Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 mára egy parasztházat szerezni bérletbe. Szépen meg is indult hetenkint háromszor az összejövetel. Iratkoztak a tagok lassan-lassan. Van azonban a kis községben egy hely, ahol már nagyon sok elődömnek nemes törekvése megbukott, s nem különben járt az Olvasókör rövid pár hónapi élete után. Ezen átka a községnek a zsidó korcsma. Egyetlen zsidó van a községben, de minden ház, úgyszólván kivétel nélkül, adósa ennek. így aztán óriási pressiot34 gyakorol a község lakosságára. Szívesen ad hitelre nemcsak portékát, hanem pénzkölcsönt is. Tudtommal most is vagy 17.000.000 kor hitele van a községben. S mert nincsen második, aki pénzzel rendelkezik kölcsönre, s mert már nagyatyja is ettől az embertől nyert kölcsönt, s Amerikába is annak idején e zsidó pénzéből nyert kölcsönnel ment Péter és Pál, így hát óriási befolyása van a korcsmárosnak. Pedig a „kamatmentesen” adott kölcsön nagy uzsora kamatot hoz anélkül, hogy a szerencsétlen ember ezt sokszor tudva is, ettől menekülhetne. Ezen finánciális szempontból különösen az erősebben tőle lógók révén erős pártot képvisel, s sokan vannak, kik ellene nem szólhatnak, még kevésbé tehetnek. Gondoltam már a „Hangyára”, mint kivezető útra, de oly csekély a forgalom - miután mindenki Várpalotán szerzi be a szükséges háztartási cikkeket -, hogy nem volna életképes. Pláne az eddigi rossz valuta mellett. Az italmérés gazdagítja a zsidót itt. És ettől félt most is az Olvasókörnél, mert kaszinói életről is volt szó, talán zárt, korlátolt italmérési jogról is. Ezért ellene esküdött, s bár ő a kulisszák mögött maradt, az Olvasókörnek adott helyiséget a tulajdonosok elvették, s így kénytelen voltam ismét feloszlatni. Csupa kisgazda lévén a községben már hetedik esztendeje nézem, miként veszi meg az a néhány várpalotai zsidó kereskedő olcsó pénzért kis fölesleges termésüket. Egyenkint és métermázsánként viszik a piacra, aszerint, hogy mennyi pénzre van éppen szükség adófizetésre vagy más célra. így a kis felesleges termés annyira eltékozlódik, hogy gazdaságilag semmit sem jelent. Ezt meg akarom már évek óta akadályozni azáltal, hogy kellő felvilágosítás után az ú.n. községi kisgazda gabona-raktárt akarnám felállítani. Sajnos eddig kivétel nélkül mindenki helyesli, belátja ennek feltétlen nagy előnyeit, de amint megvalósulásra viszem a tervet az ő érdekükben, akkor a féltékenység s irigység kerekedik felül - hogy a szomszéd az ő kevésbé szép búzájáért így ugyanannyit kapjon, mint ő -, és eme két leküzdhetetlen akadályon tört meg eddig minden kísérlet. Mivel majdnem mindenki volt már híveim közül Amerikában, sokszor csodálkozom, hogy - dacára ennek - a sociális intézmények iránt nagyfokú érzéketlenséget árulnak [el]. Pedig beszélni ilyen intézményről sok hivatott egyén nem tud jobban], mint ők]. Amint azonban pénzről van szó, úgy a velük született farkasság minden nemes tervet megbuktat. így a kath. sajtóügy érdekében meddő maradt minden fáradtság. A leggazdagabb embereket nagy nehezen reá tudtam venni, hogy 1-2 hónapig járattak lapot, de hiába, sokallták a pénzt, s abbahagyták. De még a közös pénzt is olyan fukaron kezelik ilyen irányban, hogy senki el sem hiszi. Miután szívesen olvasnak, így különösen téli estéken s állandóan visznek tőlem olvasnivaló könyveket, az iskolaszék egyik gyűlésén megpróbáltam, hogy az ú.n. iskolaföldek több éves bérletéből levő pár millió koronából kérjünk az ifjúsági könyvtár részére is egy bizonyos összeget, mert erre igen, de más célra úgy sem fordítható az a pénz. Egyhangúlag megszavazták. Másnap a községi képviseleti testület gyűlésén én, mint aki biztosra vettem, hogy a szintén jelenlevő iskolaszéki tagok előterjesztésemet pártfogolják, az ügyet felvetettem. És majdnem leszavaztak - éppen az iskolaszék tagjainak segítségével: „mert elég volna 1-2 drb könyv is.” Én t.i. 9 drb szép könyvet ajánlottam megvételre, s azt mondtam: évről-évre aztán pár kötetet hozzávenni, s így hamarosan szép könyvtára lesz a községnek. Most azután olyan szépen olvassák a megvett könyveket, hogy kézről-kézre járnak. Csak pénzbe ne kerüljön. 34 Nyomást - latin. 46 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
