Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztort jelentések, 1924-1926 szentsírnál is szentségimádásra. Nagyböjtben minden vasárnap s pénteken van keresztúti ájtatosság. Szép számmal vesznek részt. Még legények is vannak, akik szépen énekelnek. Amíg azonban az itt említett ájtatosságokban olyan szép számmal vesznek részt a hívek, addig már hetedik éve úgyszólván alig látszólagos eredménnyel küzdők a nagyhét három utolsó napja érdekében. A nagycsütörtöki szentmisén még csak vannak, nagypéntek délelőtt az expositioig33 is megjárja, de délután már csak ép[p] a kijelöltek ha megtartják imádási óráikat. Nagyszombat d.e. gyönyörű szertartásaival együtt üres templom előtt folyik le. Minden lelkesítés itt kárba vész. Hagyományos, szinte babonás ilyenkor bizonyos mezőgazdasági munkának a végzése. Küzdelmem eddig alig vezetett valamelyes eredményre. Igaz az is, hogy alig van idő s alkalom megmagyarázni népünknek ezen felséges szertartásainkat, s így a résztvevők is úgy vannak jelen, mintha más felekezet templomában volnának. Nem tudják, egyáltalán miről van szó, mit jelképeznek az egyes dolgok etc. Hogy a jövő nemzedék tájékozottabb legyen e körül, az elemi iskolások VI. osztályában, folytatólag aztán az ismétlő iskolásoknak külön előadást adok egyedül csak a szent szertartásokról. Bízom benne, hogy a tárgy ismerete jobban fogja őket vonzani a részvételre. Egyben úgy gondolnám e magasztos szertartásokra vonzani a népet, ha minden faluban, kivétel nélkül - lehetőség szerint — teljes ünnepélyességgel lennének ezek megtartva. Főképpen oda kellene hatni, hogy kántortanítóink maguk is a legprecízebbül ismerjék a gregorián ének utolérhetetlen remekeit, azután pedig, hogy ne egyedül ők, hanem egy énekkar által végeztessenek. Legyen minden falusi templom - főleg ilyenkor - kis kiadásban székesegyház! Énekkart a templomban népénekre és gregoriánra minden faluban lehet szervezni, csak jóakarat s kis hozzáértés kell. IV Hitbuzgalmi egylet, társulat plébániámon az Élőrózsafüzér Társulata. Ezt újjászerveztem, s jelenleg négy rózsával működik. Ami a titkok cserélést illeti, pontosan és szépen történik minden hó első vasárnapján, délután. Ebből következtetem, hogy a tagok tényleg el is végzik a kisorsolt tizedet. Havonta van a társulatnak 1-2 szentmiséje, az önként felajánlott pénzgyűjteményből, azonfelül gyertyákat vesznek a templomnak. A tagok évközben többször gyónnak. Vannak férfi-tagok is szép számmal. Karitatív munkára is fogom a társulat tagjait. így a szegény, s hozzátartozó nélküli aggokat s betegegeket látogatják és segítik. A temetésnél ők imádkozzák főképjpjen a rózsafüzért. Miután árva, s egészen szegény a községben nincs, így socialis-karitatív működési terük sem nagy. Ezen vázolt adatokban foglalható röviden össze a hitbuzgalom plébániámon. Azt mint jó tulajdonságot meg kell említenem, még, hogy a plébánosnak járó tiszteletet megadják. A szent dolgok iránt kellő tisztelettel viseltetnek. Harangszóra - különösen az ékesebbek - mind lefödik fejüket, s nem szégyenük a nyilvános, az utcán kocsin stb. keresztvetést és imát. A fiatalabb generáció ugyan nehézkes e pontban, de hétéves megfigyelésem szerint ez csak bizonyos átmeneti korig tart. Különben évközben többször is keresem az alkalmat, hogy az ilyen nyílt hitvallásra serkentsem, illetve felhívjam híveim figyelmét. V Sociális szempontból pedig a következőkben festhetem le hitközségi életünket. Miután csak nagyon csekély számban van itt egyenkorú ember, továbbá a nagyon is szűk anyagi körülmények, s főleg mert a kisközségben [a] papion] és tanítón kívül intelligensebb egyén nincs, az ú.n. társadalmi élet igazán mankón jár. Nagyon szükségesnek találtam a sociális érzék fejlesztésére némi műveltség adásra egy olvasókör felállítását. Nagy erőlködések után már 1924-ben szereztem belügyminiszteri jóváhagyást az alapszabályoknak. A hely[i]ség hiánya azonban mindig leküzdhetetlen akadály volt. Emiatt papíroson maradt 1926-ig az Olvasókör. Végre kimondhatatlan erőfeszítések után sikerült a kör szá33 Kitételig - latin. Értsd: az oltáriszentség imádásra való kihelyezéséig. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
