Fradi-híradó (1970. június)

L FTC - KISZ ITC — KISZ Egyesületünk KiS2-aiap- szervezetének feladatait elnök- •égtínk is, tagjaink is jói is­merik; fiatal versenyzőink politikai nevelése, szoros együttműködés a párt- bizottsággal, egyesületünk munkájának támogatása, versenyzőink kulturális igé­nyének kielégítése, és nem utolsósorban, tag­jaink egyéni problémáinak megoldásához segítséget nyújtani Az elmúlt évben újraválasz­tott öttagú KISZ-vezetőség minden tagja „régi” fradista: Fogarasi Emília KISZ-titkát atletizált, Hangay György jég- korongozott, Bagdy Zsuzsa és Gulyás János aktív kézilab­dázó, Horváth János pedig te- keesapatunk tagja, váloga­tott. Érthető tehát, hogy szívvel, lélekkel igyekeznek céljaika egyesületünk érdekében meg valósítani. A közelmúltban megoldották Giczi Jenő válo­gatott birkózónk — egyébkén! egyik legaktívabb KISZ-ta- gunk — régóta vajúdó lakás­problémáját. Megszervezték 0 Képes Sport kérésére az új­ságírók — fiatal sportolók ta­lálkozóját, ami az újságírók véleménye szerint is kitűnő­en sikerült, mert versenyzőink véleményeikkel, javaslataikká, széles körű tájékozottságról, aktivitásról tettek tanúbizony­ságot. A kulturális igények eg részét — filmvetítést társas összejöveteleket — klubbá zunk termeiben rendezik ahol a kopott, repedezett fa­lak ellenére is kitűnően érzik magukat a versenyzők. A ke vés szabadidő ellenére színház és üzemlátogatást, visegrá kirándulást, egy közeli ália gazdaságban pedig szüretelé­sen való részvételt is tervez­nek. Az 1970-es év végén, ez év­ben is sor kerül az „Élen a tanulásban, élen a sportban” mozgalom értékelésére. Na­gyon bízunk abban, hogy e nemes versenyben is az élme­zőnyben végeznek az FTC sportolói. A kitűzött célok megvalósí­tása nem lesz könnyű, mert szakosztályaink a város kü­lönböző helyein funkcionál­nak: Csepel, Sportuszoda So­roksár, Mester utca. Millená­ris-pálya. Ollói út, hogy csak I egy-két szakosztály helyétem 1 lítsük. Probléma az időpontok egyeztetése is Edzés, verseny zés, tanulás, munka, főformán 9Z egész napot kitölti. Az 3 kis szabadidő, ami megma­rad, a család, barátok és a KISZ között oszlik meg. A nehézségek ellenére mégis jól működik KlSZ-szerveze- tünk. Mindig lehet aktíváink­ra számítani, ha segítségre van szüksége a klubnak. Az elmúlt évben például több­száz jubileumi jelvényt és az épülő pálya makettjéről ké­szült levelezőlapot adtak el a szurkolóinknak. Ha a Fradi Híradó kéziratát kell gépelni, mindig van jelentkező aki le­ül az írógép mellé, és nem is kevés időre. A nagy munka persze még hátra van. A közeljövőben meginduló bontási és föld­munkák sok munkáskezet igé­nyelnek majd, és ebből éppen úgy ki akarják venni részü­ket a KISZ-tagok, mint an­nak idején, amikor a „B”- tribün került lebontásra ' . F. &. ; Belépek a Margit-szigeti Sportuszoda fedett csarnoká­ba. Fülembe magas légköri nyomás, közel a dobhártya re­pedéséhez. Olyan hangerő vág mellbe, mintha egy 5x5 méte­res szobában 5 légkalapács működne, egy nyitott kiptifo- gójú 500-as versenymotorral súlyosbítva Kolossá István, az FTC ve­zetőedzője elnéző mosollyal jön felém. Ezek szerint rette­netes lehet az arckifejezésem. Mond valamit kézfogás köz­ben, de a fülem több hang be­fogadására nem alkalmas. — Itt akarsz beszélgetni? — üvöltöm, ahogy a torkomon kifér, mire Kolossá Pista meg­kérdezi: — Miért hangoskodom, ta­lán esak nem ugratott be va­Úszó csemetéink életéből... ^ nt 11-/Ó reménységei laki, hogy ő nagyot hall? De ha zavar a vízcsobogás -» mondja — menjünk ki a nyi­tottba. Megadom magam. Biztos tranzisztoros fülvédője van, mert én csak a szájáról tudtam leolvasni a szavakat«’ Amíg elvonulunk a meden­ce mellett, van alkalmam meg­tekinteni a „hangforrást”. Seb­tiben 50—60 apró fejet szám-- látok a víz tükrén, a kötelek között négyes sorokban úsz­nak oda-vissza. Az egyik rajt­kőre szőke srác mászik fel,' mint kölyökkutya a lépcső­re. Rajta akkora fecske, hogy, az új kiadású bélyegekből kettőt lehetne kiszabni. Te j<S isten! Csak nem ugrik bele ez a csecsemő a vízbe? Bele az, mint a pinty. Helyesebben mint a béka. Mert mint Ko­lossá szájmozgásából látom, ezek a 6—8 éves gyerekek a békák. Űsznak, közben üvöl- tenek, sikítanak (állítólag ez szakmai tapasztalatcsere) és még var annyi levegő a tü­dejükben, hogy úszásra is ma­rad. A parton felnőttek, nya­kukban síp és stopper-óra. ök az edzők. Minden tiszteletem - az övék Kiérünk a nyitottba. Süket csend fogad. Itt mindössze 10—15 magasabb korosztályú versenyző (12-től 15 évig) ró-, ja a hosszakat. Nekik már ke­vesebb idejük van a beszédre. Időnként kidugják fejüket a medence felénk eső szélén és kilihegik: — Pista bá’ kész Mire Pista bá’: — 1000 méter hármas légzés­sel A fej eltűnik. Lassan ne­kem is visszaáll a normális haliásküszöböm, így semmi akadálya, hogy vallatóra fog­jam Kolossá Pistát, az úszó szakosztály vezető edzőjét. Kissé visszamereng a múlt-] ba. Hat éve edző a Fradiban,' két éve vezetőedző. 1968-bait 8 élvonalbeli versenyző távo­zott, három visszavonult: Dr. Egervári Márta. Csaba, Csi- kán.v S«.n *’c«enc elnökürii rites átadja * dijakat Kicsit kesernyés lesz a hang­ja — Éveken keresztül csak a* átigazolásokból éltünk, csakaZ élvonal volt a fontos. Nem tudtuk kiverekedni, hogy a ve-; zetőség több gondot fordítson az utánpótlás nevelésére. Csalt egy számadat: 1968-ban 1$ gyerek úszója volt a klubnak; 1969-ben 100! 10 Békák, delfinek, meg a többiek

Next

/
Oldalképek
Tartalom