Fradi-híradó (1972)

1972. augusztus

PÁRTOLÓTAGOK FÓRUMA Híradónk hasábjain is felhívjuk pártoló tagjaink figyelmét arra, hogy elnökségünk rövidesen kiosztja a törzsgárda jelvény eket» és igazolvá­nyokat azok részére is, akik 1962- től — 10 éve — pártoló tagsági könyvvel rendelkeznek és tagsági díjjal nincsenek hátralékban. Ezért kérjük, hogy akiknek tagdíjhátra­lékuk van, lehetőleg rövid időn be­lül rendezzék. Szeretnénk, ha törzs­gárdánk létszámban is tükrözné tag­jaink egyesületünk iránti rokon- szenvét. Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a pályaépítés miatt a szervezési iro­dánk az Üllői útról elköltözött a régi klubház Könyves Kálmán úti olda­lára. * Mint előző számunkban már közöl­tük, a Fradi Híradót a Magyar Posta osztja szét a lapárusoknak. Egyesületünk adminisztrációs nehéz­ségek miatt nem vállalkozhat arra, hogy szurkolóinknak postán küldjük el a lapot. Több ezer Híradó csomagolá­sa, címzése, portózása megoldhatatlan problémát jelentene kis létszámú szer­vezési irodánknak. Hasonló okok mi­att nem tudunk sem fényképeket, sem műanyag táskát postázni. Az egyesü­let részére korlátozott szám ban rendel­kezésre bocsátott példányokat szervező irodánkban személyesen megvásárol­hatják szurkolóink, pártoló tagjaink. * Figyelmes és kedves hangú üd­vözletek érkeztek anyák napjára egyesületünknek címezve Barmos László pécskai, Dallos Ernő buda­pesti és még sok szurkolótól. A jó­kívánságokat természetesen átadtuk az FTC-nél sportoló és dolgozó édes­anyáknak, akik ezúton mondanak köszönetét a megemlékezésért. * Május 8-án ismét megtelt szurko­lói ankétünkön klubházunk tanács­terme. El is határoztuk, hogy a jö­vőben, jó idő esetén, ankétjainkat a kézilabdapályán rendezzük meg, ahol kényelmesen elférünk, és han- gosítóberendezés is rendelkezésünk­re áll. Az ankéton Harót János ügyveze­tő, elnökünk tájékoztatta az érdeklő­dőket a szakosztályok helyzetéről, olimpiai felkészülésükről, az MTS vezetőinek egyesületünknél történt látogatásáról, a pályaépítésről. Az építkezéssel kapcsolatban levélben is többen kérdezték, hogy a pálya­építés javára hány forint érke­zett szurkolóinktól. Sokan ugyanis azt feltételezik, hogy a sokmilliós beruházás nagy részét szurkolóink az 521—245716 sz. csekkszámlára befizették. Nos lapzártáig a „Pálya­építés javára” könyvelési rovatunk­ra 95 000 Ft érkezett — amiért ezúton is köszönetét mondunk lelkes szurkolóinknak. A költségek többi részét bázisszerveink és az MTS fe­dezi. Amint Harót János ügyvezető elnök elmondotta: sok problémát kell még megoldani, de az építkezés halad. * Május 22-én Zsibrita János, bir­kózó-szakosztályunk vezetőedzője tájé­koztatta szurkolóinkat eredményeikről terveikről. A közel 3 órás hangulatos, közvetlen beszélgetés alkalmával öröm­mel hallottunk a zömmel fiatal — út­törő, ifi — versenyzőink lelkes mun­kájukról és eredményeikről. E szak­osztályunkat a Magyar Birkózó Szö­vetség is példamutatónak tartja és messzemenően támogatja. A rövide­sen átadásra kerülő új tornacsarno­kunk minden bizonnyal líjabb lendü­letet ad majd a szakosztály vezetőinek és a fiatal versenyzőknek. Problémát okoz azonban a vidékről felkerült fia­tal birkózók elszállásolása. Ezért kér­jük azokat a szurkolóinkat, akik ki­adó szobával rendelkeznek, nyújtsanak segítséget szakosztályunknak. A cí­meket kérjük az egyesület agitiációs propaganda bizottságánál bejelenteni * A Pécsi—Dózsa—FTC labdarúgó­mérkőzésre mintegy félezer fiatal Fradi-szurkoló utazott el. Pécsre már a mérkőzést megelőző napon megérkeztek, másnap megtekintet­ték a város nevezetességeit