Fradi-híradó (1973)

1973. november

kézzel elütötte a labdát a 16-oson belül. \ Halhatat­lan 11-es. lláda kapuja mögött Puzzó mester állt. Jóska hátranézett és „el­kapta” Puzzó intését. Tud­ta: Piola hova topja rúgni ti labdát. íj|> is történt. Oda helyezkedett és kiütötte a labdát. Ez dönti! volt. A ki­hagyott büntető letörte a Laziot, Kiss Gyuszi egyen­lített, aztán még egyet ad­tunk az olaszoknak, így 5 : 4»es győzelemmel vo­nultunk le. Megnyertük a KK-tl. 1937-et írtak...”) Kemény Tibor 1939-ig volt a Ferencváros játéko­sa, utána a Gammában még sokáig szerepelt, de nem az eredeti posztján. Később mint edző tevé­kenykedett itthon és kül­földön. Játszott aztán a Fradi öregfiúk csapatában is, de jöttek a még fiata­labbak. Ma is figyelemmel kíséri a labdarúgást, tanácsait szívesen hallgatják a ta­pasztalt edzők, szakembe­rek. („Nagy hiba, hogy kevés figyelmet fordítanak a szél­sőkre. Pedig a labdarúgás­ban a támadójáték az el­sődleges. Ebben pedig a szélsőknek nagy szerep jut. örvendetes, hogy újukban azért látni olyan törekvése­ket, amely vissza akarja adni a szélsők igazi rang­ja.”) És most váltsunk más „témát”. Néhány sort idé­zünk Gazsi József Egy zász­lóalj krónikája c. tavaly megjelent könyvéből, amely részletesen bemutat­ja Angyalföld ellenállási mozgalmának egy sajátos területét. („Az akcióban Kálmánffy Ferenc zászlós. Kondi Vil­mos tizedes, Horváth Emil és Kemény Tibor válogatott labdarúgó vett részt... Egy traktornak is beillő öreg Ford kocsit kaptak az útra. Éppen a kecskeméti elága­zásnál voltak, amikor hátul­ról irtózatos géppuskatűz csapolt rájuk ... Amikor végre csend lett körülöttük, Horváth Emil átkúszott az út túlsó feléről: — Jelentem, hogy mind a hárman élünk. Fsak Kemény sebesült meg. Átlőtték a hal lábát, éppen most hasítottuk végig a csizmája szárát.”) Az egykori Kertész utcai diák fölött is elszálltak az évek. Már a hatvanadik is. A Fradiban eltöltött időre azonban ma is nagy-nagy szeretettel emlékezik. Vit­rinjében hat aranyérmet őriz, amely majd egyszer a Ferencvárosé lesz . . . VÁRSZEGI JÁNOS KÉT ÉS FÉL ÉV ALAPOZÁS KÖVETKEZIK Ha valaki ma akar írni Gyarmati Andreáról, annak nem elég a tegnap­ról beszélni, hanem szólni kell a teg- napelőttről is. S — természetesen — a holnapról... München szelleme egész évben végigkísérte Andreát. Állandóan ott lebegett a feje felett: „Hej, ha ott nyertem volna!” Hót igen, akkor egészen más lett volna a VB-felké- szülés, a VB-szereplés. (tiyarmati Andrea: „Míg ina Is Jól emlőt:- szem az olimpia utáni hónapokra. Klkezdfidölt az egyetem, férjhez mentem, tietekig gondol­koztunk: hogyan folytassuk? Aztán kissé megkésve láttunk munkához. Alapvetően át­menetinek tekintettük az l!17:t-as évet. Bizo­nyára most furesán hangzik, de eleve elhatá­roztuk, hogy a vllághojnokságru nem készü­lők úgy, mint nz olimpiára . ..”) Szűkös, a korábbinál korlátozot­tabb edzéslehetőségek jellemezték az idei felkészülést. Ä hazai versenyek után következett egy félresikerült tengerentúli kirándulás. S érdekes módon éppen a hagyományos Santa Clara-i verseny változtatta meg, né­mileg, az eredeti elképzelést: Andrea ugyanis saját otthonában győzte le az olimpiai bajnok Melissa Belotet. A tervezettnél hamarabb jöttek ha­za és itthon abban a tudatban foly­tatták a munkát, hogy talán mégis lehet valamit elérni a VB-n. ((■yanuatt Andrea: „Ezt látszott bizony!' tant, hogy viszonylati Jól ment az úszás az angolok elleni válogatott viadalon, majd au- gusztus elején nem mondottam csődöt a ma' S yar bajnokság sorozatterhelése alatt sem: ét bajnoki uranyat sikerült gyfíltenem! S közben