Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipászlori jelentések, 1924-1926 192a. Tököl, 1924. Pasztorek István plébános jelentése, 1925. január 24. 26/1925 Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Kegyelmes Atyám! Vonatkozással 1924. évi. IV számú körlevélben 1346/1924 szám alatt közzétett magas utasítására a következőkben óhajtom lelkipásztori jelentésemet megtenni az elmúlt 1924. esztendőről. [1./] Ami lelkipásztori életemet illeti, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy teljesítettem kötelességemet mindenkor és mindenben az egyház szabályai és legjobb tudásom szerint, amint azt a viszonyok és körülmények kívánták és megengedték. Hogy Nagyméltóságodnak kegyetlen intézkedése - mely szerint Malonyay Tamás panaszára minden előzetes vizsgálat nélkül ellenem fegyelmit rendelt el, s megfosztott zsinati tagságomtól és ezzel az egyházmegyei papság és a környék csúfjává tett - nagyon deprimálólag hatott rám a dolog természeténél fogva, azt Nagyméltóságod is elképzelheti. Csak igazságom tudatában, Istenbe vetett bizalmam ás erős hitem tartott és tart életben, s az ő szolgálatában. Mindezek dacára az Isten végtelen kegyelme megadta azt a lelki és testi erőt, hogy az egész évi üldöztetést, rágalmazást és gyalázást Istenbe vetett bizalommal nyugodtan viselve végeztem lelkipásztori kötelességeimet pontosan és lelkiismeretesen. És ez a fegyelmi az évnek legfontosabb eseménye a lelkipásztori életet illetőleg. 2. / A másik, ugyancsak lelkipásztori életet érintő fontos esemény az, hogy teljesedett szívem régi vágya, amennyiben Bodnár Ödön áll. el. iskolai tanító az én és az intelligentia védnöksége alatt a helybeli intelligentia, valamint az iparosok és földmívesek önkéntes tagjaiból megalakította a „Tököli Dalkört” - mely a világi dalok mellett az egyházi énekeket is kultiválja, és a magyar isteni tiszteleteken ünnepélyes alkalmakon szerepel, ami nagyon jó hatással van a népre. 3. / A harmadik fontos eseménye az évnek, hogy megalakult a „Tököli iparosok Köre”, és szept. 8-án az egész község lakosságának részvétele mellett megáldottam az egyház szabályai szerint díszes zászlójukat. Ezen egyesületbe és zászló alá tömörülés mint kulturális tényező is figyelmet érdemel mint úttörő Tökölön, amennyiben a „Dalkörrel” egyesülve színielőadásokat tartanak Szabó Gyula igazgató tanító, mint az ifjúsági egyesület vezetője [vezetése] alatt. Az év folyamán több előadást tartottunk az iskolás gyermekekkel és az ifjúsági egyesülettel, valamint a „Dalkörrel”, melynek jövedelme most még éppen az egyletek javára fordíttatott, de a „Dalkör” egy estélyének jövedelméből már kétmillió koronát juttatott a szegény iskolás gyermekek segélyezésére is karácsonykor. Egyszóval a jég meg van törve, s habár a ráczok tüntetőleg távol tartják magukat az egyesületekbe való belépéstől és azok támogatásától. Azért már az egyesületek fennállása biztosítva van a tantestület, valamint az intelligentia és az iparosok pártfogása folytán, s így erős a reményünk, hogy lassan-lassan meg fogja hódítani a ráczokat is. 4. / Ami a hitéletet illeti, az - eltekintve attól, hogy a férfiak itt helyben kevesen jönnek szentgyónáshoz - (azért a templomba járás, főleg vasár- és ünnepnapokon) teljesen kielégítő; sőt, más községekhez képest példás. Mert a nép dicséretére meg kell mondani, hogy templomba szeret járni. 5. /Ami a szentgyónást illeti, azt a község lakosságának legnagyobb része - t.i. a katonaviselt férfiak kivételével - úgyszólván mind, kétszer (t.i. húsvét és karácsony előtt) el szokta végezni. A „Jézus Szíve” és a „Rózsafüzér]”] társulat tagjai pedig havi gyónást is szoktak végezni, valamint a nagyobb, FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 437
