Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
Függelék te eléggé hangoztatni, hogy ne késlekedjünk a reformmal, mert különben úgy járnak nagyuraink, mint Galíciában a nagybirtokosok és főnemesek az 1845. évi parasztlázadás után. A jobbágyság felszabadítása nemcsak nagylelkűség, hanem politikai kényszerűség is volt. És a haladásnak e lépésétől már nálunk sem lehetett volna sokáig elzárkózni, mert hiszen 15 esztendő múlva az orosz cár is megtette ezt a lépést. Aki a történelmet nem grófi nevelőktől tanulta, hanem - mint én is - becsületes magyar professzortól - akit az Isten éltessen, elég szomorú, hogy ma is rongyosan jár Budapest utcáin és éhezik, ebben a pillanatban jut ez az eszembe —; aki, mondom, a történelmet nem grófi nevelőktől tanulja, az elismeri az úgynevezett történelmi osztályok érdemeit, de nem huny szemet hibáik felett sem, amelyek pedig számuknál és súlyuknál fogva jóval szembeötlőbbek az érdemeiknél. És e hibák, e mulasztások és bűnök különösen az utolsó évtizedekben halmozódtak fel, éppen akkor, amikor a titkos és nyílt ellenségek koncentrált támadást intéztek a keresztény Magyarország ellen. A keresztény írók és politikusok kisded csoportja hiába figyelmeztette az ország vezető, nevezetesen főúri köreit a veszedelemre, de úgy jártak, mint a falusi bakter, aki azt kiáltja: Az óra éjfélt ütött, vigyázzatok tűzre, vészre! Kinek kiabált? Aki ébren van, az úgyis tudja, hányat ütött az óra, aki alszik, az úgyse tudja. Hát a mi keresztény főuraink aludtak. A keresztény politikát nem támogatták, sőt. A keresztény sajtót nem támogatták, sőt. Mert ne panaszkodjunk amiatt, hogy a sajtó a zsidók kezén van. Ez nem a zsidók bűne, ez a mi bűnünk (Úgy van!), a mi élhetetlenségünk, a mi gyámoltalanságunk következménye. A szegény, de tehetséges keresztény iíjúságnak hóna alá nem nyúltak, pedig megtehették volna. Internátusokat, diákjóléti intézményeket alapíthattak volna, amelyekben a mi i íj óságunk keresztény és nemzeti szellemmel töltekezett volna és nem szorult volna a Galilei-kör anyagi támogatására (Úgy van!), amiért azután kénytelen volt cserébe elárulni a maga jobb meggyőződését. (Úgy van!) De hát a keresztény ifjúság csak keresztény ifjúság volt, csak a keresztény Magyarország reménye és nem faj kutya és nem faj ló, amely háziállatok tenyésztése, tudvalévőén, a főúri körök gondoskodásának kiváló tárgya. (Úgy van!) És mennyit vétettek a nemzeti és főleg a falusi társadalom ellen az abszentizmus8/ bűnével! A falu nem kellett nekik. A falun való tartózkodást száműzetésnek tekintették. Akkor érezték jól magukat, ha otthagyhatták a falut. A gazdálkodással nem törődtek, azt rábízták a jószágkormányzóra, sokszor olyan férfiúra, akiben szociális érzék egyáltalán nem volt, és a néppel bánni egyáltalán nem tudott. A jobbik esetben a fővárosba költöztek és itt költötték el földjáradékukat, de ezzel is kizsákmányolták a falut. A rosszabbik esetben pedig külföldön 87 87 Házon kívül tartózkodás. 142 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