és a mér­kőzést, majd 30-án hajnali 5 óra táj­ban érkeztek vissza Budapestre. Sportszerű fegyelmezett magatartá­sukkal feledtették fiatal szurkoló­ink nemegyszer joggal kifogásolt viselkedését. Részvételük, buzdítá­suk sportemberhez méltó volt, és nem rajtuk múlt, hogy csapatunk nem hozott pontot vagy pontokat Pécsről. . . M. J. ligha választhatott volna kegyetlenebb sportágat — negyed évszázad egy keskeny kajakban, szürke és fárasztó edzésnapokkal. Mészáros György huszonöt eszten­dővel ezelőtt ült először a gonosz kis csónakba, s tizenöt éve a Ferencvá­ros versenyzője. A budai lakásban minden a ka­jakosmúltra emlékeztet, a falra akasztott diplomák, a tókiói zené­lőbaba, a mexikói világítófej. . . Emlékek, sikerek és élmények, az érmekről már nem is beszélve — a sarokban üveges szekrény TÖMVE ÉRMEKKEL Megszámolni aligha lehetne, s első látásra még kilóban számolva is te­temes mennyiség. Csak a rend ked­véért, s csak a legfontosabbak: két olimpiai ezüstérem, egy világbaj­noki arany- és ezüstérem, két Euró- pa-bajnoki arany-, három ezüst- és négy bronzérem. Mellettük a hazai és nemzetközi versenyen szerzett tengernyi érem, s némi megpróbál­tatások után azt is sikerül kide­ríteni, hogy harminckilenc országos bajnoki arany is díszeleg a polco­kon. Harminckilenc bajnokság a véletlen összjátéka, Gyuri harminc­kilenc esztendős ... A kezdet: — öcsémmel — csak öt perccel fia­talabb nálam — líszni, vagy vízilab­dázni szerettünk volna. Aztán kaja­kosok lettünk. Egy óriási indiáncsó­nakban tízen ismerkedtünk a vízzel, billegve lapátoltunk az öbölbe, hogy megnézzünk egy versenyt. Ott derült ki, hogy kettőnket benevezték a ver­senyre. Azt sem tudtuk, hogy mikép­pen kell rajtolni aztán másodikak lettünk... Ez volt életünk első közös sikere, s következett a többi, Pistával együtt nyertem világbajnokságot, s együtt lettünk építészmérnökök. Mészáros testvérek a kajakos­sportban — hogy mennyi zűrzavart, s fejtörést okoztak ?... Akkoriban még nem volt „divat” a rajtszám, clraj­tolt a mezőny, s mivel az ikrek ott lapátoltak az élen, nagyhamarjában kitört a pánik: melyik a Gyula, s ki az István ? Segített a Mészáros papa, eleinte, mint a versenybíróság tisz­teletbeli tagja, később országos, majd nemzetközi versenybíró... így lett az egész család „kajakos”. Huszonöt év a vízen, évente há­romezer kilométer, akárhogy is szá­moljuk Gyuri már kétszer is körül­lapátolhatta volna a földgolyót. Ed­zés és edzés, pokoli megterhelés a vizen és a szárazföldön, fogytak a kilométerek, JÖTTEK A SIKEREK s — nem is lehetett másként — a csalódások. Helsinki előtt, a válo­gatókon Gyuri volt a legjobb, min­dent megnyert, amit csak meg lehe­tett nyerni, Pistával a párosra is készült, aztán a keretbe csak egye­dül került... Nem utazott el az olim­piára, mert nem tudta elképzelni, FELHÍVÁS A RÉGI FRADISTÁKHOZ! Ma már kevesen emlékeznek Rumboldra, Payerra, de Obitzra vagy Amsell- ra sem, sőt a mai fiatalok alig tudnak valamit Lázárról vagy Rudasról, nem is említve a többi szakosztályok kiemelkedő versenyzőit. Szeretnénk, hogy a múlt híres FTC sportolói sokáig elérhető közelségben legyenek mindenki szá­mára. Ezért kérjük tagjainkat, szurkolóinkat, amennyiben birtokukban van­nak egykori emlékek, képek vagy egyéb írásos feljegyzések - küldjék el az FTC címére, Budapest IX., Üllői út 129. Ugyanakkor felkérjük azokat is, akik érdekes és hiteles történeteket, eseteket tudnak az FTC régi sportolóiról, tá­jékoztassák az FTC ágit. prop. bizottságát személyesen vagy levélben. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom