Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 6. Griger Miklós beszéde a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom alapkőletételekor (1929)
6. már el volt döntve s a megvert, megbomlott ellenség a diadalmas világnézet térhódítása elől csüggedten s reményvesztetten visszavonult... S mit mondjak még arról, akinek emlékére templomot építünk? Azt-e, hogy felsőbbséges theologus, filozófus, szociológus, költő, vates, író, a Newmannok, Feneionok, Lacordaire-ek, Bossuet-ek, Pázmányok közül való volt? Az volt, de ezzel még mindig keveset mondottam - ő [d]r. Prohászka Ottokár volt. A mi dicsőségünk, a mi fejünk koronája volt. S kedves testvéreim, kié volt Prohászka Ottokár? A magyar katolicizmusé, Európa kereszténységéé, az általános emberi kultúráé, a világegyházé, mindenkié, akinek homlokára ő jegyezte a kereszténység pasztoráléját, akik fájdalmainak enyhítésére ő énekelte a legédesebb dalokat, akiknek lelkében könnyé, himnusszá és imádsággá vált minden elhangzott igéje és minden megírt sora - de elsősorban Székesfehérváré és a székesfehérvári egyházmegyéé, a mi főpásztorunk, a mi püspökünk, a mi atyánk, a mi büszkeségünk, a mi dicsőségünk, a mi fejünk koronája volt. Angelus Albae Regiae.136 E városba és ezen egyházmegyébe jött apostoli küldetéssel, mint a szent karácsony püspöke, krisztusi kegyelmet, messiási erőt kívánva és hozva, s bár apostoli tevékenysége az egész országra terjedt ki, s a lelkek iránt való szeretet szárnyain a magyar városokat és tájakat járta, lelke ez ősi városnak a legszentebb magyar múlt emlékeitől átitatott talajában gyökerezett; itt, Szent István Boldogasszony-székesegyházának árnyékában érezte magát otthon; ennek a városnak rögébe taposta az irgalom útjait, amikor ellátogatott a szegényekhez és betegekhez, s bekopogtatott a kunyhókba, melyeknek alacsony ajta[ja]i fényesebbek voltak neki az Akropolis íveinél. S e város földjében, mely Szent István, Szent Imre tetemét takarja, pihen haló pora is; itt van az a sír, melyről ha márvány tábla nem is hirdetné, minden magyar ember tudja, hogy Prohászka Ottokár sírja, mely mellett a magyar katolicizmus eleven öntudata, hálája és kegyelete áll őrt, melyre milliók borítják szeretetük palástját, hogy annak melege óvja meg a szeretett apostol porladozó tetemét a kövek hideg öleléseitől... Kedves Testvéreim! Ottokár püspök meghalt - s Ottokár püspök mégis él! Él imádkozó szívünkben, melyben el nem temettük, a lelkek háládatosságában, az evangéliumi virágok tavaszában, missziójának gyümölcsében, mely most is bő szüretként folyik Isten tömlőibe, él az Isten szívében és - él műveiben, szellemének örök ragyogásában, irodalmi hagyatékában, mely a lelki és szellemi világ szféráiban, mint a keresztény világnézet csodás, hatalmas dómja mered az ég felé. 136 Fehérvár angyala — latin. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 173
