Fradi-híradó (1972)
1972. november
AZ A SZÉL, AZ A SZÉL ... Oberschleisheimben, az olimpiai regatta pályán kajak-kenu versenyeken akadtak ferencvárosiak. Evezésben például a nyolcas tagjai közül Kokas, Dávid, Gellei és Bányai egyaránt a Fradiból került az olimpiai csapatba. Az éremszerzés azonban nem sikerült, hiába volt minden igyekezetük, nem tudták hajójukat bevinni a döntőbe. Már vége volt az evezősök versenyeinek, amikor az olimpiai faluban éppen egy pohár kakaó szür- csölgetése közben találkoztam Kokas Péterrel. — Csodálatos élmény részt venni az olimpián, együtt lenni a világ legjobb sportolóival, szemtől szembe látni a leggyorsabbakat, a legügyesebbeket, a legerősebbeket és a legjobb — evezősöket — jegyezte meg, nem kis iróniával. Sajnos, hiába éreztük, hogy jó formában vagyunk, tervünket nem tudtuk megvalósítani, nem jutottunk el a döntőig. Nem mentségként mondom, de balszerencsénk is volt. S az egyik legnagyobb a pályával kapcsolatos. Hiába szép, hiába csodálatos ez a regatta pálya, ha szél kerekedik, többeknek hátrányt jelent. A hosszában épített lelátó ugyanis ellentétessé teszi ilyenkor a pályát, akik közvetlen előtte eveznek, a széltől védetten hajrázhatnak. Nekünk az elő- és középfutamban is pont az ellenkező oldalon kellett eveznünk, s így előztek meg például minket azok a lengyelek, akikkel szemben mindig fölényesen győzünk. Szóval ilyen akadállyal is meg kellett volna küzde- nünk, de nem sikerült. Csak ez volt a baj? — Ez is. Mert például technikailag nagyon együtt volt a nyolcasunk, de erőben nem voltunk a legjobbak. Bizonyos, még lesznek ebből szakmai viták, már mint a felkészüléssel kapcsolatban. Kérdés, mi a helyesebb, mi felel meg az adottságainknak jobban, ugyanúgy sokat evezni és versenyezni, mint a nagy sikert elért NDK-sportolók vagy csak rövidebb időszakra összpontosítani, mint a bajnokságot nyert újzélan- diak — mondta búcsúzóul Kokas Péter, akinek nevéhez hozzáírjuk a dr.-t is, mert a közelmúltban doktori diplomát szerzett. MISA FOLYTATJA Hesz Mihály nevét sokszor leírtuk már, sokszor nyilatkozott nagyszerű győzelmei után a mexikói olimpiai bajnok. Kiváló sportolónk ezúttal sem hiányzott a magyar csapatból, de most új „szerepben” mutatkozott be: tartalék volt. . . — Münchenben sajnos csak az edzések és az ellenfelek megfigyelése jutott nekem — mondta. — De hát ezért senkit sem okolhatok, ment annak ellenére, hogy a felikészülés idejében a maximumot teljesítettem, a hazai próbaversenyékre többször is elfáradtam. Ráadásul kellemetlen deréksérülésem is megzavart, így nem tudtam olyan formába lendülni, mint Mexikó előtt. Hesz Mihály ízig-vérig sportember. Több esetben is találkoztam vele a versenyeket megelőző napokban, s ugyanolyan erőteljesen szelte a vizet, mintha másnap neki lett volna futama. A 29 éves olimpiai aranyérmes készséggel segítette fiatal társait, tett eleget a szakvezetők kérésének is. Így például rendkívül értékes és hasznos volt, amikor a legnagyobb riválisokkal „nemhivatalos versenyt” vívott, igyekezett megtudni, ki milyen formában van. A kajak egyesben fiatal utóda, Csapó Géza harmadik helyéhez, bronzérméhez bizonyára Hesz Mihály hasznos tanácsai is segítséget jelentettek. Mi lesz ezután ? — Tovább versenyzőm — mondta a viliág legtermészetesebb hangján. — Nem is tudom elképzelni, hogy hátat fordítsak a kajakozásnak, s .megcélzóm” Montreali! Szeretnék ott lenni az 1976-os olimpián és — nem mint tartalék. TOVÁBBTANULNI — Gyakran még éjjel sem hunytam le a szemem, annyira figyeltem az olimpián a legjobb külföldi tornászokat, s igyekeztem nagyon sokat tanulni — mondta Magyar Zoltán, a válogatott 19 éves tagja, amikor a hatalmas sport- csarnokban már elraktározták a szereket. Magyar Zoltánnak nincs miért szégyenkeznie. A csapat legfiatalabbja ha nem is került az olimpia legjobbjai közé, de elsősorban a lólengésben megmutatta, hogy kitűnő képességekkel rendelkezik. Jól összeállított gyakorlatával többször kivívta a pontozók elismerését. Igaz, hogy elsősorban a japán és szovjet tornászok még messze a magyarok előtt haladnak, de a jövő jelentős fejlődést ígér. — Gyönyörű volt az olimpia és megerősített abban, hogy érdemes naponta akár 6—8 órát is gyakorolni — fűzte hozzá a fiatal tornász. — Eddig 8 évet töltöttem a „szerek birodalmában” és nem bántam meg. A legközelebbi olimpián is csak 23 éves leszek, s azt hiszem, a mi sportágunkban ez egyáltalán nem mondható „öreg” kornak. KOZAK MIHÁLY 22 Kaland a sivatagban Olimpiai tGz
