Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
3. kérdés is, az ország jólétének, a nemzeti létnek kérdése, amint azt igen találóan és igen szemléltetően magyarázgatta egy kínai bölcs, amikor azt mondotta, hogy az ország jóléte hasonló a fához: a földmívelés a gyökere, az ipar és a kereskedelem az ágai s a levelek — s ha a gyökér megsérül, lehullanak a levelek, leválnak az ágak is — és a fa meghal. És ez így van. T. Nemzetgyűlés! Ha visszapillantunk a lefolyt fél évszázad gazdaságtörténetére, lehetetlen meg nem látnunk, hogy iparunk, kereskedelmünk, államháztartásunk, kultúránk sorsa azon fordult meg, hogy mennyi kenyér termett a lakosság számára. S ez természetes. Ha a földmíves terményfelesleggel rendelkezik, piacra viszi azt és érte pénzt szed be: ennek révén azután jóléthez jut az iparos, a kereskedő, az orvos, a tanár, szóval az egész lakosság. (Igaz! Úgy van! -jobbfelől.) A nyugati országok gazdagságát rendszerint iparukból származtatják, pedig ez nincs így; mert e népek nem azért gazdagok, mert iparuk van, hanem azért van iparuk, mert gazdag népek. (Igaz! Úgy van! —jobbfelől.) Gazdagságuk forrása pedig a földmívelés. Magyarországon egy hektár földön átlag 12 métermázsa búza terem, a német birodalomban 19 métermázsa. Emeljük fel gabonaföldeinknek hektáronként való gabonatermését 12 métermázsáról 19-re, és bizonyos, hogy mire a 19-ediket elérjük, ép[p]úgy benne leszünk a gazdagodás forgatagában, mint a németek. (Úgy van!) Igaz, hogy olyan iparos nép, mint a német, sohasem lesz belőlünk, azért, mert Németország tengeri fekvésénél, kőszénben való gazdagságánál fogva alkalmasabb az iparosodásra, mint Magyarország - de erre nincs is szükség, mert hiszen van sok és jó földünk, mely elég kereseti alkalmat képes nyújtani a lakosságnak. Szóval a modern iparnak, a modern kereskedelemnek, civilizációnak és kultúrának alapja a modern és fejlett földmívelés, és éppen ezért olyan rendkívül fontos annak a kérdésnek eldöntése, vajon a nagybirtokoknak, a nagyüzemeknek feltétlenül fölényük van-e a kisüzemek, a kisgazdaságok fölött, igen-e vagy sem. E tekintetben a szakirodalomban érdekes kontroverziákkal találkozunk, melyeknek lelkiismeretes áttanulmányozása után az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy a mezőgazdaságban a nagyüzem nem szükségszerűleg jobb, mint a kisüzem. Olvastam Bernstein, azután Oppenheimer és Dániel Arnold82 idevágó műveit, de meggyőződésem nem ezeknek érvein épült fel, hanem konzervatív és a radikalizmus minden gyanújától mentes közgazdasági tudósok érvein, aminők pl. Czettler és Kenéz igen t. képviselőtársaim. Czettler pl. ezt mondja (olvassa)-. „A kisüzem nagyobb termőképessége nemcsak a bolgárkertészetben, de az állattenyésztésben, cukorrépa-termelésben is nyilvánul, sőt a mezőgazdaság azon ágában is, mely az amerikai konkurrenciával leginkább kénytelen megküz-82 Dániel Arnold (1878, Tata - 1967/68, Leatherhead) zsidó származású magyar közgazdász, szociáldemokrata politikus. 1918-ban javasolta a földosztást. 1919-ben emigrált. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 137
