rendelet jelent meg, amely szerint a kecskeméti kapun kívül és attól délre elterülő területet I. Ferenc császárról Ferencvárosnak nevezték el. Hivatalosan tehát ekkor jött létre kerületünk, kezdődött fejlődése, hiszen a következő esztendőben a mai Ráday utcában felépült a kerület első iskolája is. Az 1795-ös és az 1838-as árvizek azonban jóformán az egész városnegyedet romba döntötték. Pest város tanácsa ekkor árvízvédelmi gátakat építtetett és az újjáépítést már városképileg is rendezett formában indíttatta meg. A Duna mellett telepedtek le az iparosok, a későbbi munkásosztály első képviselői, a Mester utcán túl apró házaikban kertészek, földművesek. A szabadságharc leverése után a fejlődés átmenetileg megtorpant, hogy a kiegyezés után annál nagyobb iramban, szinte gombamódra szaporodjanak el az ipari létesítmények, bérházak. Az 1870-ben alakult Közmunkatanács gondoskodott közművesítésről és „lakótelepekről” is. hiszen a kerület lakóinak száma már elérte a 20 189-et. Erre az időre felépült öt malom, 1872-re a Vágóhíd, és rövid idő alatt a főváros közélelmezésének ipari bázisa lett. Az iparosodás következménye itt is soha nem látott szegénység, nyomor forrása lett. Az elsősorban osztrák érdekeltségű tőkések felvásárolták a földeket üzemeik és bérházaik részére, és ezzel tönkretették a kertészeket, kisiparosokat, és akarva nem akarva létrehozták a ferencvárosi munkásosztályt, a kerület még napjainkban is sokat emlegetett nyomortanyáit. A lakosságot azonban nem tudták megtörni. Már az 1847. évi sztrájkokban is résztvettek a ferencvárosi bognár és szabó legények, 1869-ben pedig megalakították az Általános Munkásegyletet. 1893-ban a Fegyvergyárban robbantottak ki sztrájkot, és a későbbi években is kezdeményezően vettek részt minden munkásmegmozdulásban. Krúdy Gyula, aki talán legtöbbet regélt a Ferencvárosról, így írt a századforduló utáni fővárosról: „Idegenszerű, új világ keletkezik, ipari és kereskedelmi szaga van minden embernek, fantasztikus ügynökök raja nőtt az aszfaltból, a svindlit büszke mellveregetéssel munkának nevezik ... Sivár, jajgató, kétségbeesett, elégedetlen és csőd szélén álló város ez, reménytelen és elviselhetetlen az élet. Az öngyilkosokon alig csodálkoznak.” Nem csodálkozhatunk mi sem ezeken a megállapításokon, mert a budapesti Színdbád „vörös postakocsijának” ablakából megdöbbentő realitással látta a várost, a kerületet aminek törvényszerűen bekövetkező erkölcsi társadalmi pusztulását még a két világháború is tetézte. Az igazi fellendülés, a IX. kerület fejlődése is csak 1945, a felszabadulás után következhetett be. Ez már új történelme nem csak hazánknak, hanem a Ferencvárosnak és az FTC-nek is. Történelmünket pedig mi csináljuk! MAJOR JANOS 11