Európa-csúcs kétszáz háton, 1 : 05.9* es Idő százon. Nem tagadom: mindez alaposan „feldobott”. Tényleg kezdtük azt hinni anyu­val. hogy nem is volt olyan rossz a felkészü­lés . ..”) Az első csalódás az utrechti Euró­pa Kupán érle Andreát: 100 háton a 14 éves, NDK-beli Ulrike Richter világcsúccsal verte meg. Alaposan megtépázott önbizalmát kissé hely­reállította, hogy másnap az európai legjobb idővel győzött kétszázon. De érezte, hogy ez nem az igazi . . . Ügy utazott a világbajnokságra, hogy napi ötezer méteres edzésátla­got tudott maga mögött az olimpiát megelőző tizenegyezerrel szemben. Azt a hatezret pedig csak egész má­sodpercekben lehetett kifejezni, nem tizedekben... (Gyarmati Andrea: „Ott voltunk Belgrad- ban és én Ismét kezdtem elhinni, amit lépten- nyomon hallottam magam körül, vagyis azt: nyerhetek. Egy pillunutra feledtem, hogy a fel­készülés enyhén szólva Is hiányos volt, hogy az ellenfelek papíron jobbak, mint én. Jött a száz hát. . . Előtte éreztem, hogy gyors va­gyok, a huszonöt méteres Időreúszások leg­alábbis ezt bizonyították. Nem Is kezdtem rosz- sziil. De az a második hossz... Ne is beszél­jünk róla! Elemezzük inkább a kétszázat. Elképzelhető, hogy sem ott a Tnsinujüanban, sem pedig itthon a tévé képernyője előtt nem látszott, de felelősségem teljes tudatában állít­hatom: százhat van méterig könnyen ment az egész ... I : 0(»-ot tudtam százon és erre el­kezdtem u kétszázat 1 : üti.ft-ra . . . Százöt­vennél, n fordulónál pontosan láttam, mennyi­vel vezetek. Etáim azt is, hogy Belote belevág, megpróbál erősíteni. Én is ugyanezt tettein. S az utolsó húsz méterre egyáltalán nem em­lékszem . . . Én, aki máskor ott nyerek, most ott lettem elsőből harmadik. Azt már tudom, hogy álltam a faluál és el sem tudtam képzel­ni, hogy egyszer lesz annyi erőm, amennyi a kitnászashoz kell.”) így „meghalni” fantasztikusan rossz dolog. Szakmailag feltétlenül azt bizonyítja, hogy nem volt meg­felelő — sem minőségileg, sem mennyiségileg — a felkészülés. És ahogyan ilyenkor már lenni szokott: az addig dédelgetett kedvencből egycsapásra „leírt” klasszis lett. Andreát is körülzsongták: „meddig akarod még húzni ? hogyan gondolod azt, hogy egy mama korszerűen fel tud készíteni? nem veszed észre, hogy öreg vagy? stb.” Andut azon­ban egészen más fából faragták,ő az ilyen duruzsolásokon hamar túl- tcszi magát. Lassan kezdte magáévá tenni férje, a mexikói olimpia kajak­bajnokának, Hesz Mihálynak az el­vét: néha a kudarc jobb dopping, mint a siker. . . (Gyarmati Andrea: „Még egyszer megpró­bálom! Tudom jól, hogy az élet egyik nagy IgazMiígtaluiisága lett volna, ha nyerek Beig- rádlmn. Hiszen nem dolgoztam meg a sikerért. Müucheiiben bezzeg . . . Ott mindent megtet­tem, hogy nyerjek, de akkor nem volt szeren­csém. Hát persze ez utóbbival azért a VB-n Is hadilábon álltam. De mindegy. Októberben újra kezdtem. Eddig általában két-három hó­napokra, esetleg fél évekre előre terveztük meg a munkát anyuval. Most egészen más elképzelés szerint láttunk munkához: két és fél eves alapozás következik Montreálra . », Lehet, hogy esetleg nyerek a Jövő évi bécsi Európa-hujiiokságoii, vagy két év múlva az újabb VB-n, tlolumhiáhan. De az sines kizár­va, hogy egyáltalán el sem jutok Moutreálha, életem harmadik olimpiájára .. . De megpró­bálom. Mégegyszer megpróbálom . . .”) Űszás + egyetem + háziasszonyi teendők = Gyarmati Andrea. Ma a három összetevői sorában a sport előkelő helyen áll legjobb női úszónk éleiében. Azaz pontosabban: elő­kelő helyen maradt. . . Ügy, mint eddig. SERÉNYI PÉTER 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom