Fradi-híradó (1970. június)
„ Ezek a franzstadti legények, és Zsibrita a kapitányuk.,..“ A még álló és sok vihart megért „A”-tribün alatt épült ínnak idején az FTC egyetlen tornaterme. Itt gyúrja egymást minden nap a Fradi birkózó szakosztályának 198 Versenyzője, két szőnyegen, de (isak azért kettőn, mert több hely jóformán nincs is a teremben. A tornatermi szereden kívül egy vaskályha és egy asztal egészíti ki a berendezést. Tehát a birkózó szakosztályt deli bemutatnom. Jó téma — gondoltam magamban — gyakran lenézek hozzájuk, (talán egyetlen szakosztályunk, gmelynek az edzésekért, verC nyékért nem kell terembér- ti díjat fizetni), aztán nagy- jpészt ismerem is őket, a főfoglalkozású vezetőedző pedig y— Zsibrita János — mindig megtalálható a pályán. (Érdekes akár délelőtt, délután vagy este megyek ki a pályára, Zsibritát mindig ott találom, yajon mikor van otthon?) Most is itt ül szakosztályvezetőjével a tornaterem asztalánál és ellenőrzik a versenyzők sportorvosi igazolását 'fa azt, hogy befizették-e ren^ a havi tagsági díjat. műnél azonban állandóin a szőnyegre tekint, ahol éppen ifj. Papp László társadalmi edző oktatja a csípődobás fortélyaira a serdülőket. áO kölyök súlyuk szerint párba osztva gyakorol. Egymásnak feszülnek az izmok, egyik gém akar egy lépést sem hát- tiálni, mert az ifjú edző szerint „a birkózás a bátrak Sportja, csak előre lehet menni, hátra egy lépést sem”. Gyúrják tehát egymást. Mozgásuk — bár anakronizmusnak hangzik — könnyed, laza, ritmikus — igen, esztétikus. — Jánoskám — mondom Zsibritának — a Fradi Híradó részére szeretném ha nyilatkoznál. — Nagyon szívesen — válaszol előzékenyen. Mire vagy kíváncsi? Előveszem jegyzettömbömet, és felteszem az első kérdést. Válaszol, persze, hogy szívesen válaszol. Mégis két perc után hirtelen kezembe nyomja a szakosztály évi munkatervét azzal, hogy „ne haragudj, ebben mindent megtalálsz...” és máris ott van a szőnyegen gyerekei között. Mit csináljak? Megértem, hogy azzal foglalkozni, amit rajongásig szeret valaki, könnyebb mint nyilatkozni. Előttem van tehát 1970- es munkatervük és abból igyekszem tájékoztatni a kedves olvasót. Tehát: a tribün alatti edzőteremben napi két edzést tartanak a csaknem 200 versenyzőnek. A soroksári iskola tornatermében hetenként kétszer a serdülőknek van edzése és tervezik, hogy még az idén Dunaharasztiban is létesítenek a soroksárihoz hasonló utánpótlás bázist. Ügy a felnőtt, mint az ifi korosztály egy-egy csapattal indul a bajnokságban, kötött és szabadfogású csapattal és remélik, hogy figyelemre méltó eredményeket érnek el. Sporteszközök — súlyzó, gumikötél, bábu, stb — elegendő mennyiségben áll a versenyzők rendelkezésére, a Vigh Péter ifjúsági válogatott kondíció megszerzése, illetve megtartása, ezen tehát nem múlik. Egyéb felszereléssel már nem ilyen rózsás a helyzet. Az elmúlt években kevés gondot fordítottak a serdülők toborzására. 1968-ban 10—15 úttörő látogatta az edzéseket, napjainkban viszont már 105 gyerekkel foglalkoznak az edzők. És, hogy milyen eredménynyel ? E korosztályban már úttörő olimpiai bajnokaink is vannak. (Nem olyan tragikus tehát a helyzet az utánpótlással... gondolom én). A felnőttek „ráhajtanak” a bajnokságra mind a két fogásnemben Alker, Czakó, Idei, Katz, Nagy, Rizmayer, Szőmyi, Urbanovics, Urbán és a tehetséges ifi Vigh-testvérek mind válogatottak, vagy kerettagok és szíwél-lélekkel készülnek minden versenyükre. Érthető tehát az egészséges önbizalom. Visszaadom a munkatervet, elnézem még egy ideig a látványos, kedvderitő edzést és elköszönve hazafelé indulok. Ahogy a pályán áthaladóik^ visszatekintek még a tribünre és eszembe jut, hogy nemsokára lebontják a tornateremmel együtt. Megnyugtató érzés azonban, hogy egyesületünk vezetősége előrelátóan gondoskodik birkózóink otthonáról. A felépülő munka- csarnokban — amely időben elkészül — zökkenőmentesen folytathatják, felkészülésüket. Major A* FTC birkózó gárdája: Barabás Zoltán (sz. vezető), Giczy, Rizmayer, Vattai, Kis Barnabás (felső sor), Szigeti, Széles, Kátai, Szönyi, Idei, Nagy I. Zsibrita János (edző). 9
