Fradi-híradó (1972)
1972. augusztus
— Szörnyű, gondban — akkor már új párral eveztem — voltunk. A rendezők minden győztesnek — akár az egyesben, akár a négyesben lelt első — csak egyetlen tiszteletdíjat adtak. Nos, párosban az ötszáz méteres számban megnyertük az Európa-bajnok- ságot. Kaptunk egy lovas szobrot. Kié legyen a szobor? Igaz, hogy két ló volt rajta, de hát mégsem törhettük ketté. Szerencsére sikerült az ezres számol is megnyerni és megkaptuk a szobor párját is. Kísért a múlt, Gyuri úszónak készült, kajakos lett, s most, az ifjab- bik Mészáros György úszóedzésekre jár. De lehet, hogy a vízilabdát választja, bár a foci a legvonzóbb, de nem is lehet másként, nyolc esztendősen mindenki labdával képzeli el a világot. Egyszóval: SPORTCSALÁD — elvégre Gyuri felesége, Novák Éva is sportolt — méghozzá nem is akárhogy? ... Úszóként kezdte, aztán kajakos lett, négy éven keresztül a válogatott keret tagja, s ami az egészben a legfurcsább: nem a vízen ismerkedtek meg. — Koppenhágában versenyeztünk — emlékezik Éva. — Én az Építőkkel voltam kint, Gyuri a válogatottal. Elmentünk a Tivoliba és az volt az első, hogy felültünk a hullámvasútra. Amilyen szerencsém volt, éppen Gyuri ült mellém. Tíz éve házasok, a kajakosversenyek legszorgalmasabb látogatója természetesen a feleség, Éva lett — s ami a műfajjal együtt jár, gyakorta előfordul, hogy huzamos ideig még csak nem is találkoznak. Amikor Gyuri a mexikói olimpiára készült, majd utazott — másfél hónapig nem látták egymást. Ez utóbbi aligha ismétlődik meg a jövőben, a kajakosberkekben mind gyakrabban emlegetik, hogy: „Nyugdíjba vonul az öreg .. .”! — Az év végén abbahagyom. Igaz már sokszor elhatároztam és — maradtam. Lassan negyven éves leszek, nemcsak sportoló szeretnék lenni, hanem jó mérnök is. Nehéz lesz, nem is tudom elképzelni a „szakítást” . . . Megszereztem az edzői képesítést, de nem hiszem, hogy edzősködni fogok. Ez még nagyobb terheléssel jár, mint a versenyzés. De a sportnak nem tudok, azt hiszem nem is lehet végleg hátat ford ítan i. Szakosztályvezető-helyettes vagyok a Ferencvárosnál. . . ügy gondolom, a jövőben is hasznára lehetek majd az egyesületnek. . . Töprengve mondta, de aligha lehet másként — Gyuri továbbra is a Fradihoz tartozik. Mert huszonöt esztendő után csak így történhet. És amiről nem beszélt, de bizonyára titkon gondol rá — az utolsó lehetőség, az utolsó próbatétel még hátra van. Az országos bajnokság. Miért ne sikerülne a negyvenedik bajnokságot is megszerezni?. . . T. ANDRÁS EMIL LÁTOGATÁS MÉSZÁROS GYÖRGYNÉL hogy csak egyedül utazhat, hogy testvére itthon marad... Maconba már együtt mentek, s együtt győztek ... — Hatalmas élmény volt, két pest- erzsébeti srác Franciaországban. Sorra mutogatták az ellenfeleinket, ez világbajnok, ez olimpiai ezüstérmes, az meg... Ámulásunkban azt is elfelejtettük, hogy kell a hajóba mászni, aztán az előfutamban, jókora félelmünkben, lehajtottuk a fejünket es lapátoltunk, mint az örültek, ötven méterrel vertük a mezőnyt... Aztán, amikor világbajnokok lettünk, jöttek autogramot kérni, olyan zavarban voltunk, hogy egymástól kérdeztük meg — mit is kell aláírni. A római olimpiáról két ezüstéremmel jött haza, mégis szomorú az emlék, aranyra számítottak, de Fre- deriksonék gyorsabbak voltak ... Egy esztendővel korábban vidámabb volt a hangulat, a duisburgi Európa-bajnokságon két-két arany- és ezüstérem „jött össze”, no még egy lovas szobor . . . Kajakkal a föld körül
