Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 6. Griger Miklós beszéde a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom alapkőletételekor (1929)
6. egybefűzésére; új égi létrát, melyen imánk felszáll s a kegyelem leereszkedik; a szeretet új akadémiáját; a szenvedés új menhelyét; az igazi, a lelki és erkölcsi kultúrának új gócpontját; a hit új, kőből emelt, kőbe vésett, évszázadokra, késő ivadékoknak, barátnak és ellenségnek szóló, rendületlen s megingathatatlan katolikus hitvallást; a sok között egy új házat, mely nemcsak általában Isten háza, hanem a Jézus Krisztus személyes jelenlétének szent otthona, s azért szentebb a betlehemi barlangnál, hol jászola volt, szentebb a jeruzsálemi kálváriánál, hol keresztje állt, mert ahol az Oltáriszentség van, ahol az Ür Jézus most van jelen, az a hely legyen sátor, kápolna, falusi templom, vagy márványdóm, a legszentebb hely a földön. S mivel a templom nemcsak az Ur Jézus otthona, hanem titokzatos velünk való életének színhelye, ahol Vele úgy kapcsolódunk, mint sehol másutt: nemcsak az Urnák, hanem az embereknek, magunknak, mindenkinek, a társadalom minden osztályának és rétegének is építünk új hajlékot. Előkelő s gazdag vagy? íme, a templom, javadat szolgálja! Iskola számodra, melyben bölcsességet s alázatosságot tanulsz. Főleg itt ébredsz tudatára annak, hogy minden vagyonod, kincsed és előkelő származásod dacára is az isteni Jóság nyomorult koldusa vagy; itt a melletted térdelő legszegényebb s legrongyosabb szomszédodnak sem mondhatod, hogy menjen odébb, ez a hely nem neki való; itt hirdetik ama igazságot, hogy minden vagyonodnak Isten a gazdája, te pedig annak csak sáfárja vagy; s ha tékozló, könyörtelen vagy, ha hűtlenül kezeled a rádbízott javakat: sikkasztó vagy, mert elvonod Istentől azt, ami az Övé; főleg itt szól lelkedhez a kicsinyek, szenvedők és éhezők mennyei kezese és pártfogója, az Ür Jézus, és kér kedvencei, a szegények számára abból, ami az Övé, az Ö Atyjáé, még pedig nemcsak alamizsnát, hanem szeretetet, jó szót, felelősséget, munkát, feddő s nevelő kezet; itt hangzik az Ur Jézus megrázó vészjele: mit használ, ha valaki az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?! Szegény vagy? Elhagyatott vagy? Szívfacsaró árvaság az osztályrészed? Nos, keresd fel a templomot, ajtaja nincs zárva előtted. Itt szeretettel vár téged legjobb barátod, bizalmi embered, jóságos Istened, az Úr Jézus, ugyanaz, aki ezelőtt kétezer évvel a halászokkal, vámszedőkkel, a világ elhagyatottjaival érzett... Téged is vár és szeret. Égi arcán könnyek patakzanak végig, átvert Szívéből vércseppek indulnak meg, amikor látja nyomorúságodat, szenvedésedet... Valóban, testvérek, a templom az Ür háza és — az emberek háza! Záporként hullatná könnyeit, ha látná, hogy hálás gyermekei vagyunk. S azért, gondolom, ha Ottokár püspökatyánk, ki e világtól semmit sem várt, mert nagyobb volt a világnál, s Krisztus kincseit hordozván szívében gazdagnak érezte magát, ki alázatosságában valósággal megszenvedett minden személyének FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 175
