Fradi-híradó (1972)

1972. november

AZ A SZÉL, AZ A SZÉL ... Oberschleisheimben, az olimpiai regatta pályán kajak-kenu versenyeken akadtak ferencvárosiak. Evezésben például a nyol­cas tagjai közül Kokas, Dá­vid, Gellei és Bányai egy­aránt a Fradiból került az olimpiai csapatba. Az érem­szerzés azonban nem sike­rült, hiába volt minden igyekezetük, nem tudták hajójukat bevinni a döntő­be. Már vége volt az eve­zősök versenyeinek, ami­kor az olimpiai faluban ép­pen egy pohár kakaó szür- csölgetése közben találkoz­tam Kokas Péterrel. — Csodálatos élmény részt venni az olimpián, együtt lenni a világ legjobb sportolóival, szemtől szem­be látni a leggyorsabbakat, a legügyesebbeket, a leg­erősebbeket és a legjobb — evezősöket — jegyezte meg, nem kis iróniával. Sajnos, hiába éreztük, hogy jó for­mában vagyunk, tervünket nem tudtuk megvalósítani, nem jutottunk el a döntő­ig. Nem mentségként mon­dom, de balszerencsénk is volt. S az egyik legnagyobb a pályával kapcsolatos. Hiába szép, hiába csodála­tos ez a regatta pálya, ha szél kerekedik, többeknek hátrányt jelent. A hosszá­ban épített lelátó ugyanis ellentétessé teszi ilyenkor a pályát, akik közvetlen előtte eveznek, a széltől védetten hajrázhatnak. Ne­künk az elő- és középfu­tamban is pont az ellenke­ző oldalon kellett evez­nünk, s így előztek meg például minket azok a len­gyelek, akikkel szemben mindig fölényesen győzünk. Szóval ilyen akadállyal is meg kellett volna küzde- nünk, de nem sikerült. Csak ez volt a baj? — Ez is. Mert például technikailag nagyon együtt volt a nyolcasunk, de erő­ben nem voltunk a legjob­bak. Bizonyos, még lesznek ebből szakmai viták, már mint a felkészüléssel kap­csolatban. Kérdés, mi a he­lyesebb, mi felel meg az adottságainknak jobban, ugyanúgy sokat evezni és versenyezni, mint a nagy sikert elért NDK-sportolók vagy csak rövidebb időszak­ra összpontosítani, mint a bajnokságot nyert újzélan- diak — mondta búcsúzóul Kokas Péter, akinek nevé­hez hozzáírjuk a dr.-t is, mert a közelmúltban dok­tori diplomát szerzett. MISA FOLYTATJA Hesz Mihály nevét sok­szor leírtuk már, sokszor nyilatkozott nagyszerű győ­zelmei után a mexikói olimpiai bajnok. Kiváló sportolónk ezúttal sem hi­ányzott a magyar csapat­ból, de most új „szerep­ben” mutatkozott be: tar­talék volt. . . — Münchenben sajnos csak az edzések és az ellen­felek megfigyelése jutott nekem — mondta. — De hát ezért senkit sem okol­hatok, ment annak ellenére, hogy a felikészülés idejében a maximumot teljesítettem, a hazai próbaversenyékre többször is elfáradtam. Rá­adásul kellemetlen derék­sérülésem is megzavart, így nem tudtam olyan formába lendülni, mint Mexikó előtt. Hesz Mihály ízig-vérig sportember. Több esetben is találkoztam vele a verse­nyeket megelőző napokban, s ugyanolyan erőteljesen szelte a vizet, mintha más­nap neki lett volna futama. A 29 éves olimpiai arany­érmes készséggel segítette fiatal társait, tett eleget a szakvezetők kérésének is. Így például rendkívül érté­kes és hasznos volt, amikor a legnagyobb riválisokkal „nemhivatalos versenyt” vívott, igyekezett megtud­ni, ki milyen formában van. A kajak egyesben fiatal utóda, Csapó Géza harma­dik helyéhez, bronzérméhez bizonyára Hesz Mihály hasznos tanácsai is segítsé­get jelentettek. Mi lesz ezután ? — Tovább versenyzőm — mondta a viliág legtermé­szetesebb hangján. — Nem is tudom elképzelni, hogy hátat fordítsak a kajako­zásnak, s .megcélzóm” Montreali! Szeretnék ott lenni az 1976-os olimpián és — nem mint tartalék. TOVÁBBTANULNI — Gyakran még éjjel sem hunytam le a szemem, annyira figyeltem az olim­pián a legjobb külföldi tor­nászokat, s igyekeztem na­gyon sokat tanulni — mondta Magyar Zoltán, a válogatott 19 éves tagja, amikor a hatalmas sport- csarnokban már elraktároz­ták a szereket. Magyar Zoltánnak nincs miért szégyenkeznie. A csa­pat legfiatalabbja ha nem is került az olimpia leg­jobbjai közé, de elsősorban a lólengésben megmutatta, hogy kitűnő képességekkel rendelkezik. Jól összeállított gyakorlatával többször ki­vívta a pontozók elismeré­sét. Igaz, hogy elsősorban a japán és szovjet torná­szok még messze a magya­rok előtt haladnak, de a jö­vő jelentős fejlődést ígér. — Gyönyörű volt az olim­pia és megerősített abban, hogy érdemes naponta akár 6—8 órát is gyakorolni — fűzte hozzá a fiatal tor­nász. — Eddig 8 évet töltöt­tem a „szerek birodalmá­ban” és nem bántam meg. A legközelebbi olimpián is csak 23 éves leszek, s azt hiszem, a mi sportágunkban ez egyáltalán nem mondha­tó „öreg” kornak. KOZAK MIHÁLY 22 Kaland a sivatagban Olimpiai tGz

Next

/
Oldalképek
Tartalom