Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Függelék - 1. Griger Miklós: Mária, segíts! (1915)

Függelék und mit einem heitern Auge”,16 ahogy szent Pál kívánja: „akik sírnak, olyanok legyenek, mintha nem sírnának”,17 s ahogy Bölcs Sirák tanácsolja: „sirasd, fiam, a holtat, azután pedig vigasztalódjál meg a bánat helyébe; jusson eszedbe, hogy a halálból visszatérni nem lehet, és hogy annak, akit gyászolsz, semmit sem hasz­nálsz, magadnak pedig ártasz”.18 Gyászoljatok úgy, mint ahogyan hősök anyái­hoz, feleségeihez s gyermekeihez illik; mert ők hősök voltak a szó igaz értelmé­ben; elszánt lélekkel mentek a halálba, mint egykor a keresztény vértanúk a római színkör arénájára; s meghaltak mint férfiak, keresztények és szentek, ragyogó szemmel, eszményi kötelességekért. Legyetek hát ti is hősök az ő nyomukban, legyetek méltók hozzájuk fájdalmatok viselésében. Ajánljátok őket Istennek, s gyászoljátok őket úgy, amint hősöket és vértanúkat gyászolni illik, kiknek te­metésénél angyalok zendítettek a trappista szerzetben szokásos temetési gyász­illetve örömdalra: „Laudate pueri dominum, laudate nomen Domini - Dicsérjé­tek Isten szolgái, dicsérjétek Istennek nevét!”19, kiknek sírja fölött fényözönben ragyog a dacos búcsúszó, melyet az őskeresztények testvéreik sírjára vésettek: „Vivas in pace! Élj békében!” -, kik meghaltak bár, mégis élnek, itt e földön minden nemes szív csodálatában, a haza minden fiának hálás emlékezetében s a lelkek, a Treuga Dei, az örök béke hazájában, hol „letöröl az Isten minden köny­­nyhullatást az ő szemeikről és halál többé nem leszen, sem bánat, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé”,20 hol nincs háború, ágyúdörgés, golyósivítás, hol az angyali karok éneklik a béke örök énekét, s hol ama megdicsőültekkel együtt, kik a Fölségesért s az igazságért haltak meg, koronájukat s pálmájukat a vértanúk királyának lábaihoz helyezik... A ti hőseitek az ég magas ablakaiból reátok tekin­tenek, közbenjárnak értetek s várják a boldog viszontlátást... Ha nem is tudjátok, hol porladozik nemes szívok, ha nem is hinthetitek be virággal s áztathatjátok lelketek vérével, könnyeitekkel a világtörténelem legnagyobb hőstettének em­lékjelével, az egyszerű faragatlan fakereszttel jelzett sírhalmukat, megtaláljátok őket Istenben, viszontlátjátok őket az örök üdvösség hazájában. Mert bár „az esztelenek szemeiben meghalni látszottak, lelkök Isten kezében van s nem éri azt semmi gyötrelem; s ha az emberek előtt kínokat szenvedtek is, reménységük halhatatlansággal teljes”.21 16 17 18 19 20 21 Egy könnyes és egy vidám szemmel - német. A szófordulat August Wilhelm von Schlegel Shakespeare-fordításából (Hamlet, 1. felvonás, 2. szín) való. Arany János fordításában e szakasz: „.. .a szemünk /Mosolygva egyik, a másik könyezve”. lKor 7,30. Sir 38,16-22. Zsolt 113,1. Jel 21,4. Bölcs 3,1-4. 106 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom