Fradi-híradó (1972)
1972. január
UIEDVEM Lesztehdíu Megható játéka a sorsnak — Pozsonyban és Belgrádban, két különböző műfajban, úszásban és kajakozásban, szinte percnyi pontossággal két nagyszerű magyar siker született. S mindkettőnek ferencvárosi sportoló volt a főszereplője... Vakított a nap Belgrádban, alig hittünk a szemünknek, négy magyar fiú tolongott a világbajnoki dobogó legmagasabb fokán, a győztes kajakváltó tagjai... Felhangzott a Himnusz, s közben — a körkapcsolású televízióláncon — érkezett a hír Pozsonyból, a női úszó EK-ról: — Miso — hangzott a kiáltás a dobogó felé —, Andrea most nyert Európa-csúcsbeállítással! — Nofene! — düny- nyögte Hesz a magasból. — Akkor üdvös lenne még valamit nyernem. „Történelmi pillanat” volt — ugyanis ez volt Hesz Mihály leghosz- szabb nyilatkozata Belgrádban. Ügy mellesleg később még nyert „valamit”: magyar bajnokságot Ráckevén. Egész éves készülődés, számtalan edzés, hosszú-hosszú kilométerek — kegyetlen sportág. Rögtön tegyük hozzá, hogy az egyik legsikeresebb magyar sportág, s ebben a zöld-fehér sportolók is FŐSZEREPET JÁTSZANAK A Ferencvárosnak kiemelt szakosztálya a kajak-kenuzás, közel hatvan igazolt versenyző munkáját irányítja Endreffy Lóránt, Söptei Róbert, Székfjy Géza és Dunai Imre. Nyolc ferencvárosi sportoló tagja a válogatott keretnek — közülük hat az olimpiai keretben is szerepel —, továbbá a hét ifiananyjelvényes sportoló mellett a három évvel ezelőtt alakult női szakosztály versenyzői is hozzájárulnak már a ferencvárosi eredményekhez, sikerekhez. Az 1971-es esztendőt, a legnagyobb nyugalommal elkeresztelhetjük „nedvesnek”, hiszen a kajakosok, kenusok távoli vizeken is öregbítették a magyar kajak-kenu jóhírét. A zöld-fehér versenyzők egy-egy világbajnoki arany-, ezüst- és bronzérmet szereztek a belgrádi VB-n, s a másik, a legrangosabb hazai versenyen, az országos bajnokságon is élen lapátoltak: három-három arany-, illetve bronzérmet és két ezüstérmet nyertek a ferencvárosiak. Ezekután nem is következhetne más, mint — néhány villanás, néhány történet az „Ó” esztendő sikereiből ... Harmincnyolc éves, a legrégibb fradista, s alighanem a legismertebb. Mészáros György huszonnégy évvel ezelőtt ismerkedett meg a sportággal, s a számtalan Európa- és világ- bajnoki érem mellett HARMINCKILENC MAGYAR BAJNOKSÁGOT is nyert. Az összeszám- lálás némileg bonyolult volt, de segített Gyuri életkora... — Az úgy van — mondta megfontoltan —, hogy 1970-ben voltam harminchét éves, s ugyanennyi magyar bajnoki aranyam volt. Erre kettőt sikerült nyerni! Túlteljesítettem a tervet, most egy bajnoki címmel több van, mint ahány éves vagyok. Nagy Tibivel az ötszázast nyertük, pedig előtte csak kétszer ültünk össze. Szerencsére jól tudok ko- pírozni. Idén azt hiszem abbahagyom... „Ezt persze nem kell komolyan venni. Tavaly is ezt mondta” — magyarázta Nagy Tibor, aki 1971-ben nyerte első magyar bajnokságát. Aztán egy ezüstöt szerzett hozzá a váltóban. Apropó — ezüstérem. A világbajnokságon a kajak négyes tízezren a második lett, s a válogatott egységben ott ült Mészáros György és Vargha Csongor is... Az illendőség szabályai szerint, erről most Vargha mesél: — öt hajó együtt kocogott az utolsó ezerig. Ott aztán kegyetlen birkózás kezdődött. Harminc méterrel voltunk lemaradva, s ráadásul rossz pozícióban, nem tudtunk kitörni. „Csak" az ezüst sikerült. — Nagy verseny volt — folytatja Mészáros György —, kár hogy a televízió a sötétedés miatt már nem tudta közvetíteni. Számomra a legnagyobb élményt ebben az évben mégsem ez, hanem a világ- bajnoki kajakváltó szereplése jelentette. Pokoli műsor volt! Legalább öt-hat alkalommal voltam a kajakváltó tagja, de sohasem sikerült győznünk. Mindig egy kicsivel lemaradtunk. Belgrádban, amikor Hesz Misa utolsóként együtt rajtolt az élen- haladókkal, már gurultunk is le a lelátóról, tudtuk, hogy az „öreg" laposra veri a mezőnyt. Ügy ment, mint egy csatahajó... Való igaz, a magyar váltó győzelme a világ- bajnokság egyik legnagyobb, s legkellemesebb meglepetése volt. Csapó élete legjobb hajrájával elsőként váltott, Szabó „meghajtotta” a világ legjobb ötszázasát, Tis- csenkót, Giczi nagyszerű iramot evezett, Hesz pedig ... ? Amikor együtt váltott a szovjet fiúval, már tudtuk, hogy megnyertük a váltót. Pedig ez a műfaj emberemlékezet óta szovjet szám volt. Hesz — a váltószám előtt, beugróként — bronzérmes lett az egyes ötszázas számban. Nem szakadt meg hát nagyszerű sorozata: 1963 óta minden nagy nemzetközi versenyen érmes volt. Aztán, a magyar bajnokságon villámgyorsan megnyerte az ezres egyest is. S, hogy a nőkről se feledkezzünk meg: az országos bajnokság három ferencvárosi bronzérméből kettőt a „Rajnai kettős” szerzett. Pedig...? Máriának februárban kisfia született, júniusban kezdte az edzéseket, s szeptemberben már nagyszerűen evezett. Klára pedig egy éves kivárás után — a KSI-ből jött át — már az év elején bizonyított: sorra nyerte az ifjúsági versenyeket. A bajnokságon a rövid és a hosz- szútávú kajakkettesben is bronzérmesek lettek ... Már hagyományosan az FTC négyese a legjobb, már hagyományosan ők nyerik a bajnokságot. Az ügy komolyságát bizonygatva: nem árt megjegyezni, hogy még Hesz Mihály — aki közismerten idegenkedik az egységektől, az összeüléstől — is nyomban bemászott a hajóba. Madarassy ... Mészáros .. Vargha ... Hesz... Hát tud egy ilyen egység veszteni? Nagy év, az olimpia következik, remélhetőleg a zöld-fehér „vizesek” is hozzájárulnak a sikerekhez. T. ANDRÁS EMIL 23
