Fradi-híradó (1973)
1973. május
ISMÉT ARANY? a döntőig vezető úton: a Flensburg, az Olimpija Ljubljana és a Vojvodina ellen, ezeket az akadályokat sikerrel vettük. Valós számítás szerint a Régi igazság á sportban, hogy bajnoki címeket, kupagyőzelmeket megvédeni sokkal nehezebb, mint először megszerezni. Mert a második — vagy netán harmadik alkalommal — a vetélyitársak sokkal nagyobb lendülettel, győzni- akarással vetik magUkat a Iküzdélemibe az értékes címet, kupát védők ellen, mint esetleg más csapattal szemben. Mindez onnan jutott eszünkbe, hogy az FTC asztaliteniszezői a nyár folyamán ismét szereplői tesznek a Vásár Városok Kupája döntőjének, s az előjelek alapján nem lesz könnyű megtartani az értékes trófeát, megismételni a tavalyi győzelmet. Az „ismétlésre” készülő aszita- líteniszezők otthonába, a Mester utcai iskola toma- termábe látogattunk egy tavaszi este, hogy a helyszínen győződjünk meg az előkészületekről, no és megtudjuk: mi újság az „aranykezű” lányok körében? A kép a szokásos volt, olyan mint évek óta csaknem minden este: az asztaloknál szorgalmasan ütöge- tő lányok; a padokon „beugrásra” várók; no meg Pénzes György edző lemér- hetetlenül sok futkosása, miközben szemeivel az egész termet igyekezett figyelemmel kísérni. Gyors számolásba kezdtünk, hogy válójában kiket találunk itt a szakosztály játékosai közül, s a húszas létszám azt bizonyította: alig hiányzik egy-két játékos. — Nálunk nem kell kérlelni a lányokat, hogy eljöjjenek az edzésekre, mindenki tudja, hogy mikor soros, mikor kell gyakorolnia — mondta Pénzes György. — Vonatkozik ez a legjöbbakra és a legfia- talabbafcra egyaránt. S ha már a fiatalokról van szó, akikor igazán örömmel mondhatom, hogy nagyon ügyesek a lányaink, s két- háram év múlva még a mostaninál is jelentősebb szerepet játszhatunk a bajnokságban. Kétségtelen, jelenleg is erős a Fradi-gáirda, hiszen Juirikné, Poór, Szendy, Petrányi és Jónyerné az állandó csapattagok csak a sokszoros bajnok Statisztika együttesével szemben esélytelenek. De ott vannak a „kicsik”, a 15 éves Szabó Bea és Farkas Ildikó, no meg az új szerzemény, Mong Angela, aki a KSI-ből jött a IX. kerületbe. Gödi Irén 17 évével már az idősebbek közé tartozik, de természetesen a közvetlen utánpótlásihoz. A szakosztály létszámát még 11—12 évesek is kiegészítik, így például a roppant ügyes ürlbán Edit, akinek nagy jövőt jósolnak. — öt asztal és egy adogató gép minden „vagyonunk” — folytatta az edző. — S ha netán megvalósul az a régi terv, hogy az Üllői úti sporttelepen önálló termet kapunk, akikor óriási fellendülésre számíthatunk. Megindíthatjuk sportiskolánkat is, s esetleg a férfi szakosztály létrehozása — illetve újbóli életre hívása — sem lenne hiábavaló, összesen hat csapat szerepel a különböző bajnokságokban, a játékosok nem hiányoznak az egyéni versenyekről sem, s néhányan mint a magyar színek képviselői külföldi erőpróbákon is szóhoz jutnak (a WK 'találkozókan kívül). Idén a legjelentősebb hazai seregszemlén, a magyar bajnokságon Szendy Kati a miskolci Molnár Annával az oldalán megnyerte a női párost és ez várakozáson felüli szép eredmény volt. A Budaipest bajnokságon két harmadik hely jutott a lányoknak. — Egyelőre nem szívesen gondolunk arra, amit nemrég sokszoros válogatottunk, Jurilkné Heirits Erzsi említett — hallottuk az edzőtől. — Ügy tervezi, hogy •nyáron, a kupadöntő után befejezi pályafutását és megválik csapatunktól Bizony, nagy kár lesz, mert sok szép sikert, győzelmet köszönhetünk neki; jelenléte, rendkívüli akaratereje, szívóssága sokszor magával ragadta a társait. De talán még meggondolja magát... Körvonalakban megtudtuk, hogy mi újság a szakosztályban, s arra kértük az edzőt, hogy kivételesen részletesebben (térjen ki a Vásár Városok Kupa mérkőzés-sorozatára és a nyári döntőre. — Ügy tűnik, mi most már „specialisták” vagyunk ezen a nemzetközi tornán, hiszen 1970 óta mindig szerepelünk a döntőiben — mondta az edző. — Legnagyobb sikerünket tavaly a bledi döntőben értük el, amikor 5:3-ra legyőztük a nyugatnémet Kiél együttesét és ezzel mi lettünk a védők. Az idei döntő időpontja és színhelye még nem végleges, lehet, hogy június 23-án Lisszabonban, de az is elképzelhető, hogy július 7-én Bécsben játszunk. A 16-os mezőnyben három mérkőzést vívtunk döntőben is győznünk kell ez pedig a kupa megvédését, a tavalyi arany ismétlését jelentheti. Azt hiszem, ezzel az eredménnyel hozzájárulhatnánk a mostanában ismét szép sikereket elérő magyar asztalitenisz sport hírnevének öregbítéséhez. Pénzes Györgyön bizonyára nem múlik majd, hogy játékosai jól felké- szüljenék a döntőre. Fáradhatatlan. Szinte csodálatos, miiként bírja az edzések irányítását, nem vonja ki magát az alól, hogy „edzőpartnere” legyen játékosainak, nem hiányzik egyetlen versenyről, mérkőzésről sem — nemcsak az első csapatéról! Amikor a szakosztály élete úgy kívánja, összehívja a lányokat, megbeszéléseket tart velük, vázolja elképzeléseit. Érthető, hogy amikor nemrég a Mester utcában jártak a klub vezetői, ők is csak a legjobbakat mondták, s nyugodtak lehetnék, mert a szakmai irányítás jó kezekben van. Mindezt nem udvariasságból mondjuk, írjuk le, hanem tapasztalatból. Abból a tapasztalatiból, amit a nem éppen korszerű, a nem éppen kényelmes és a nem éppen tágas teremben leszűrhettünk. De a Mester utcához nincs messze az Üllői út... KOZAK MIHÁLY 12 Balról Pénzes edző, Szendy, Poór, Jónyerné, Jurikné, Mong
