Fradi-híradó (1972)
1972. január
nHÚROM MUSKÉTÁS - ÉS fl NEGYEDIK... Már éjszaka volt. A gép sokat késett. A ferihegyi teraszon a hir- telenül fagyos kedvvel rohangászó szelek és a hosszú várakozás percei sem tudták azonban lehűteni a várakozók türelmetlen, egyszersmind forró izgalmát. Fel-felvillanó parányi piros fények tűntek fel azután az ég kormos palettáján, s néhány perc múlva már méltóságteljesen ereszkedett le a MALÉV Madrid—Zürich— Budapest járata a betonra. — Bezzeg, Rotterdam után nem voltunk Itt ennyien — jegyezte meg a Balla-papa. — Mi akkor is itt álltunk — kontrázott rá Szellő-apuka. — De micsoda különbség! Ég és föld!... Akkor a hatodik hely. Csalódottak és lehangoltak voltunk... Jan De Vries kupája Ez más. Egészen más volt. A fiúk ahogyan szélesen mosolyogva a bejárat felé lépkedtek, már messziről előragyogott a Jan De Vries pompás ezüstserlege. Amikor Rajki Béla szövetségi kapitány a magasba emelte a nemes trófeát, a teraszon, ütemesen zúgott: „Szép volt, fiúk!” A magyar ifjúsági vízilabda válogatott így tért haza győzelmesen Barcelonából a II. Ifjúsági Európába jnokság aranyaival. A tizenegy válogatott játékos közül három nevelkedett és játszik ma is az FTC-ben. A három muskétás: Bállá Balázs, Ipacs László, Szellő Tamás ... Sőt, az Európa-bajnokok sorából — befejezve a KSI-ben a vízilabda tanulmányokat — azóta még egy szintén a zöld-fehér színeket választotta. A negyedik muskétás, Debreczeni Zsolt. A hazai bajnokság téli fordulójában már be is mutatkozott az OB I-es együttesében. (Valamennyien részesei a bajnokságban elért szép helyezésnek!) Ha már a bemutatkozásnál, a bemutatásoknál tartunk, megérdemlik Balláék, hogy egy kissé közelebbről is megismerkedjünk velük. Bállá — bemutatkozott Bállá Balázs. 1952. augusztus 4-én született Debrecenben. 182 cm magas, 82 kilogramm. Nővére nyomdokain haladt egy darabig, úszóként kezdte pályafutását. Bállá Marika sokszoros csúcstartónk, bajnokunk, A három muskétás közül az egyik: Bállá Balázs válogatottunk volt. Balázs hosszútávúszóként aratott kezdeti sikereket, de aztán monotonnak, szürkének érezte a dolgot. Színesebb, változatosabb vizes elfoglaltság után nézett — vízilabdázó lett. 1970-ben már be-bekerült az első csapatba. 1971-ben azután meredek ívben emelkedett a csillaga. Ifjúsági válogatott, majd felnőtt válogatott lett. Az ifikkel III. lett a bukaresti Barátság Kupán. Remekül szerepelt a nagy válogatott sikeres nyugat-európai túráján tavasszal, s válogatott bemutatkozása itthon szintén jól sikerült, a megnyert Tungsram torna során. Biztos emberként küzdhetett a két győztes budapesti Magyarország—Egyesült Államok mérkőzésen is. A Jadran Kupa következett a jugoszláviai Hvar szigetén. — Ki az a Bállá? — tudakolták a világ minden tájáról összesereg- lett vízilabdázók a torna előtt. Bállá nagyon gondosan és alaposan — néhol már indokolatlan keménységgel — mutatkozott- be nekik. S mindehhez csupán annyit szükséges még hozzátennünk: Örülünk az újabb nagy tehetség jelentkezésének, de lehetne olykor egy kicsit mértéktartóbb, a vízben józanul gondolkodóbb. Erről majd 1972-ben bővebbet... Ipacs — az ész játékos Ipacs László egy évvel idősebb, 1951. augusztus 22-én született Budapesten. A Vasas Izzóban kezdte „kóstolgatni” a vizet, de már serdülő korától az FTC-ben küzdött a bajnoki pontokért. 174 cm magas, súlya 70 kilogramm. Ereje, erényei nem is any- nyira a fizikai tulajdonságaiban rejlenek, jóllehet úszástudása és álló- képessége is jó, rendkívül szorgalmas fiú. Kitűnően érzi az összjáték követelményeit, kombinatív csatár. Sokoldalú, ravasz, szellemes játékos, nemigen lehet zavarba hozni, ö viszont gyakran kuszálja össze az ellenfél védelmét cseles megoldásaival, fondorlataival. Ipacs Laci, persze, nemcsak a vízben kiváló, szép reményekre jogosító tehetség. Főiskolai vizsgáival is eredményesen birkózott meg, a nagy többségüket már maga mögött tudja. 1972-ben a tanulmányokban is jelentős állomás következik: végez a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán. Szellő — villámcsukló Szellő Tamás egyidős Ipaccsal, 1951. február 27-én született Budapesten. Magasságuk is azonos, 174 cm. Súlya 70—72 kilogramm. Aki népszerű, közszeretetnek örvend, azt kedves becenévvel ruházzák fel. Szellő Tomit az uszodákban csak Dugónak ismerik. Az örökké vidám, mosolygós, rokonszenves fiatalemberre „ifjú” korában ez a név kövérkés alkata miatt ragadt rá... Tamás megnyúlt, sportos lett. A szó korábbi értelmezése időszerűtlenné vált. S hogy a név, a Dugó mégis megmaradt, annak roppant egyszerű a magyarázata: akkora „dugókat” zúdít rendszerint a legjobb cerberusok hálójába is, hogy erről a kifejező névről nem lehet lemondani. Nem is lenne igazságos. Technikailag rendkívül képzett, balkezes, minden porcikájával a gólszerzésre tör, s olyan hajlékony, egyben villámgyorsan működő csuklója van, hogy a kapuk előterében zsebkendőnyi vízterületről is élet- veszélyesen lő. Szellő Tamás ifjúsági Európa-baj- nok. Imádja a vízilabdát. Emellett azonban világ életében jó tanuló is volt. Kiegyensúlyozott sportember ma és — biztosak vagyunk benne — az is lesz. Egyetemi hallgató — állatorvosnak készül — s egészen magától értetődő, hogy egyben kitűnő, képzett vízilabdázó is lesz belőle. GALIjOV REZSŐ 22
