Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Függelék - 1. Griger Miklós: Mária, segíts! (1915)

1. III. s amint ti, kik a legdrágábbat, szívetek gyümölcsét, éltetek támaszát ál­doztátok a haza oltárára, méltán vigasztalódhattok, azonképpen mindnyájunk­nak, kiknek szívét a háború fájdalmának szárnycsapása megbénította, alázatos lélekkel meg kell nyugodnunk Isten akaratán, mert övé a háború, mert terveiben a háborúnak is nagy szerepe van, mert „szenvedéseinkkel s pusztulásunkkal is az ő szándékát szolgáljuk, s az ő országát építjük”,22 mert tőle vesszük a bajt - s azért a baj is életet fejleszt bennünk, s mert a háború apokaliptikus fergetegéből, borzalmas koncertjéből: a gránátok zúgásából, shrapnellek vijjogásából, mozsár­ütegek dörgéséből, ágyútorkok bömböléséből, bombák robbanásából, fegyverek kattogásából, kardok csörejéből, lovak toporzékolásából, vaspaták dübörgéséből, sebesültek jajveszékeléséből, betegek nyöszörgéséből, haldoklók hörgéséből, vér­­zuhogásból, anyák zokogásából, hitvesek jajongásából, gyermekek sikolyából is kicsendül a megújhodásnak, a hitetlenségből hitre, a közönyből lelkesülésre, a bűnből szeretetre való gerjedésnek, a lelki feltámadásnak himnusza. Valóban, édes testvéreim, bár a vérmezőkön, kórházakban és gyászba borult otthonokban fájdalmasan zsong a Miserere, a brutális ütközések lelkünk húr­jain a Magnificatot is kiváltják. Bár a háború rémes vérveszteség, de egyúttal áldásos vértisztulás is, bár katasztrofális szélvész, de tisztítja a miazmás levegőt, bár vérfolyamokat hömpölyögtet végig országokon, de a lelki világban az isteni jóságnak és irgalomnak aranyfonalait szövi, bár tűz- és vérkeresztség, mégis ke­­resztség, tehát megtisztulás, megújhodás, újjászületés, feltámadás, melynek nyo­mán Tóbiással rebegjük: „Benedico Te, quia castigasti me. Áldalak Uram, mert megfenyítettél ”.23 „Der Krieg hat auch seine Ehre” - mondja Schiller.24 S legnagyobb becsülete az, hogy véres ujját az emberiség két tátongó sebére tette: a hitetlenségre s er­kölcstelenségre. Mert mi s milyen volt a mi hitünk a háború előtt? Sutba dobott vagy bonckés alá helyezett probléma, ékszer, melyet néha napján magunkra aggattunk, luxus, melyet esküvő s keresztelés alkalmával kifejtettünk, halk mellékzöngéje életünk­nek, - és csak ritkán nap, mely életfánknak valamennyi ágát megvilágítja, élesztő, mely gondolat- s érzelemvilágunkat átjárja, fő- és alaphangja életszimfóniánk­nak, tett és élet. - Hervadt volt a mi hitünk. A szentségekhez való járulás, a vallás alázatos gyakorlása hitelvesztetté lettek. „Úgy látszott, mintha a templomokat le akarták volna törni, s csak a kriptákat meghagyni, mintha az oltárból sírt akartak 22 Vö. ÖM 10,282. Pontatlan Prohászka idézet. Korábbi megjelenés: Prohászka Ottokár: A háború botrányköve. In: Elet, 7. évf. 1915.146-148. Ez az írás nem szerepelt az 1915-ben kiadottá háború lelkArtn. 23 Tób 11,17. 24 A háborúnak is megvan a tisztessége - német. Részlet Friedrich Schiller: Die Braut von Messina oder diefeindlichen Brüder című művéből (1803). FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom