Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
3. töltötték az idő java részét és ott tékozolták, ott dorbézolták el azt a jövedelmet, amit a magyar föld juttatott nekik és a magyar munkás izzadt ki számukra. (Héjj Imre: Csak a kisember hazafi!) Voltak olyanok is, akik falun éltek. De csak testileg éltek ott, elsáncolták magukat a kastélyban és előkelő idegenek maradtak, ahelyett hogy behatolni iparkodtak volna a magyar földmíves lelkületébe. Nem csoda azután, ha a nép elfordult tőlük, hiszen ők előbb fordultak el a néptől. És nem csoda, ha a nemzetközi szocializmusnak olyan könnyű zsákmányul jutott a vidék, mert azok az agitátorok, akik kijöttek, azok a „városi urak” legalább nem voltak gőgösek, azok szívesen elbeszélgettek mindenkivel, kezet fogtak a szegény emberrel, gyűlés után megtárgyalták a nép ügyes-bajos dolgait. Nem mondom, hogy önzetlenségből, mert hiszen napidíjat kaptak. De facto az eredmény az volt, hogy így hódíthattak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a vörös agrár-szocializmus ilyen teret nyert ebben az országban. Le akarom szegezni azt is - mert én, mint pap, nem tartozom azzal, hogy udvarias legyek a női nemmel szemben -, hogy ennek a bűnnek nem kis részben okai a főúri nők voltak. (Úgy van!) A földbirtokos kisasszonyok sport-ladyk lettek: agarásztak, vadásztak, lovagoltak, tenniszeztek [sic!], zongoráztak, divatot majmoltak és legkevésbé sem gondoltak arra, hogy betegápolással, neveléssel, emberbaráti és szociális tevékenységgel a falusi nép szívét megnyerjék. Ok féltek legjobban a falun való megpenészedéstől, és ők voltak azok, akik avval a bizonyos douce violence-szal88 a hozzájuk tartozó férfiakat a nagyvilágba kergették. Ám, t. Nemzetgyűlés, ami a mi arisztokratáink becsületén a legnagyobb csorbát ejti, az azon tagadhatatlan, statisztikai adatokkal is bizonyítható tény, hogy hazai, keresztény vérrel áztatott, keresztény verejtékkel megharmatozott földünknek tekintélyes része ment át zsidó kézbe az ő könnyelműségük miatt. (Igaz! Úgy van!-ajobboldalon), Ama fajnak, illetve ama nemzetiségnek a kezébe, amely a magyar földet csak árunak tekinti (Ügy van! - a baloldalon), amely a magyar földet nem szereti, amelyet a magyar föld múltjához alig fűznek történelmi szálak és kapcsok. Aki eziránt érdeklődik, olvassa el Miklóssy Istvánnak „Keresztény magyar népünk gazdasági összeomlása”89 című művét és megdöbbentő adatokat talál benne; adatokat, amelyek hitelességéért - ismervén Miklóssynak lelkiismeretességét — én is szavatosságot vállalok. Ez adatok szerint Nagy-Magyarországban a zsidóság tulajdonában van összesen 2.116.299 kataszteri hold föld. A zsidóság által bérelt arisztokrata, főpapi, káptalani, alapítványi birtokok nagysága 1.925.807 kataszteri hold. A zsidóság által bérelt nem arisztokrata stb. birtokok nagysága 88 Erőszakos csábítás — angol. 89 Helyesen: Miklóssy István: Keresztény magyar népünk gazdasági romlása. Budapest, 1913. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 143
