Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
3. és taps a bal- és szélsőbaloldalon és jobbfelöl), és ép[p]en azért áll az, amit Széchenyi mond, tehát kasztjukbeli férfiú: „Nyíltan azon vallást teszem, hogy hazánk előmenetelének és magasabb felemelkedésének legfőbb gátjai mi tehetősebb birtokosok vagyunk, pedig mi tartozunk a közönségnek a legnagyobb szolgálattal; azért egy birtoknélkülinek semmirevalósága megbocsáthatóbb, mint a mi középszerűségünk”.91 (Úgy van! — a bal- és szélsőbaloldalon.) Nincs példa arra sehol a világon, hogy a nemzetalkotó keresztény népnek földje oly gyorsan és oly nagy arányban került volna a zsidóság kezére, mint nálunk. De, t. Nemzetgyűlés, én ezért nem a zsidóságot okolom, és nem a zsidóságra dobok követ; mert csak nem vehetem tőlük zokon, hogy megvették azt, amit nekik kínáltak; és hogy ők nem viseltetnek több tapintattal és kegyelettel az úgynevezett történelmi emlékű birtokok iránt, mint amennyi tapintattal és kegyelettel maguk a történelmi osztályok viselkedtek. A magyar földnek ezen elkótyavetyéléséért a főúri osztályt ültetem a vádlottak padjára, és őt teszem felelőssé Isten és nemzet ítélőszéke előtt. (Zajos helyeslés és taps jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Hogy ez veszedelmet jelent, az kézzelfogható. Egy nemzetiségnek a mohó előretörtetése és aránytalan térfoglalása feltétlenül veszedelmes tünet az állam életében. Már pedig a zsidóság nemzetiség. (Fangler Béla: Állam az államban!) Hiába tagadja ezt Sándor Pál tisztelt barátom és hiába írja a Neue Freie Presse-ben, hogy a magyar Corpus Juris csak zsidó felekezetet ismer, nem pedig zsidó nemzetiséget. Itt a Ház asztalán fekszik a Corpus Juris, nézze meg az 1740. évi törvények 29. articulusát és ezt találja benne: „A görögöknek, örményeknek és zsidóknak a borral való kereskedés a csalások és borhamisítások elkerülése végett tilos.” (Derültség.) Ez a stilizálás, kérem, implicite a zsidót nemzetiségnek tünteti fel, mert hiszen egy kalap alá veszi a görög és örmény nemzetiséggel. (Pető Sándor: Azóta hoztak másféle törvényeket.) Sándor Pál azt mondja: hogy egyáltalában nem volt. Erre a veszedelmes tünetre hívom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Én nem tartozom az úgynevezett dühös antiszemiták közé, sőt nem is tartom magam antiszemitának. En filokrisztianita vagyok: én nem gyűlölöm a zsidót, hanem szeretem a keresztényt; és nem üldözöm a zsidót, hanem védem a keresztényt (Helyeslés), és mindenekelőtt nem általánosítok. En kijelentem azt, hogy igen sok olyan zsidót ismerek, akit tisztelek és becsülök, többek között - sajnálom, hogy nincs itt Sándor Pál t. képviselőtársam - jólesik nekem, hogy kijelenthetem az ország színe előtt, hogy őt tisztelem és becsülöm azért, mert férfiú és azt kívánom, hogy a keresztény magyarságnak legyen sok Sándor Pálja. (Ügy van! — balfelől.) Én, kérem, nem akarom kikergetni a zsidót az országból, amint azt valamikor a liberális Anglia megtette a 13. században, és pogromot sem kívánok rendezni, 91 Széchenyi István: Hitel. Pest, 1830.231. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 145
