Fradi-híradó (1972)
1972. november
A kerékpárosok elhozták a kupát Forliból Szerepeljenek az olasz kerékpárosak a világbajnokságokon, vagy az olimpiákon bármilyen gyengén, Olaszország a kerékpárosok Mekkája marad. Az „azzuriaknál” versenyezni mindig megtisztelő feladat, nem is beszélve arról, ha netán a szereplés győzelmet is hoz. Ilyen előzmények mellett nem csodálható, hogy a Ferencváros négy pályaversenyzője, Szűr István, Nagy Gábor, Hóbor Lajos és Bodnár József, a tipográfiás Habany Ferenccel kiegészítve milyen izgalommal készült az egy hetes olaszországi ven- dégszereplésre. Különösen Bodnár József, aki még sohasem járt a kék olasz ég alatt. A nyár derekán négy emiliai kerékpáros volt a Millenáris vendége és a két Orlatti vezette négyes azzal térhetett haza, hogy nem is kell a magyar pályásokat annyira lebecsülni, hiszen egyetlen számot sem sikerült nyerniük. Különösen a Zamat Keksz- és Ostyagyár értékes Arany Mokka Kupájának élvesztése miatt bánkódtak. A júliusi vendégszereplés visszavágója volt a ferencvárosiak portyája. Az elutazás előtt közös edzéseken vettek részt az olimpián tartalékként kint levő Nagy Gáboron kívül a többiek. Napi két kemény edzéssel készültek, a sikeres helytállásra. És elérkezett az utazás mindig izgalmas pillanata. Nagy Gábor szinte repülőváltással indult, hiszen alig, hogy leszállt a münoheni gépről, már rohanhatott a Keleti pályaudvarra. A csapat vezetője, az új szakosztályéinak, a SZIM személyzeti igazgatója, Szeles Gábor volt, a kis utazó csoport hetedik tagja pedig Schillerwein István edző. Délelőtt érkeztek meg Zágrábba, majd néhány órás ácsorgás után a vonat tovább indult, iszámatalan viadukttal színesített, csodálatos szép tájakat átszelő útvonalon Trieszt határállomás félé. Sajnos, az olaszországi szakaszt éjjel tették meg, így nem tudták gyönyörködni a panorámában. De aludni is kellett, hiszen amikor Bolognában hajnalban kiszálltak a fülkéből, már közel harminc órai utazás volt a hátuk mögött és este rajthoz kellett állniuk, a Bolognától negyven kilométerre fekvő Centóban, ahova Bolognából a fogadó bizottság két tagja, az Olasz Kerékpáros Szövetség elnökhelyettese és nemzetközi előadója Dino Danielld, autóin utaztak. „Dinó bácsi”, ahogy a fiúk elnevezték a kedves sportvezetőt, végig velük maradt és igyekezett mindenben a segítségükre lenni. Oentóban, egy korszerű szállodában helyezték el versenyzőinket. Innen mentek ki délután a pályára, ahol mindjárt meglepetés várta őket. Erről alighanem szívesen lemondtak volna: közölték velük, hogy nem érkeztek meg pályakerékpár jaik, de ne essenek kétségbe, mert szívesen kölcsönöznek a sajátjukból. A kerékpárok azonban csak a beavatatlanoknak tűnnék egyformának. A megszokottól, az alkatnak, a stílusnak megfelelőtől bármilyen kicsi, milliméteres eltérések értékes másodperceket rabolnak el gazdáiktól. így aztán nem csodálható, hogy két órába is beletellett, amíg mindenki úgy-ahogy beállította „ízlésének” megfelelően. Akkor azonban újabb meglepetés következett, amin már nem is tudták, hogy bosszankodjanak, vagy nevessenek. Kiderült, hogy mégis megérkeztek a saját kerékpárok. Most azokat kellett összeállítani. Űjabb fél óra, amíg üzemkész állapotba kerültek. Az óra mutatója azonban vészesen szaladt előre és amikor kész lettek mindössze tizenöt perc maradt a bemelegítésre. Több, mint egy napos utazás után tizenöt perces bemelegítés! Az ellenfelek a R. Emília és az SC Radovan! voltak, amelynek edzője az egykori vágta világbajnok Bianchet- to volt. Három számban mérkőztek a versenyzők és pályásaink, érthetően, mérsékelten szerepeltek. A legjobb eredmény Hóbor harmadik helyezése volt. Szerdán visszaautóztak Bolognába, majd kerékpáron, edzésként átkerekeztek a következő verseny színhelyére, a hetven kilométerre fekvő Forliba, ahol éppen elbocsátott munkatársaik visszavételéért sztrájkot szerveztek a tüntetők. Forli, az olasz sportiskolák egyik központja, kitűnő pályákkal, torna- csarnokokkal. A 400 méteres kerékpáros pálya betonkoszorúra épülő jóminőségű küzdőtér volt. A híres olasz sprinterék között Szűr második lett és ugyancsak a második helyet szerezte meg a pontversenyben és ha biztos vezetése után az utolsó hajrát, minden előzetes bejelentés nélkül nem pontozzák dupláin, meg is nyerte volna. A győzelem azonban nem váratott sokáig magára. A 4000 méteres üldöző csapatversenyben, a fő számban FTC-győzelem született, és amíg a padovaiak országútijai Pécsről elvitték a Mecsek Kupát, addig a Ferencváros Forliból. Budapestre az ezüstserleget. Külön díjat kapott — a város díszkulcsát — a csapat vezetője és az edző is. Érthető volt az öröm versenyzőink között, amit csak a szombat reggeli hazautazás, a búcsú tett egy kissé szomorúvá. 23 Kép szöveg nélkül
