Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
Függelék 789.391 kataszteri hold. Összesen tehát 4.831.477 kataszteri hold van a zsidóság kezén. Ám ha meggondoljuk, hogy ez adatok csak a 100 holdnál nagyobb birtoktestekre vonatkoznak; és ha meggondoljuk, hogy Miklóssy ott, ahol kételye volt aziránt, hogy az illető tulajdonos vagy bérlő keresztény-e vagy zsidó, kereszténynek könyvelte el az illetőt; és ha végül meggondoljuk azt, hogy ezek az adatok 1913-ból valók - akkor el kell ismernünk, hogy a zsidók kezén lévő földeknek csak alsó határát, csak minimumát jelöltük meg. A valóságban azonban jóval több föld van a zsidóság kezén. Annak a megállapítása is fontos, hogy milyen tempóban jutott ehhez a több millió holdnyi magyar földhöz a zsidóság, amely tudvalevőleg néhány évtizeddel ezelőtt ingatlant egyáltalán nem szerezhetett. Miklóssy szerint 1909. szeptember 1-től 1910. november 15-ikéig 33.000 holdnyi arisztokrata birtok jutott zsidó lókupecek, sertéskereskedők kezére. 1911. januárius 1-től 1912. március 1-éig, tehát 14 hónap leforgása alatt 106.000 holdnyi nagybirtok ment át főleg arisztokrata kezekből - a merkantilistákból új földesurakká vedlett zsidók kezébe. (Fangler Béla: Szégyen, gyalázat!) A részletes adatok itt vannak; név szerint meg vannak nevezve azok az arisztokrata családok, kik és mennyit kótyavetyéltek el így a magyar földből. (Halljuk! Halljuk a neveket! - jobbfelöl.) Attól félek, hogy elfulladok, azért nem terjeszkedem ki a részletekre. Fangler t. barátom el fogja ezt intézni. (Derültség.) A tempó tehát, amellyel a zsidóság a magyar földhöz jutott, kétségbeejtően gyors. íme, t. Nemzetgyűlés, e számok keresztény arisztokráciánk égbekiáltó bűnéről tesznek tanúságot. Keresztény arisztokratáink - ahelyett, hogy a poseni lengyel nagybirtokosok példáját követték volna, akik semmi árért sem voltak hajlandók porosz nagybirtokosoknak földjeiket eladni, mert át voltak hatva a nemzeti gondolattól és érzéstől; ahelyett, hogy a birtokaikon fekvő falvak népét földbérlő-szövetkezetekbe tömörítették volna és így a föld népét a hazához, a földhöz kötötték volna (Egy hang jobbfelől: Attól irigyelték!)\ ahelyett, hogy keresztény testvéreiknek adták volna bérbe birtokaikat, s ezáltal egy csapással kielégítették volna a földéhségüket és megakadályozták volna kivándorlásukat; ahelyett, hogy a legszegényebb sorsban élő földmíves-népünkön segítettek volna: azoknak juttattak földet, akik a kereskedelem és a nagyipar révén amúgyis a legkedvezőbb gazdasági helyzetnek örvendtek; azt a fajt segítették anyagi, politikai fölényhez, amelynek térfoglalása keresztény és magyar szempontból nem kívánatos. (Fangler Béla: Sőt veszedelmes!) Ezt már reád bízom. (Derültség balfelől.) Széchenyi szerint: „erőre vinni a hont, ez a nemesnek Istentől rendelt tiszte”.90 A mi főnemeseink nem a hont segítették elő, hanem a zsidóságot (Elénk helyeslés 90 Nem szószerinti idézet. Vö. Széchenyi István: Világ vagy is felvilágosító töredékek némi hiba s előítélet eligazítására. Pest, 1832.282. 144 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
